Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)
1968-02-25 / 8. szám - HORUS - Regöly-Mérei Gyula: III. Béla magyar király és hitvese, Anna királynő hamvainak palaeopathológiai vizsgálata
424 ORVOSI HETILAP távozás az AB-csoportnak felelt meg (Földes és Harsányi) Antiochiai Anna esetében a reactio negatív volt (Földes és Harsányi). Az azonos vércsoport a csontok összetartozását bizonyítja. Az 1848. december 27-i orvosi vizsgálat szerint a férfi csontváz hossza 6 láb és 2 hüvelyk (194,92 cm), Török Aurél pontosabb mérése alapján kb. 190 cm-re tehető a testmagasság. 111. Béláról korabeli leírással is rendelkezünk, ugyanis Ricardus Londinensis a következőket hangsúlyozza: „...a magyarok Béla nevű királya sok mindenféle természeti adománnyal volt megáldva, magas termetű ember volt, már előkelő arcának parancsoló kifejezése miatt is a királyi trónra illett ...” (idézet Pauler Gyula után). A szépen formált, boltozatos koponya, a magas termet, az erőteljes izomzatra utaló izomtapadási barázdák valóban imponáló, daliás küllemet bizonyítanak. Vizsgálataimnál a Pearson-, Walcher-, Depertuis,Hadden- és Langer-féle módszerek középértéke gyanánt 189,40 cm testmagasságot állapítottam meg, ami megfelel III. Béla alkatának. Az 1848. évi orvosi vizsgálat szerint a női csontváz 5 láb és 2 hüvelyk hosszú (Érdy), Török 159 cmben állapítja meg a testmagasságot. Az előbbiekben megadott módszerekkel általam végzett mérések középértéke 160,67 cm. A személyazonosítás további fontos adata az életkor megállapítása. Ez jelen esetben annál jelentősebb, mert III. Béláról — a hiteles történelmi adatok alapján — tudjuk azt, hogy 48 éves korában halt meg. Az életkor palaeopathológiai megállapítása nem könnyű feladat akkor, ha nem egyeznek egymással a naptári és a biológiai életkor morphológiai tényezői, a csontokról ugyanis csak az utóbbiról kaphatunk felvilágosítást. Adott esetben ilyen eltérés nem volt. Mind Harsányi, mind én — egymástól függetlenül — elvégeztük az életkor meghatározását. Eredményeink teljesen megegyeztek egymással. III. Bélánál a Martin II-foknak megfelelő fogkopás (Baume szerint kb. 50 életév). Varratok (külső felszín): koszorúvarrat beforradásban (50 év körül), nyílvarrat már csak a bregmán az elülső harmad végén különül el (40—45 év), a lambda-varrat a középső harmadban elcsontosodott, de főként a jobb oldalon, az asterion irányában még kirajzolódik (45—50 év) A facies symphyseoson kialakulóban van a ventralis dorsalis perem, a bordázottság eltűnőben (II. fázis vége, 41,75—51,73 év átlag). A humerus velőűrének kúpja eléri a collum chirurgicumot és megközelíti az epiphysis vonalat (II. fázis vége, III. fázis eleje, 44—65 év). A combcsontnyak medialis részén kicsiny üregképződés, a trochanter lécszerkezete fellazult (III. fázis eleje 45,7—63,2 év). Az adatokat egybevetve az életkor 48—52 év közötti időnek felel meg, ami megegyezik 111. Béla életkorával. A fogkopás alapján az 1848. évi orvosi vizsgálat (Érdy) 50 év körüli életkort tételezett fel. Antiochiai Anna pontos életkora nem ismert. Annyit biztosan tudunk, hogy szülei 1153-ban kötöttek házasságot. Az 1848. évi orvosi vizsgálat, a varratok elcsontosodása alapján, 30 és 40 év közötti életkorra gondolt (Érdy). Saját vizsgálati leletünk: a megtartott kis- és nagyőrlőkön csak a zománccsücskök levágottak. Mivel azonban mind az alsó, mind a felső metsző- és szemfogak postmortalisan elvesztek, ezért az abrasio foka nem 2. ábra. Schmorl-féle csontgyöngyképződés III. Béla csigolyáján. A nucleus pulposus besüppedt, a spongiosán a csonthéj rácsszerű maradványai. .4 csigolyatest ventrális peremén spondylotikus tarajképződés. 3. ábra. Csontos ankylosis III. Béla ujján. Az összecsontosodott ízületet csontlécek hidalják át. Az ujjperc hasisától distalisan és laterálisan zabszemnyi áthatoló postmortalis sérülés.