Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)

1968-02-25 / 8. szám - HORUS - Regöly-Mérei Gyula: III. Béla magyar király és hitvese, Anna királynő hamvainak palaeopathológiai vizsgálata

ORVOSI HETILAP­ pal vizsgálva, ezt a területet transparensebbnek talál­tam mint szomszédságát, ezért megerősíthetem a körül­írt és kisfokú atrophia diagnosisát, sőt, annak tekintem a bregmán levő elváltozást is. A koponyabelvilágban a sulcus longitudinalis bal oldalának frontális részén kerekded, babnyi, sima fel­­színű csontdudor látható (osteoma). Az impressiones digitatae, a foveolae granulares, az a. meningea bal ol­dali ágainak árkai igen kifejezettek, de nem haladják meg az élettani határt. A calvarián levő mélyebb fo­­veolák a kutacszáródással kapcsolatosak. A fogak alveolusai megtartottak, az életben tehát nem volt fogvesztés. Postmortalisan hiányzanak azon­ban a bal felső 1, 2, 3, 4, 5, 8 és a jobb felső 1, 2, 3, 8 fogak. A jobb felső 4 és 5 fogak koronája másodlago­san törött. Az abrasiót már ismertettük. A fogmeder­­nyújtványok sorvadtak, ezért a metsző- és szemfogak nyaka lecsupaszodott, megnyúltnak látszik. Enyhe pro­gnathia és orthognathia. Az állkapocsszöglet 96°. III. Béla fogain sem szondavizsgálattal, sem a rönt­genképeken nem találtunk cariest. Az alsó háti és a felső ágyéki csigolyák testének cranialis felszínén, a nucleus pulposus tájékán, ke­­rekded­ ovalis, máskor bab alakú besüppedés lát­ható, amit keskeny osteophyta szegély határol. A szélek enyhén lejtősek, sclerotizáltak. Az alapot spongiosa képezi, azon rács alakban csonthéjmarad­ványok vannak (2. ábra). A szomszédos csigolyák caudalis felszínén, a besüppedésnek mintegy „pozi­tív öntvényét” képező, néhány milliméter magas, sima corticalissal fedett csontútképződés található. Az elváltozás Schmort-féle csontgyöngyképződésnek felel meg, és talán a nehéz páncél viselésének lehet következménye. Az alsó háti, valamint az ágyéki csigolyák tes­tének ventralis felső peremén kisebb csonttarajok figyelhetők meg (spondylosis). Feltehetően a cson­tok masszív és erőteljesebb felépítése adja annak magyarázatát, hogy III. Béla esetében, a 48 életév­ben sem keletkezett tetemesebb spondylosis. Már Török Aurél leírta, hogy a bal kéz ,,öreg­­ujján” a kézközépcsont és az első ujjperc össze­csontosodott. Szerinte: „a Röntgen-sugarakkal föl­vett képen emez összeforradás helyén azonban sem­miféle kóros elváltozás nem mutatkozik”. A kiváló anthropológus Török Aurél lelete óta jelentősen fejlődtek pathológiai, radiológiai és trau­matológiai ismereteink. Ma már erről az elváltozás­ról más a véleményünk. A kézközépcsont feje és az ujj alappercének basisa egymással teljesen összecsontosodott (3. ábra), a feszítő oldal irányába 16 fokos szöglet mérhető. Az ízületi rés eltűnt. Berentey szerint III. Bélánál ez az elváltozás hosszú évekkel halála előtt keletkezhetett, mert az egy­kori ízületi végek felszínét csontlécek és vaskosabb csontfelrakódások hidalják át, viszont a csontatrophia hiányából arra következtet, hogy az elmerevedett ujj mégis csak kielégítően használható volt. Mivel számot­tevő sérülés nyoma a bal kéz csontjain nincsen, ezért nagy valószínűséggel gennyes folyamatot (panaritium articulare) tételez fel. A gyógyulás idején valamely ke­mény tárggyal nyújtott helyzetben rögzíthették az uj­jat, így következett be a csontok egyenesállású össze­­forradása. Anna királynő koponyáján (4. ábra) a bal ol­dali