Orvosi Hetilap, 1965. szeptember (106. évfolyam, 36-39. szám)
1965-09-05 / 36. szám - Kerpel-Fronius Ödön: A csecsemőkori "táplálkozási zavarok" fogalmának átalakulása az utóbbi évtizedekben
ORVOSI HETILAP J/ AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA ÜNNEPI ÉVFOLYAMA ARKUSOVSENEK 150. ALAPÍTÓJA: MARKUSOVSZKY LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVÉBEN V.:................—» VT* - , ■ .-=JT Szerkesztő bizottság ALFÖLDY ZOLTÁN DR . DARABOS PÁL DR « FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR. . LEN ART GYÖRGY DR. • SÓSJÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUNPAL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. . FORRAI JENŐ DR. 106. ÉVFOLYAM 36. SZÁM, 1965. SZEPTEMBER 5. A „táplálkozási zavarok” elnevezés Czerny és Kellertől származik (1). Az 1906-ban először körvonalazott fogalom merész szakítást jelentett az uralkodó kórbonctani gondolkozásmóddal, mely szerint a hasmenéses betegségek és a fejlődés, ill. testfelépítés zavarai lényegileg locális gyomorbélbetegségek. Kiemelték, hogy ezekben az állapotokban a táplálással kapcsolatos folyamatok, az anyagcsere, a chemiai testfelépítés zavarai uralják a kórképet. A „táplálkozási zavarok” e jellegzetességeit élesen szembeállították a felnőttnél találtakkal. Finkelstein szavaival: „E betegségek közös, a későbbi korban találhatóktól elkülönítő jellegzetessége, mely csak csecsemőre vonatkoztatható, abban az aránytalanságban áll, mely egyrészt a locális elváltozás jellege és nagysága, másrészt az egész szervezet károsítása közt fennáll.” Mint látjuk, Finkelstein elfogadja a „táplálkozási zavarok” fogalmát, elveti azonban a Czerny által ajánlott „aetiológiai” csoportosítást, mely szerint e zavarok három főokból „ex alimentatione”, „ex infectione” és „e constitutione” keletkeznek és eszerint osztályozandók és jellemezendők. Az okok multiplicitása és társulása, feltárásuk nehézségei miatt azonban „klinikai” osztályozást ajánl. Két nagy csoportot különít el, az acut és chronicus táplálkozási zavarokat. 1938-as fogalmazásban (2), a beosztás a következő: Táplálkozási zavarok A) Acut táplálkozási zavarok a szervezet víztartalmának megváltozása folytán. 1. Szomjazási ártalmak 2. Acut hasmenéses ártalmak ex infectione ex alimentatione a) Enyhe forma dyspepsia b) Súlyos forma a bélhurut es Súlyesés a vízkötőképesség csökkenése miatt. Legsúlyosabb forma: intoxicatio B) Chronicus táplálkozási zavarok a test plasticus építőanyagainak megváltozása folytán. 1. Dysergia a tápláltsági állapot lényeges változása nélkül, 2. Tulajdonképpeni sorvadás: a) Dystrophia: stationaer, vagy lassan lejtő súlygörbe, hasmenéssel, vagy anélkül, b) Atrophia: progressiv fogyás, ej Végstádium: decompositio. C) Harmadik csoportnak ide sorolja az avitaminosisokat is. Hosszú vita folyt arról, hogy melyik beosztás a használhatóbb, az „aetiologiai”, vagy a „klinikai”. Mivel a két nagy syndrománál, a bélhurutnál és a »Valamint a nemzet, melynek, története van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetet és tetterőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekintene jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyomdokain folytatni kell.« (MARKUSOVSZKY 1861) Pécsi Orvostudományi Egyetem, Gyermekklinika (igazgató: Kerpel-Fronius Ödön dr.) A csecsemőkori „táplálkozási zavarok” fogalmának átalakulása az utóbbi évtizedekben Kerpel-Fronius Ödön dr. Markusovszky Lajos születésének 150. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány