Orvosi Hetilap, 1965. július (106. évfolyam, 27-30. szám)
1965-07-25 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
1432 ORVOSI HETILAP ne legyen több, mint 12 óra, ugyanakkor némi sensibilitás még legyen, ideggyógyászati és röntgentünete csupán egyetlen spinalis metastatisnak legyen, myelographiailag meghatározható legyen a laesio magassága. Eredményeiket a következőkben foglalják össze: 10 napon belül a műtéttől számítva egyetlen beteget sem vesztettek el. 5 beteg halt meg harminc napon belül, 25 beteg egy—hat hónappal a műtét után, míg további 10 beteg 6—36 hónappal élte túl a műtétet. Három beteg a dolgozat megírásakor élt. Két beteg kivételével valamennyinek igen heves fájdalmai voltak, a fájdalmak az esetek 60%-ában jól voltak befolyásolhatók. 43%-ban volt a paraplegia, vagy súlyos paraparesis némileg befolyásolható. 19 betegnek volt sphincter-működési zavara, három esetben következett be csupán javulás. Myeloma multiplex Hodgkin-kór és a lymphoid rendszer malignus tumorainak esetében a sebészi beavatkozásnál hatásosabb a röntgen-therápia. összefoglalóan a következőket szögezik le: 1. A postoperatív túlélés nem jó, mivel az idegsebészeti beavatkozás a primaer körfolyamatot nem állítja meg. 2. A beavatkozás a fájdalmakat kedvezően befolyásolja, esetleg a motoros funkciók is visszatérnek, ezért javalltnak látják azt elvégezni. 3. Javallt azért, hogy esetleges benignus körfolyamatot tisztázzon és azt megoldja. Móris- pál ^ * A vestibularis neurotomia helye a Méniére-betegség kezelésében. Falconer, M. A., Brit. med. J. 1965, 1, 269—273. Szerző a selectiv vestibuláris neurotomia therápiás értékével foglalkozik Méniére-betegség eseteiben. Az utóbbi évtizedekben e beavatkozás háttérbe szorult, aminek okát abban látja, hogy a betegek panaszaikkal fülészt keresnek fel, aki a gyógyszeresen befolyásolhatatlan esetekben a labyrinth destructioját végzi. Akkor látszik ezen beavatkozás helyénvalónak, ha hallás már nincs, vagy csak hallásmaradvány észlelhető. Előnynek tudják be azt is, hogy kevésbé veszélyes, mint az intracranialis beavatkozás. A VIII. agyideg átmetszését a 20-as évek végén Dandy végezte elsőnek, később áttért a n. vestibularis izolált átmetszésére. 1924 és 1946 között összesen 587 beteget operált meg, közülük kettőt vesztett el. 90%-ban szűnt meg a szédülés. Olivecrona 1930 és 1949 között 253 beteget operált meg, mortalitás nélkül, 27 eset kivételével csak a n. vestibularist metszette át. 40 betegen a műtét után süketség lépett fel, 26-nak romlott a hallása, míg a többinél változatlanul maradt. Szerző 8 esetben végzett féloldali n. vestibularis átmetszést Méniere-betegség miatt. A szédülés mindegyik esetben megszűnt, a fülzúgás egy eset kivételével javult, vagy megszűnt, hat esetben a hallásromlás javult. A n. facialist mindegyik esetben meg tudta kímélni. — összefoglalóan megállapítja, hogy minden olyan esetben, ahol a hallás megtartott, célszerű an. vestibularis izolált átmetszését elvégezni a különféle labyrinth-roncsoló műtétek helyett. Megfelelő gyakorlatú idegsebész kezében, a jelenlegi technikai és gyógyszeres feltételek mellett életet veszélyeztető beavatkozásnak az eljárás nem tekinthető. Hasznosmérvű hallás megmaradásával éveken át számolni lehet. Móritz Pál dr. A ligamentum flavum és a discus intervertebralis sebészi anatómiája ischiasban. Sicard, A. etc. Presse méd. 73: 325—329, 1965. Szerzők vizsgálataikkal adatokat kívánnak szolgáltatni ahhoz a vitatott kérdéshez, hogy a lig. flavumnak milyen szerepe van az ischiasos panaszok fenntartásában. 1009 lig. flavumot vizsgáltak meg. 677 esetben discusherniát találtak, mely szimpla protrusiótól kezdve a kizáródott hernáig minden fokozatot magában foglalt. 