foramen jugulare valamivel szűkebb, ami azon­ban csak anatómiai variáns. Krause (65—69%), va­lamint Rüdinger (63%) szerint igen gyakori ez a kü­lönbözőség, rendszerint a jobb oldal tágabb. Palaeo­­pathológiai anyagomon (aeneoli­th, ó-egyiptomi, avar, stb.) nem találtam a két oldal közötti gyako­riságra vonatkozó signifikáns különbséget (i. 9.b. 14 aranypár). Életében Antiochiai Anna sem veszített fogat, de postmortalisan hiányzik azok nagy része. Cannes nem látható. A keresztcsont közepesen széles, alul a csatorna a második foramenig nyitott. A medence bemenete­le harántul ovális, ürege egyenletesen tág. Mére­tei: crista-távolság: 29 cm, spina távolság: 26—27 cm, conjugata vera: 11,3 cm, conjugata anatomica: 11,9 cm, diameter obliqua a bemenetben: 12,5 cm, diameter obliqua az üregben: 13,5 cm. Az os pubis és az os ischii tetemes korhadásos hiánya miatt csak az ideiglenes rekonstrukció (plasztilin) után álla­pítható meg, hogy az ízesülés ívben történt. A me­dence talán a szokottnál alacsonyabb, de palaeopa­­thológiai méretei élettaniak, s így érthető, hogy a gracilis testalkatú királynő hét élő gyermeket ho­zott a világra. Mindkét femur enyhe valgás állásban. A collo­­diaphysis szög 135°. Bürger és Blüthgen szerint ez nőkben megfelel a 36—40 éves korcsoportnak. A combnyakon a struktúra háromszög alakú területen fellazult, hálózatos, az űrök tágabbak, a spongiosa gerendái elkeskenyedettek. Rohlin sze­rint a combnyak — háromszög alakú — területe az osteoporosis palaeopathológiailag jellegzetes helye. Mindkét fibulán hátulról előre irányuló convex el­hajlás látható. A röntgenkép (Zsebek­), valamint a koponya, a bordák, a szegycsont és a medence pa­thológiai vizsgálata kizárta a rachitis lehetőségét, de a fibula görbületének iránya és jellege sem fe­lel meg ennek. Régi csontokon sok nehézséggel jár az osteoporosis felismerése. A korhadás elfedhet, de utánozhat is kóros jelenségeket. A compact állomány, valamint a spirulák lebomlásos elkeskenyedése postmortalisan is bekövet­kezhet, de ilyenkor az összes vagy legalább több csont érintett; az elváltozás diffúz és nem körülírt. Másodla­gosan megfogyatkozhat a csontok mésztartalma, ami nem annyira a fekvési időtől, mint inkább a talaj mi­nőségétől és sávtartalmától függ. Antiochiai Anna ese­tében a csontjelenségek izoláltan és nem diffúzán mu­tatkoznak. A teljesen zárt koporsó valószínűtlenné te­szi, hogy az elmésztelenedés a talajviszonyokkal lenne kapcsolatban. A lebomlással kapcsolatos kémiai folyamat, a zárt márványkoporsó ténye, a talajvíz hiánya, a nem diffú­zán, hanem szigetszerűen mutatkozó csont jelenségek eléggé nagy bizonyossággal kizárják az elváltozás post­­mortalis eredetét. Szövettani vizsgálat: a bal oldali combcsont post­mortalisan letört darabján a spongiosában a szokottnál tágabb csontűrök vannak, a spirulák széle enyhén kor­­hadásosan kirágott. A compacta structurája jól megtar­tott, a lamellaris rendszer, a csontsejtek helye és a Havers-csatornák fala élesen rajzolódik (5. ábra). Tapasztalataim szerint a korhadásos csontlebom­­­lás és a postmortalis mészveszteség — a metszetben vagy csiszolatban — mindig diffúz és sohasem sziget­szerű. A palaeohistológiában igen értékesnek tartjuk Hansen módszerét (Bock szerinti módosítással), mert az eredetileg mésztartalmú területek színeződnek sö­tétre. Antiochiai Anna esetében, a Bock—Hansen sze­rinti készítményekben a csontállomány általában vilá­

Next