Orvosi Hetilap, 1969. április (110. évfolyam, 14-17. szám)
1969-04-06 / 14. szám - Gömöri Pál: A vese arterio-venosus összeköttetéseinek functionalis vizsgálata
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak:PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. * HÍDVÉGI JENŐ no. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1969. ÁPRILIS 6. Budapesti Orvostudományi Egyetem, II. Belklinika (igazgató: Gömöri Pál dr.) A vese arterio-venosus összeköttetéseinek functionalis vizsgálatai Gömöri Pál dr. glomerulustól és ezért véleményük szerint a shuntképződésre rendkívül alkalmasak. A vese arterio-venosus anastomosisainak a kérdése az irodalomban mint probléma, régóta szerepel. Clara, Spanner vizsgálatai közismertek. Trueta és mtsainák vizsgálata hozta újra felszínre a shunt kérdését, s azóta is folyik a vita arról, hogy vannak-e a vesében arterio-venosus összeköttetések, shuntök, vagy nincsenek, és ha vannak, mi azoknak a jelentősége, szerepe. Másrészről viszont valamennyien tudjuk, hogy Korányi Sándor munkásságát és orvosi szemléletét döntően determinálta a fiziológus Claude Bernard munkássága és Goltz személyes hatása. Nem kétséges, hogy Korányi Sándor az ő hatásuk alatt kezdett fiziológiai problémákkal foglalkozni és nyilvánvaló ez a hatás érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy a klinikai kutatásnak, sőt a mindennapi klinikai gyakorlatnak is csak a természettudományos módszerek és kritika alkalmazása lehet az alapja. Így lett Korányi Sándor az orvosi kutatásban és a mindennapi diagnosztikában a fizikokémiai gondolkodás megteremtője. De minden jel arra mutat, hogy Korányi Sándorban a vesepathológia iránti érdeklődést Hőgyes Endre vesekutatásai keltették fel és helyesen állapítja meg Sós József, hogy Hőgyes a vesekutatások megteremtése terén is úttörő volt, ő volt hazánkban a kérdés felvetője és elindítója. Amikor ezen előadásommal Hőgyes emlékének kívánom tiszteletemet kifejezni, magam is egy olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyre Hőgyes hívta fel a figyelmet 1872-ben, majdnem száz évvel ezelőtt. A vese arterio-venosus anastomosisainak kérdésével magam és munkatársaim kb. 20 év óta foglalkozunk. Először a kérdéssel Földivel és Szabóval közvetlenül Trueta könyvének a megjelenése után foglalkoztunk. Ezen vizsgálatainknak a célja akkor lényegében a Trueta-féle kísérletek functionalis. Sós József írja Hőgyes Endréről: „Hőgyes első kiemelkedő munkaterülete a veseműködés vizsgálata volt. 1872-ben, amikor első tudományos munkái megjelentek, 15 dolgozatot közölt és ezek közül kilenc a vesével kapcsolatos. Ez a két szám mutatja, hogy milyen mértékben foglalkoztatta ez a kérdés”. Majd tovább: „A vese vérkeringési viszonyainak vizsgálatára érdekes módszert választott. Abból indult ki, hogy az egy papillájú vesén jobban tanulmányozható, egyszerűbben megfigyelhető a kérdés. Ezért a házinyúl veséjét vizsgálta. Kimutatta a vesekéreg és a velőállomány különálló keringését és a kanyarulatos csatornák szerepét a vizeletelválasztásban. Módszere szellemes, egyszerű és szemléltető. A nyúlvesében ejtett metszésekkel a kivérzés és vénalekötés után a hyperaemiássá válást figyelte meg. E jelenségből a velő és a kéreg keringésének jelentős függetlenségét megállapította és leírta”. Hőgyes nagysága közismert, de munkásságából leginkább a vestibularis rendszerre vonatkozó és a veszettséggel kapcsolatos munkáit ismerik, ami nem meglepő, hiszen az 1890-ben felállított budapesti Pasteur-intézetnek ő volt az első igazgatója és természetes, hogy evvel kapcsolatban szokás az ő jelentőségét emlegetni. Vesekutatásai kevésbé közismertek, pedig az a megállapítása, hogy a veső és a kéreg keringésében jelentős függetlenség állapítható meg, megdöbbentően korszerű ma is. 75 évvel később, 1947-ben az orvosi irodalomban nagy feltűnést keltett Trueta és mtsainak a könyve. Mint ismeretes, Trueta és mtsai mutatták ki, hogy bizonyos körülmények között a corticalis és a medullaris keringés közötti viszony megváltozik és míg a cortexben ischaemia fejlődik ki, a medullában hyperaemia jön létre. Trueta és mtsai ezt a jelenséget shuntképződéssel magyarázták és kimutatták, hogy a juxtamedullaris határon levő glomerulusok nagyobbak, morphológiailag is különböznek a többi * Hőgyes Endre emlékelőadás, 1968. december 2.