Orvosi Hetilap, 1970. november (111. évfolyam, 44-48. szám)
1970-11-01 / 44. szám - Mosolygó Dénes dr. - Balog János dr.: Az országos intézetek feladatai a gyógyító-megelőző ellátás szakirányításában és fejlesztésében
% 2584 1. Helyzetfelmérés — információszerzés A társadalom mozgásával kapcsolatos minden tevékenység szervezése, irányítása, különösen pedig tudatos tervezése elengedhetetlenné teszi a legfontosabb adatok megismerését. Ha a lakosság egészségügyi ellátásának szervezéséről, irányításáról és nem utolsósorban folyamatos végzéséről van szó, akkor a következő adatokra, adatcsoportokra van feltétlenül szükségünk: 1.1. Fontosabb demográfiai mutatók Közismert a kor, a nem és a foglalkozás szoros kapcsolata bizonyos betegségekkel és általában az egészségi állapottal. Országos szinten nyilvánvalóan teljes morbiditásban kell gondolkoznunk, tehát a teljes lakosságra és minden kórformára vonatkozóan kell adatokat gyűjtenünk. Az egyes országos intézetek viszonylatában a kör — az intézet profiljának megfelelően — beszűkülhet. A demográfiai adatok közül feltétlenül szükség van az ún. „álló-népesség” adataira: a lakosság száma, továbbá kor, nem és foglalkozás szerinti megoszlása egy adott időpontban. Szükség van továbbá a legfontosabb ún. népmozgalmi adatokra: az élveszületés, a halálozás, a csecsemőhalandóság, a kör, a nem és a foglalkozás dinamikus, időbeli alakulásának adataira. Mindkét adatcsoportnak más a jelentősége a távlati tervezésben. Az „álló-népesség” adatai szolgáltatják a kiindulási alapot, a népmozgalom adataiból pedig következtetni lehet a lakosság népesedési viszonyainak várható alakulására, sőt azokból becslések is készíthetők. 1. 2. A lakosság egészségi állapota Világszerte köztudott, hogy a lakosság körében előadódó megbetegedéseknek csak egy részét ismeri az egészségügyi hálózat. A megbetegedésről két úton szerezhetünk tudomást: egyrészt a betegek panaszaikkal felkeresik a különböző egészségügyi intézményeket, másrészt — az egyes országok fejlettségi fokától és lehetőségeitől függően — a lakosság, kisebb vagy nagyobb részét maga az egészségügyi hálózat keresi fel, rendeli vizsgálatra (iskolaorvosi vizsgálatok, munkaalkalmassági vizsgálatok, ernyőszűrés stb.). Jelenlegi adottságaink mellett a megbetegedések nem kis hányada rejtve marad, mert sok beteg — hanyagság, tudatlanság, félelem stb. miatt — nem jelentkezik önként vizsgálatra, a szűrővizsgálatok száma és fajtái pedig még távolról sem elégségesek az egész lakosság egészségi állapotának teljes megismeréséhez. A lakosság egészségi állapotának megismeréséhez mindenekelőtt a már rendelkezésre álló, de országosan még nem vagy nem kellően feldolgozott anyagot kell összegyűjteni. Csak a továbbiakban lehet, a hálózat aktivitásának a fokozása, a szűrővizsgálatok rendszerének kiterjesztése útján, ezen túlmenő új adatgyűjtésre is gondolni. A lakosság morbiditásának ismeretében az egyes országos intézetek között az eltérés jelentős. Vannak betegségek és betegségcsoportok, amelyekről már igen részletes, hosszú évekre visszatekintő adatsorok állnak rendelkezésre. Ilyenek pl. a tuberkulózis és a nemi betegségek. E területeken — az érdekelt hálózatok két évtizedes munkája eredményeképpen — az újonnan megbetegedetteken kívül aligha van ismeretlen beteg. A többi betegségre vonatkozó adattárunk viszont nagyon szűkös, inkább csak a halálozás és a 15 éve gyűjtött kórházi morbiditási, valamint a táppénzes és a rokkantsági adatok alapján következtethetünk — nagy hibalehetőséggel — a tényleges megbetegedési helyzetre. Ezeket az adatokat azok az országos intézetek is beszerezhetik, amelyek eddig nem tették. A tényleges morbiditás megközelítéséhez segítséget nyújthat továbbá a Dorogon, Balmazújvárosban és Balassagyarmaton egy éven át gyűjtött morbiditási és betegforgalmi adatok elemzése. A későbbiekben minden országos intézet feladatává kell tenni a súlyosságuk vagy gyakori előfordulásuk miatt jelentős kórformák teljes epidemiológiai feltárását, az aktuális betegállomány megismerését. Értékelniük kell továbbá az évenkénti új esetek előfordulásának gyakoriságát, a morbiditási helyzet tendenciáját és — nem utolsósorban — fel kell tárniuk a morbiditási helyzetet alakító és befolyásoló tényezőket, vizsgálva egyben befolyásolásuk lehetőségeit. 1. 3. Az egészségügyi ellátás iránti szükséglet vizsgálata A népesedési és a megbetegedési adatok ismeretében felbecsülhetők a jelenlegi és a várható szükségletek. Megemlítendő, hogy az egészségügyi ellátás szükséges kapacitásának meghatározásánál két tényezőből kell kiindulni: az egyik a szükséglet, a másik az igény. Szükséglet alatt a lakosság valóságos ellátási szükségletét értjük, amely részben az ismert, részben a rejtett morbiditásból adódik. A szükséglet tehát objektív tényező, függetlenül attól, hogy mekkora hányadát ismerjük. A másik tényező az igény, amely természetesen elsősorban a szükségletből fakad, de amelyet jelentősen befolyásol a lakosság szubjektív magatartása, az egyes emberek viselkedése. Az igény — az emberek magatartásától függően — két irányban tér el a szükséglettől. Az egyik magatartásformára az a jellemző, hogy a beteg akkor sem jelenik meg az orvosnál, amikor kellene, és így betegsége rejtve marad. A másik esetben viszont akkor is jelentkezik valamely egészségügyi intézményben, amikor egészségi állapota azt nem indokolja, és ezzel az egészségügyi hálózatot feleslegesen terheli. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a felesleges terhelés nem kizárólagosan a lakosság magatartásából adódik, nem egyszer okozza szervezési hiba — egyenetlen terhelés, nem kielégítő orvos—beteg kapcsolat stb. —, továbbá az ellátás párhuzamosságaiból is fakadhat.) Napjainkban a betegellátás jellege zömében spontán, bizonyos fokig anarchikus. Főleg a betegek igénye szabja meg a betegforgalom alakulását. Az egészségügyi ellátás fejlesztésének egyik alapvető célkitűzése az, hogy a betegellátás mind közelebb kerüljön az objektív szükséglethez.