Orvosi Hetilap, 1970. június (111. évfolyam, 23-26. szám)
1970-06-07 / 23. szám - Bakács Tibor dr.: A kémiai és bakteriológiai (biológiai) fegyverek egyes long term (távol) hatásai
Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Bakács Tibor dr.) A kémiai és bakteriológiai (biológiai) fegyverek egyes long term (távol) hatásai Bakács Tibor dr. I. A kémiai, bakteriológiai és biológiai fegyverek betiltásának szükségessége — különösen az I. világháború kémiai hadviselésének borzalmai tanulsága alapján — évtizedek óta kísért a világ népei között. Az első, e téren elért eredmény: az 1925-ös Genfi Egyezmény, de mivel azt egyes nagyhatalmak nem ratifikálták, nem volt elég hatályos. Azóta a tudományos-technikai forradalom ezt a szörnyű fegyvertárt újakkal egészítette ki — a thermonuclearis, a bakteriológiai, biológiai fegyverekkel, de az új harci gázok egész sorával is. A fegyverkezési világverseny tömegpusztító fegyverarzenálja tehát bővült ezen a területen is ... Pedig ha az emberiség nem akarja önmagát elpusztítani, úgy ennek a folyamatnak sürgősen végre álljt kell parancsolni! A Szovjetunió kezdeményezésére, az ENSZ-fórumok közbejöttével végre sikerült — mint első nagy eredményt ezen a téren — az atomcsendegyezményt tető alá hozni. Ennek a folyamatnak második lépéseként az ENSZ XX. közgyűlésén Csatorday nagykövet, magyar ENSZ delegátus javaslatára napirendre került a kémiai, bakteriológiai, biológiai fegyverek betiltásának gondolata is. A javaslat alapján U Thant ENSZ főtitkár a tagállamok egyes kormányai javaslata alapján, szakértői bizottságot nevezett ki, mely bizottságnak a kémiai és biológiai fegyverek közvetlen, short term, és esetleges közvetett, long term hatásait kellett jelentésbe foglalnia. Ezek voltak az előzmények, így született meg a 14 ENSZ tagország szakembereiből álló szakértői bizottság, melynek tagjaként vettem részt a jelentés megírásában, és végleges formába öntésében. A 14 tagú szakértői bizottság zömmel kémikusokból, biológusokból, hadmérnökökből állt, akik az öt fejezetből álló jelentésben ezeknek a tömegpusztító fegyvereknek főleg közvetlen, short term hatásával foglalkoztak. Rám — mint közegészségtan-járványtan szakosra — várt a feladat, hogy ezeknek a fegyverek-Orvosi Hetilap 1970, 111. évfolyam, 23. szám nek környezeti, biológiai, ökológiai egyensúlyt bontó esetleges long term hatásait elemezzem, és a jelentésben ezekre rámutassak. Ebből az alapanyagból készült — az Orvosi Hetilap szerkesztősége érdeklődése alapján — erősen lerövidítve, de a fontosabb gondolatokat magában foglalva — az alábbiakban következő dolgozat, mely olyan ismeretanyagsort ad közre, amely ebben a formában nem gyakran szerepel a hazai szakirodalom hasábjain, de talán a mindennapok orvosi tevékenységében mégis — ha nem is minden vonatkozásában — felhasználható lesz. II. Az ökológiai egyensúly megbomlása az ember tudatos tevékenysége révén békés körülmények közt A XX. század második harmada technikai-tudományos forradalma lényeges változásokat hozott az ember életútja alakulása szempontjából. Az ember és környezete között kialakult biológiai kapcsolatot, az azt kialakító természetes formáló erők egymásrahatása arányát — a mindenkori ökológiai egyensúlyt — az ember tudatos beavatkozással a maga javára megváltoztatta, főleg a long term visszaható populációs sűrűségszabályozás alól vonta ki magát — eredményesen. Hogyan? Elsőül azzal, hogy legyőzte számos természetes ellenségét pl. a tömegpusztító járványokat —, melyek átlagos életkorát, évszázezredek óta szinte változatlanul igen alacsony szinten tartották (25— 30 év). A gazdaságilag fejlett országokban — és ez a világ népességének kb. egyharmada — ez olyan mértékben hat már, hogy az jelenleg eléri a 70 életévet. A gazdaságilag fejlődő országokban — ez a világ népességének kb. kétharmada — mindez (a hatásfok) csak most kezd érezhető lenni, de itt is emelkedőben van az életkor: az a 20 évvel ezelőtt megvolt kb. 25 évről emelkedett meg a jelenlegi 35 —40 évre, és azért „csak” ennyire, mivel a visszaszabályozó long teri hatóerők — pl. a tömegpusztító járványok elleni küzdelem — még nem elég eredményes — ismert objektív okok miatt —, így ezekben az országokban a felfejlődésnek még csak az elején tartunk. Következmény: egy minden féket elsöprő demográfiai robbanás, mely főleg a gazdaságilag fejlődő országokban szinte megoldhatatlan: élelmezési, ellátási, urbanizációs stb. gondokat okoz (9). A demográfiai robbanás jelenségén belül és az ipari fejlődés húzóereje hatására egy egyre feltartóztathatatlanabb, mind gyorsabbá váló urbanizációs irányzat tör utat magának. [Amíg ugyanis jelenleg a világ össznépessége kb. 40 év alatt duplázódik meg — főleg a most iparosodó, újonnan szabaddá vált egykori gyarmati (gazdaságilag fejlődő) országokban — a városlakók száma 17 év alatt kettőződik meg; 1800-ban még csak 2,4% városlakó volt.] A városban élő ember így mind jobban elszakad természetes környezetétől, mert az új, mester-% 1* 1323