Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)
1968-02-25 / 8. szám - HORUS - Regöly-Mérei Gyula: III. Béla magyar király és hitvese, Anna királynő hamvainak palaeopathológiai vizsgálata
ORVOSI HETILAP pal vizsgálva, ezt a területet transparensebbnek találtam mint szomszédságát, ezért megerősíthetem a körülírt és kisfokú atrophia diagnosisát, sőt, annak tekintem a bregmán levő elváltozást is. A koponyabelvilágban a sulcus longitudinalis bal oldalának frontális részén kerekded, babnyi, sima felszínű csontdudor látható (osteoma). Az impressiones digitatae, a foveolae granulares, az a. meningea bal oldali ágainak árkai igen kifejezettek, de nem haladják meg az élettani határt. A calvarián levő mélyebb foveolák a kutacszáródással kapcsolatosak. A fogak alveolusai megtartottak, az életben tehát nem volt fogvesztés. Postmortalisan hiányzanak azonban a bal felső 1, 2, 3, 4, 5, 8 és a jobb felső 1, 2, 3, 8 fogak. A jobb felső 4 és 5 fogak koronája másodlagosan törött. Az abrasiót már ismertettük. A fogmedernyújtványok sorvadtak, ezért a metsző- és szemfogak nyaka lecsupaszodott, megnyúltnak látszik. Enyhe prognathia és orthognathia. Az állkapocsszöglet 96°. III. Béla fogain sem szondavizsgálattal, sem a röntgenképeken nem találtunk cariest. Az alsó háti és a felső ágyéki csigolyák testének cranialis felszínén, a nucleus pulposus tájékán, kerekded ovalis, máskor bab alakú besüppedés látható, amit keskeny osteophyta szegély határol. A szélek enyhén lejtősek, sclerotizáltak. Az alapot spongiosa képezi, azon rács alakban csonthéjmaradványok vannak (2. ábra). A szomszédos csigolyák caudalis felszínén, a besüppedésnek mintegy „pozitív öntvényét” képező, néhány milliméter magas, sima corticalissal fedett csontútképződés található. Az elváltozás Schmort-féle csontgyöngyképződésnek felel meg, és talán a nehéz páncél viselésének lehet következménye. Az alsó háti, valamint az ágyéki csigolyák testének ventralis felső peremén kisebb csonttarajok figyelhetők meg (spondylosis). Feltehetően a csontok masszív és erőteljesebb felépítése adja annak magyarázatát, hogy III. Béla esetében, a 48 életévben sem keletkezett tetemesebb spondylosis. Már Török Aurél leírta, hogy a bal kéz ,,öregujján” a kézközépcsont és az első ujjperc összecsontosodott. Szerinte: „a Röntgen-sugarakkal fölvett képen emez összeforradás helyén azonban semmiféle kóros elváltozás nem mutatkozik”. A kiváló anthropológus Török Aurél lelete óta jelentősen fejlődtek pathológiai, radiológiai és traumatológiai ismereteink. Ma már erről az elváltozásról más a véleményünk. A kézközépcsont feje és az ujj alappercének basisa egymással teljesen összecsontosodott (3. ábra), a feszítő oldal irányába 16 fokos szöglet mérhető. Az ízületi rés eltűnt. Berentey szerint III. Bélánál ez az elváltozás hosszú évekkel halála előtt keletkezhetett, mert az egykori ízületi végek felszínét csontlécek és vaskosabb csontfelrakódások hidalják át, viszont a csontatrophia hiányából arra következtet, hogy az elmerevedett ujj mégis csak kielégítően használható volt. Mivel számottevő sérülés nyoma a bal kéz csontjain nincsen, ezért nagy valószínűséggel gennyes folyamatot (panaritium articulare) tételez fel. A gyógyulás idején valamely kemény tárggyal nyújtott helyzetben rögzíthették az ujjat, így következett be a csontok egyenesállású összeforradása. Anna királynő koponyáján (4. ábra) a bal