Orvosi Hetilap, 1969. február (110. évfolyam, 5-8. szám)

1969-02-02 / 5. szám - Károlyi István: A syphilis időszerű problémái

228 ORVOSI HETILAP II. A syphilis korszerű kezelésében arra törek­szünk, hogy az a recidiva nélküli végleges gyógyu­lást biztosítsa. Ennek epidemiológiai szempontból az a jelentősége, hogy teljes értékű kezelés után re­cidiva nem következik be, a kezelt személy újabb gócként csak reinfekció esettén szerepelhet. A syphilis kezelésének helyzetét röviden abban foglalhatjuk össze, hogy a penicillint ma már min­denütt a legjobb antisyphilitikumnak tartják. Egyéb antisyphilitikum alkalmazására csak kiegészítés­képpen kerülhet sor, vagy ha ellenjavallatok miatt penicillin nem alkalmazható. A treponema palli­dum (T. P.) esetleges penicillin rezisztenciájára bi­zonyító adatunk nincs. A penicillin kezelés mértéke tekintetében némelyek még ma is a készítménytől függetlenül M.E.-ekben szabják meg szükséges adagját. Ez a felfogás figyelmen kívül hagyja azt a törvényszerűséget, hogy a syphilis gyógyításához szükséges kezelési időtartam (10—15 nap) és a mi­nimális hatásos vérszint (0,03 ml) biztosítására a különböző penicillin készítményekből (kristályos, a procain-alumínium-monostearát, a procain penicil­lin vizes szuszpenziója, vagy a benzyl-penicillin, stb.) nem azonos mennyiségekre van szükség. Az USA-ban és az eljárásaikat követő országokban a syphilis kezelését általában kis mennyiségű denot­­penicillinnel végzik: a korai szakokban általában 2.4—4.8 MB PAM-ot, vagy benzat­in-penicillint ad­nak 2—4 injekcióra elosztva és ezt epidemiológiai és therápiás szempontból egyaránt elegendőnek tartják. Hogy még az epidemiológiai célt sem érik mindig el, azt Rollier és Markouch legutóbbi köz­lése is bizonyítja (1967): 1000 beteget kezeltek 2,4 ME benzathin-penicillinnel egy injekciós eljárással, és azt követően sokszor észleltek relapsust. Az ame­rikai szerzők ezzel szemben a sikertelen kezelést, elsősorban reinfekciónak tulajdonítják. Ez gyakran előfordulhat, főként, ha az epidemiológiai kutatás elégtelen volt, de nem egyetlen oka a sikertelen kezelésnek. Néhány évvel ezelőtt, amikor hazai ke­zelési eredményeinket katamnesztizáltuk, a külföldi irodalmat abból a szempontból is áttekintettem, hogy a syphilis különböző szakaiban milyen szám­arányban fordulnak elő sikertelen kezelések. Tör­vényszerű az úgynevezett gyors kezelési sémákban, hogy ez a számarány mindig sy. I. seronegativában a legkisebb, az egymást követő szakokban nő és a sy. II. recidivánsban a legnagyobb. Ennek értelme­zésében számításon kívül hagyhatjuk azt az éssze­rűtlen lehetőséget, hogy előrehaladottabb szakok­ban kezelésbe vett syphilises betegek később köny­­rívebben reinfekciálódhatnak. A gyakoribb recidi­­vának azonban megvan az oka: minél koraibb a syphilis, annál kisebb penicillin adag kell a végle­ges gyógyításhoz, az inkubáció alatt a legkevesebb. Ez részben a kórokozók számára vezethető vissza; a későbbi szakokban pedig arra is, hogy a kórokozó elégtelen antibiotikum adagolása esetén a szervezet némely helyén (központi idegrendszer, talán a nyi­rokcsomók és csontok is) viszonylag védett körül­mények között átélhet. Ebből adódik, hogyha a sy­philis penicillin kezelési sémáját úgy kívánjuk meg­szabni, hogy az valamennyi szakban érvényes le­gyen, megfelelő biztonsági határt kell megszab­nunk. Mind kevesebben tartják szükségesnek a peni­cillin kezelés többszöri ismétlését, pl. kiegészítését nehézfémmel vagy Salvarsannal. A francia derma­­tológiai iskola, Degrosszal az élén, a müncheni kong­resszuson a penicillin therapiát kiegészítő bismuth kezelés mellett érvelt. Degos szerint a bismuth fo­kozza a penicillin hatását korai seropositiv syphi­­lisben, ha azt csak négy hónappal a fertőzés után kezdik kezelni, valamint a serorezisztenciában. Az amerikai és angol, valamint az osztrák és lengyel (Towpik, 1967) venerológusok elvetették ezt a ja­vaslatot. A nyugatnémet szerzők közül Kimmig hí­ve annak a felfogásnak, hogy a syphilis kezelését a betegség későbbi szakaiban erélyesebben kell vé­gezni és ezért az előrehaladott szakokban 5—6 pe­nicillin sorozatot is ad. A szovjet szerzők álláspont­ját Sztudnyico­n, Turanov és Vasiliev (1967) az aláb­biakban foglalták össze, a syphilis kezelésének egyik alapelve a multiplex therapia. Szükségesnek tartják a hosszú tartamú intermittáló kezelést, fi­gyelembe véve a betegség szakát, valamint a beteg korát és az egyéni különös körülményeket. Szíve­sen alkalmazzák a tartós hatású penicillin készít­ményeket, melyeket bismuth-tal, szükség esetén lázkezeléssel is kombinálnak. Ennek az eljárásnak tulajdonítják a sikertelen kezelések számarányá­nak szignifikáns csökkenését. Sok európai szerző kedveli a syphilis kúra­szerű kezelését és szívesen alkalmazza a gyorsan ■felszívódó, magas vérszintet biztosító és a szerve­zet rejtettebb helyeit (központi idegrendszer, syphi­lises terhes anyában a magzat) is biztosan elárasztó vizes procain-penicillin szuszpenziót. Előnye ennek az eljárásnak, hogy kiküszöböli a lassított felszívó­­dású készítmények esetleges hátrányait (nem kielé­gítő resorptio stb.) és a készítmény esetleges hibá­ja is kiegyenlítődik a kúra folyamán. A benzathin­­penicillin 2,4 M.E.-nyi adagjának befecskendezése után igen eltérő vérszinteket észleltek Éliás és mtsai (1951). 1,2 ME beadását követően a betegek 2,6%-ában nem volt kimutatható therápiás vér­szint, 11%-ban pedig az első napon sem érte el a 0,05 E/ml-t a vérben (Wright és Welch, 1959). Szá­mos európai klinikus megnyújtja a procain kezelés idejét. Mi minden tekintetben kielégítő és egységes kezelésre törekedve — de epidemiológiai meggon­dolásokból is — az első sorozattal azonos erősségű másodikkal egészítjük ki a kezelést és mindkét so­rozatban 15—15 MB procain-penicillint adunk. Ez a kezelés tapasztalataink szerint a syphilis bármely szakában elegendőnek látszik. Recidivát recens sy­philis miatt kezelt betegeknél nem észleltünk. Amennyiben ellenjavallat miatt penicillin nem ad­ható, a kezelést elsősorban valamely tetracyclinnel, chloramphenicollal, erythromy­cinnel végzik; az USA-ban spectinomycint is adnak (W. J. Brown, 1967). Az ilyen kezeléseket igen masszívan kell vé­gezni, ezért a mellékhatások gyakoriak. Tetracyc­­linekből 45—60 g-ot, erythromycinből 20—30 g-ot

Next