Orvosi Hetilap, 1966. augusztus (107. évfolyam, 32-35. szám)
1966-08-07 / 32. szám - Dán Sándor: Fornet Béla (1890-1966)
ORVOSI HETILAP tettük a kérdést, szabad-e a polyarthritist, a pneumoniát, a nephritist, a shepatosisokat, stb. összekevernünk a szorosabb értelemben vett allergiás kórképekkel? Nem túlzás-e, ha most már szinte mindenben és mindenütt allergiás jelenségeket vélünk felismerni, vagy talán belemagyarázni jól körülhatárolt, esetleg ismert kórokozó okozta betegségekbe is. Nagyon is megszívlelendőnek tartottuk Aschoff tiltakozását az ellen, hogy minden betegséget, amelynek köze van az allergiás jelenségekhez, az allergiás betegségek közé soroljuk, mert ez arra lenne alkalmas, hogy a kórbonctani és bacteriológiai kutatásoknak eddigi szilárd vezérelveit elhomályosítsa. Nem egyszer hosszú időre vetettünk el ilyenformán egy-egy gondolatot, amelyhez idővel mégis visszatérhettünk.” Saját szavai jellemzik kutatói egyéniségét is. A tudományos kutatásban nem sodródott szélsőségekbe. Távol tartotta magától és tanítványaitól a kétes értékű tudományos sikereket, csak megérlelődött tudományos igazságokat írt le, azokat alaposan megfontolta és mondanivalóit időtállóan, példás irodalmi stílussal fogalmazta meg. Több mint 36 évig vezette klinikánkat, s 100 dolgozat és előadás, tankönyv, monographiák őrzik munkásságát. Tankönyvét ma is sokan használják és alapvetőnek tartják. 1963-ban az „Allergia” című könyve Kesztyűs Lóránd professzorral együtt írva új kiadásban jelent meg. „Allergie und allergische Erkrankungen” (E. Rajka 1959.) című könyvében az emésztőszervi betegségek allergiás vonatkozásait írja meg. Munkatársaival 1949-ben feldolgozza a klinika ulcusos beteganyagát és fontos adatokat szolgáltat az ulcus népbetegség-jellegének kutatásához. Utolsó dolgozata 1964-ben jelent meg „Über Beziehungen allergischer Vorgänge zur Leber und zu den Leberkrankheiten”. Mintaszerű és példamutató oktató volt. Betegbemutatásaiban, előadásaiban tiszteletre méltó, gondos és mélyen impresszionáló egyszerűséggel példázta a magasszintű, elmélyülő orvosi ténykedést, az alapos orvosi vizsgálat, a logikus, diagnosztikus gondolkodás, a betegekkel való tapintatos bánásmód jelentőségét, mint az orvosi munka minőségének és emberi tartalmának alapjait. Vallotta és tanította, munkájával pedig példázta, hogy az orvosi ténykedés akkor nyer igazi emberi tartalmat, ha azt az alapos tételes tudás mellett szívünk is irányítja. Ezt példázta munkájában, magatartásában és erre tanított bennünket szóban, írásban és a betegágy mellett. Tudta, hogy a klinika vezetése milyen felelősségiteljes munkakör. Orvosokat kell nevelni, betegeket gyógyítani és tudományos munkát kell irányítani. És eközben kell egyéni és munkaközösségi igényeket, társadalmi feladatokat egymással összhangba hozni. E feladatokban és i a felmerült nehézségekben is a gondos mérlegelés és jóakarat döntései mindig megtalálták az utat a klinika harmonikus életének biztosításához. Ezért is szerettük őt, respektáltuk nemes emberi és szakmai tulajdonságaira épült tekintélyét. Bölcsessége megnyilvánult emberi magatartásában is. 1938-ban már óvta tanítványait a szélsőségektől és nacionalizmustól. A háborút megelőző viharos és embertelenséggel telt években megtalálta az utat arra, hogy a kutatómunkából kizártak részére dolgozó asztalt, laboratóriumi helyet biztosítson. Lelki igény volt számára az üldözötteken való segítés. A magyar orvostudomány történetébe illik az esemény, amikor Korányi Sándort 1936- ban akkor hívja meg előadások tartására Debrecenbe, amikor Korányi körül már megindultak a Korányi személyét és iskoláját denuntiáló ténykedések. A második világháború alatt pedig — számos figyelmeztetés és fenyegetés dacára is — mindent elkövet, az üldözöttek emberi jogainak biztosítására. Sokan vagyunk, akik több mint fél emberöltőn át tanultunk tőle. Azért tudjuk őt értékelni. Élete, egyénisége, elmélyülő tudása, orvosi és emberi sajátságai, gátlástalan humánuma, baráti szíve örök példa marad előttünk. A magyar orvostudomány nagy klinikusai és egyéniségei közé sorolhatjuk Dán Sándor dr.