185 esetben az exploratio negatív volt, míg 147 esetben olyan Mg. flavum került vizsgálatra, melyet a herniálódott discus felett, vagy alatt levő esetleges második hernia explorálása kapcsán távolítottak el. A lg. flavum kóros körülmények között megvastagodhat, eredetijének 3—4- szeresére. Ez minden esetben tapasztalatok szerint a vele szemben fekvő discus hernatióját jelenti. Ép lig. flavum igen valószínűtlenné teszi a discus hernia jelenlétét. Szövettanilag meg lehet különböztetni két formáját a kóros elváltozásoknak, úgy mint diffus fibrosist és plaque-okban létrejövő fibrosist. Ilyen esetekben a vascularisatia kifejezettebb, esetleg lymphocytás beszűrődéseket is lehet észlelni. A discushernia mérete és az általa okozott klinikai tünetek súlyossága között nincs összefüggés. Valódi hernia esetében rendszerint kevés porcot lehet találni a szövettani vizsgálattal, mellette collagén rostokat. Valódi hernia esetében a discusrészletekben fibrinoid degeneráció következik be, a hernia felszínéről kötőszövet és capillárisok burjánzása figyelhető meg a mélyebb rétegek felé. Néhány esetben radicotomiát is végeztek, ezeket a gyökrészleteket is szövettani vizsgálatnak vetették alá. Ilyen esetekben vasodilatatiot észleltek, helyenként bevérzéseket is. Jelentős arachnoiditis is volt látható, valamint a gyöki idegek pedémája. Idült esetekben pericapilláris és perifibrillaris sclerosis észlelhető. A nagy vizsgálati anyag statisztikai értékelése a következő megállapításokat engedi tenni: A lig. flavum soha nem gyakorol compressiót a gyökre. Discushernia esetében csak 23%-ában volt ép a lig. flavum, míg negatív exploratio esetében 20%-ban találtak kóros elváltozást a lig. flavum részéről. A panaszok fennállásának időtartama és a lig. flavum kóros elváltozásának gyakorisága discushernia esetében a fenti arányú volt. Hasonló arányú volt a lig. flavum pathológiás elváltozása a különböző életkorú discusheriás betegeknél. Úgy gondolják, hogy a pathológiás elváltozások oka a megváltozott statika, valamint a mikrotraumák. .. , Moritz Pál dr. ★ Onkológia A daganatok cytodiagnostikája és histodiagnostikája. (16 000 cytohistologiai összehasonlítás alapján.) G. et C. Castelain (Paris) Press. Med. 1964. 72/55. 3379—3382. Húsz év alatt végzett 16 000 cytologiai és szövettani vizsgálat összehasonlítása meggyőzte szerzőket arról, hogy a kenetcytologia, a tumor lenyomat (empreinte de tumeur, »tupipreparatum«) az esetek nagy részében hasonló értékű, mint a histologiai lelet. Eleinte nyirokcsomó biopsia és punctio során, majd egyéb tumorok esetében alkalmazták. Elengedhetetlen a jó punctios technika. Fibrosus szövetek (fibroma, chondroma stb.) valamint erősen fertőzött vagy nekroticus epithalialis tumorok vagy pl. sympathoblastoma esetén eredményesebb a szövettani vizsgálat. Más esetekben (pl. malignus melanin tu., emlő adenoma, lymphoreticulosarcoma) a cytologiai vizsgálat adott helyes diagnózist. Ha a cytológiai kenetben a szöveti architektúra sokkal kevésbé is figyelhető meg, az egyes sejt sokkal pontosabban vizsgálható, különösen a magelváltozások. Főleg csak a sejtre korlátozódó folyamatoknál fontos ez, pl. carcinoma in situ, haematogen és lymphogen terjedés esetén. Itt elsősorban magelváltozások — mint pl. leukaemiánál — utalnak a daganat minéműségére. Vizsgálataik alapján azt a következtetést vonják le, hogy a cytologia gyors, gazdaságos, megbízható módszer, mely kevesebb beavatkozást jelent a betegnek, mint a biopsia és nemcsak a diagnózist biztosítja, de sok esetben éppen a magelváltozások megfigyelése alapján prognosticus értékű. Minden esetben, amikor, bizonytalan a cytológiai vizsgálat eredménye, fel