Orvosi Hetilap, 1966. március (107. évfolyam, 10-13. szám)
1966-03-06 / 10. szám - Altorjay István - Török István - Kapros K.: Haláloki tényezők a Szegedi I. sz. Sebészeti Klinika 15 éves beteganyagában
ORVOSI HETILAP retta össze. A szerző az 1951-től 1958-ig terjedő periódust dolgozta fel. Ez az időszak szerepel a mi statisztikánkban is, ezért adataink összehasonlítása különösen érdekes. 10 929 operált betegből 546-ot vesztettek el és így összveszteségük 4,9% volt. Az irodalom idevonatkozó adatai a következők: Petrán (1910) 3,5%, Petrán (1927) 6,7%, Stich (1927) 3,01% Roedelius (1927) 3,9%, Sarafoff (1930) 7%, Kalima (1930) 7,8%, Huber (1931) 5%, Beecher és Todd (1954) 1,3% összmortalitást mutattak ki. Ez a kimagaslóan jó eredmény 10 különböző sebészeti osztály összesített eredménye: 599 548 operált beteg közül elhalálozott 7977. Ez utóbbi adat értékelésében figyelemre méltó, hogy a feldolgozott 10 osztály közül 5 azt a nézetet képviseli, hogy a szomszédos szervekre ráterjedt carcinomát inoperábilisnak tekinti. Hasonlóan nem közömbös az eredmények szempontjából, hogy a feldolgozott beteganyag mekkora részét teszik ki a heveny esetek, illetve a jó műtéti előkészítésben részesültek. Grafikont készítettünk a postoperatív halálesetek életkor szerinti megoszlásáról is. Miként az a 2. sz. ábrából kitűnik, az elhaltak 79%-a (478) a 40—80 évesekből adódott. Az elhaltak 28%-a (168) esett a 7. évtizedre. (Érdekesnek látszik, hogy Stich 1927-ben közölt összeállításában a halálozás maximuma még a 3. évtizedre esett.) Tekintetbe kell vennünk, hogy a táblázatunkban feltüntetett halálozás az egyes periódusokban korántsem azonos összetételű beteganyagra vonatkozik. Nemcsak az életkor, hanem a műtétek nemének megoszlásában is lényeges különbségek vannak. A 3. sz. ábrán az elvégzett műtétek 5 évenkénti csoportosítását mutatjuk be. A táblázat első megtekintésekor szembeötlik már, hogy míg az első 5 évben 15, a másodikban 9, addig a harmadikban 773 mellkasi műtét történt. Míg a 3. táblázat szerint az egyes periódusokban a műtétek száma alig változott, addig a 3. ábrán feltűnik a beteganyag összetételének és az elvégzett műtétek jellegének mélyreható átalakulása. A mindennapos műtétek száma nem mutat lényeg 28 éges változást. A kiugró számbeli különbségek a klinika profiljának változásaira utalnak elsősorban: így a 2. időszakban az urológiai, a 3. periódusban a mellkasi osztály megnövekedésére, míg a nagyobb számú splenektomia a belklinikákkal való szorosabb együttműködésre. A 4. sz. táblázat a gyakoribb műtétek letalitásának, a műtét neme szerinti megoszlását mutatja be. Az 5 évenkénti csoportosításon belül feltüntettük 8 és 30 napon belüli veszteségeinket is. Mindent összevetve primér műtéti letalitásunk közel áll az irodalomban megtalálható legjobbakhoz. A leggyakoribb sebészeti betegséget elsőnek véve, klinikánkon az idült és heveny appendicitis miatt operált 3419 betegből 30 napon belül 15-öt vesztettünk, így mortalitásunk 0,43% volt. Bugyi 1936-ban 848 appendektomizált beteg sorsáról számolt be. Veszteségük 4 beteg volt és így letalitásuk 0,47%-ra tehető. Tasnádi, Ladányi, Kiss 1965 márciusi közleménye közel hasonló appendektomia «wwiwwwp: «x »y Prostata Húgyhólyag 1915. . 2189 Egyéb* 3. ábra