Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)

1968-02-25 / 8. szám - HORUS - Regöly-Mérei Gyula: III. Béla magyar király és hitvese, Anna királynő hamvainak palaeopathológiai vizsgálata

424 ORVOSI HETILAP távozás az AB-csoportnak felelt meg (Földes és Har­sányi) Antiochiai Anna esetében a reactio negatív volt (Földes és Harsányi). Az azonos vércsoport a csontok összetartozását bizonyítja. Az 1848. december 27-i orvosi vizsgálat szerint a férfi csontváz hossza 6 láb és 2 hüvelyk (194,92 cm), Török Aurél pontosabb mérése alapján kb. 190 cm-re tehető a testmagasság. 111. Béláról korabeli leírással is rendelkezünk, ugyanis Ricardus Londinensis a következőket hang­súlyozza: „...a magyarok Béla nevű királya sok mindenféle természeti adománnyal volt megáldva, magas termetű ember volt, már előkelő arcának parancsoló kifejezése miatt is a királyi trónra il­lett ...” (idézet Pauler Gyula után). A szépen formált, boltozatos koponya, a magas termet, az erőteljes izomzatra utaló izomtapadási barázdák valóban imponáló, daliás küllemet bizo­nyítanak. Vizsgálataimnál a Pearson-, Walcher-, Deper­­tuis,Hadden- és Langer-féle módszerek középér­téke gyanánt 189,40 cm testmagasságot állapítot­tam meg, ami megfelel III. Béla alkatának. Az 1848. évi orvosi vizsgálat szerint a női csont­váz 5 láb és 2 hüvelyk hosszú (Érdy), Török 159 cm­­ben állapítja meg a testmagasságot. Az előbbiek­ben megadott módszerekkel általam végzett méré­sek középértéke 160,67 cm. A személyazonosítás további fontos adata az életkor megállapítása. Ez jelen esetben annál jelen­tősebb, mert III. Béláról — a hiteles történelmi ada­tok alapján — tudjuk azt, hogy 48 éves korában halt meg. Az életkor palaeopathológiai megállapítása nem könnyű feladat akkor, ha nem egyeznek egymással a naptári és a biológiai életkor morphológiai ténye­zői, a csontokról ugyanis csak az utóbbiról kapha­tunk felvilágosítást. Adott esetben ilyen eltérés nem volt. Mind Harsányi, mind én — egymástól függet­lenül — elvégeztük az életkor meghatározását. Eredményeink teljesen megegyeztek egymással. III. Bélánál a Martin II-foknak megfelelő fogkopás (Baume szerint kb. 50 életév). Varratok (külső felszín): koszorúvarrat beforradásban (50 év körül), nyílvarrat már csak a bregmán az elülső harmad végén különül el (40—45 év), a lambda-varrat a középső harmadban elcsontosodott, de főként a jobb oldalon, az asterion irányában még kirajzolódik (45—50 év) A facies sym­­physeoson kialakulóban van a ventralis dorsalis perem, a bordázottság eltűnőben (II. fázis vége, 41,75—51,73 év átlag). A humerus velőűrének kúpja eléri a collum chirurgicumot és megközelíti az epiphysis vonalat (II. fázis vége, III. fázis eleje, 44—65 év). A combcsontnyak medialis részén kicsiny üregképződés, a trochanter léc­szerkezete fellazult (III. fázis eleje 45,7—63,2 év). Az adatokat egybevetve az életkor 48—52 év közötti időnek felel meg, ami megegyezik 111. Béla életkorával. A fogkopás alapján az 1848. évi orvosi vizsgálat (Érdy) 50 év körüli életkort tételezett fel. Antiochiai Anna pontos életkora nem ismert. Annyit biztosan tudunk, hogy szülei 1153-ban kö­töttek házasságot. Az 1848. évi orvosi vizsgálat, a varratok­ elcson­­tosodása alapján, 30 és 40 év közötti életkorra gon­dolt (Érdy). Saját vizsgálati leletünk: a megtartott kis- és nagy­őrlőkön csak a zománccsücskök levágottak. Mivel azon­ban mind az alsó, mind a felső metsző- és szemfogak postmortalisan elvesztek, ezért az abrasio foka nem 2. ábra. Schmorl-féle csontgyöngyképződés III. Béla csigolyáján. A nucleus pulposus besüppedt, a spongio­­sán a csonthéj rácsszerű maradványai. .4 csigolyatest ventrális peremén spondylotikus tarajképződés. 3. ábra. Csontos ankylosis III. Béla ujján. Az össze­csontosodott ízületet csontlécek hidalják át. Az ujjperc hasisától distalisan és laterálisan zabszemnyi áthatoló postmortalis sérülés.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék