Orvosi Hetilap, 1967. március (108. évfolyam, 10-13. szám)
1967-03-05 / 10. szám - Ungár Imre - Bárász Zoltán - Scherer Éva - Szarvas Ilona: Tüdőgümőkór miatt végzett resectiók késői eredményei
1. ORVOSI HETILAP 435 3. táblázat Indikáció és késői gyógyeredmény 4. táblázat A folyamat súlyossága és az azzal párhuzamos bakteriológiai lelet jelentőségét mutatja a 4. táblázat, mely szerint a műtéti időpontban Koch pozitív esetekben 82%-ban, a negatív esetekben 99%ban értünk el eredményt. A megoldatlan és meghalt betegek csaknem kizárólag a Koch pozitívak közül kerültek ki. Ez az összefüggés csak egy-egy eset teljes elemzésével értékelhető helyesen, mert a Koch pozitivitás önmagában nem bizonyult döntő prognosztikus tényezőnek. A súlyos destruktív folyamathoz azonban minden esetben hozzátartozott az állandó pozitivitás. Az 5. táblázatban a műtét neme és a későbbi gyógyeredmény közötti összefüggés szerepel. Amint várható volt, segmentum resectio és lobectomia után volt a legjobb eredmény: segmentum resectio után 92%, lobectomia után 90%, Pulmonectomia után az eredmény 76%. Igen érdekes, hogy ez megegyezik a jóval nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalatunkkal, melyről Konitz (7) számolt be az 1965-ös kongresszuson. Figyelemre méltó a kombinált resectiók rossz eredménye. A betegek 67%-a gyógyult 10 év távlatából, és ebből a csoportból haltak meg legtöbben. Ez az adat megerősíti azt a tapasztalatunkat, hogy a több lebenyre terjedő resectio nemcsak funkcionális szempontból kifogásolható, hanem rendszerint elégtelen is és gyakran vezet recidivához, ill. szövődményhez. Halálozás A korai és késői halálozást mutatja a 6. tábl. Korai, ún. műtéti halálozás, mely még az intézetből való távozás előtt következett be, 3 volt (1%). Az azóta eltelt 8 év alatt további 21 beteg halt meg. Az összmortalitás a vizsgálat idején 8,2% volt. Ebből progressióban halt meg 10 beteg, a tbc-s mortalitás így 4,4%-ra emelkedett. 13 tbc-s halálozásból 7 (!) beteg ún. kombinált kiterjesztett elégtelen resectió után halt meg, 3 beteg pneumonectomia és 3 lobectomia után, 11 beteg (3,8%) nem tbcben exitált. Különösen figyelemre méltó a két légembólia, mely utókezelésnek szánt pneumoperitoneum kapcsán következett be. Meg szeretnénk jegyezni, hogy a nem tbc-s halálozás természetesen az alapbetegséggel még akkor is összefügghet, ha a beteg már nem szenvedett aktív gümőkórban, a cardiopulmonalis elégtelenség a roncsoló tüdőfolyamat után keletkezett, a műtét idején a betegek „légzési határesetek” voltak. Postoperatív kórlefolyás és a késői eredmények összefüggése A műtét utáni kórlefolyás és a késői gyógyeredmények összefüggését a 7. táblázat mutatja. 5. táblázat Műtét neme és késői gyógyeredmény Cavernás Nem cavernás Gyógyult Indikáció Betegek száma Recidiva nélkül recidiva után Jelenleg is Meghalt gyógyszeres sebészi összesen beteg kezeléssel először kezelt 59 (20%) 492 3 543 2 ismételten kezelt 187 (64%) 1424 8 154 11 22 először kezelt 17 (6%) 17— — 17— ismételten kezelt 29 (10%) 271 ’--281Összesen 292 2357 11 253 15 24 6//0 100% 80% 3% 4% 87% 5% 8% Bakteriológiai lelet a műtét idején Betegek száma Recidiva nélkül Gyógyult recidiva után Összesen Jelenleg is beteg Meghalt gyógyszeres sebészi kezeléssel Koch-pozitív 215 1674 16 177 (82%) 14 (7%) 24 (11%) Koch-negatív 77 683 5 76 (99%) 1 (1%)— Összesen: 292 2357 11 253 (87%) 15 (5%) 24 (8%) Műtét neme Betegek száma 1 Recidiva nélküli Gyógyult recidiva után gyógyi sebészi szeressegel,t kezeléssel összesen Jelenleg is beteg Meghalt Segment resectio 95 853 885 2 Lobectomia 127 1083 4 1155 7 Kombinált resectio 46 234 4 315 10 Pneumonectomia 24 19— — 19— 5 Összesen 292 2357 11 253 15 24% 100% 80% 3% 4% 87% 5% 8%,