oldali foramen jugulare valamivel szűkebb, ami azonban csak anatómiai variáns. Krause (65—69%), valamint Rüdinger (63%) szerint igen gyakori ez a különbözőség, rendszerint a jobb oldal tágabb. Palaeopathológiai anyagomon (aeneolith, ó-egyiptomi, avar, stb.) nem találtam a két oldal közötti gyakoriságra vonatkozó signifikáns különbséget (i. 9.b. 14 aranypár). Életében Antiochiai Anna sem veszített fogat, de postmortalisan hiányzik azok nagy része. Cannes nem látható. A keresztcsont közepesen széles, alul a csatorna a második foramenig nyitott. A medence bemenetele harántul ovális, ürege egyenletesen tág. Méretei: crista-távolság: 29 cm, spina távolság: 26—27 cm, conjugata vera: 11,3 cm, conjugata anatomica: 11,9 cm, diameter obliqua a bemenetben: 12,5 cm, diameter obliqua az üregben: 13,5 cm. Az os pubis és az os ischii tetemes korhadásos hiánya miatt csak az ideiglenes rekonstrukció (plasztilin) után állapítható meg, hogy az ízesülés ívben történt. A medence talán a szokottnál alacsonyabb, de palaeopathológiai méretei élettaniak, s így érthető, hogy a gracilis testalkatú királynő hét élő gyermeket hozott a világra. Mindkét femur enyhe valgás állásban. A collodiaphysis szög 135°. Bürger és Blüthgen szerint ez nőkben megfelel a 36—40 éves korcsoportnak. A combnyakon a struktúra háromszög alakú területen fellazult, hálózatos, az űrök tágabbak, a spongiosa gerendái elkeskenyedettek. Rohlin szerint a combnyak — háromszög alakú — területe az osteoporosis palaeopathológiailag jellegzetes helye. Mindkét fibulán hátulról előre irányuló convex elhajlás látható. A röntgenkép (Zsebek), valamint a koponya, a bordák, a szegycsont és a medence pathológiai vizsgálata kizárta a rachitis lehetőségét, de a fibula görbületének iránya és jellege sem felel meg ennek. Régi csontokon sok nehézséggel jár az osteoporosis felismerése. A korhadás elfedhet, de utánozhat is kóros jelenségeket. A compact állomány, valamint a spirulák lebomlásos elkeskenyedése postmortalisan is bekövetkezhet, de ilyenkor az összes vagy legalább több csont érintett; az elváltozás diffúz és nem körülírt. Másodlagosan megfogyatkozhat a csontok mésztartalma, ami nem annyira a fekvési időtől, mint inkább a talaj minőségétől és sávtartalmától függ. Antiochiai Anna esetében a csontjelenségek izoláltan és nem diffúzán mutatkoznak. A teljesen zárt koporsó valószínűtlenné teszi, hogy az elmésztelenedés a talajviszonyokkal lenne kapcsolatban. A lebomlással kapcsolatos kémiai folyamat, a zárt márványkoporsó ténye, a talajvíz hiánya, a nem diffúzán, hanem szigetszerűen mutatkozó csont jelenségek eléggé nagy bizonyossággal kizárják az elváltozás postmortalis eredetét. Szövettani vizsgálat: a bal oldali combcsont postmortalisan letört darabján a spongiosában a szokottnál tágabb csontűrök vannak, a spirulák széle enyhén korhadásosan kirágott. A compacta structurája jól megtartott, a lamellaris rendszer, a csontsejtek helye és a Havers-csatornák fala élesen rajzolódik (5. ábra). Tapasztalataim szerint a korhadásos csontlebomlás és a postmortalis mészveszteség — a metszetben vagy csiszolatban — mindig diffúz és sohasem szigetszerű. A palaeohistológiában igen értékesnek tartjuk Hansen módszerét (Bock szerinti módosítással), mert az eredetileg mésztartalmú területek színeződnek sötétre. Antiochiai Anna esetében, a Bock—Hansen szerinti készítményekben a csontállomány általában vilá