Orvosi Hetilap, 1972. február (113. évfolyam, 6-9. szám)

1972-02-06 / 6. szám - Ackermann Alajos - Gyenes Vilmos - Péter Viktor - Tóth István: 2597 arckoponyatörött statisztikai feldolgozása

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Fővárosi Tanács János Kórháza Fővárosi Tanács István Kórháza és Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálaté 2597 arckoponyatörött statisztikai feldolgozása Ackermann Alajos dr., Gyenes Vilmos dr., Péter Viktor dr. és Tóth István dr. A mindennapi tapasztalat és a szakirodalom adatai egyaránt bizonyítják, hogy az arckoponya sérülései szaporodnak. Az ellátással kapcsolatban felvetődő gyakorlati és szervezési kérdések teszik indokolttá nagyszámú beteganyagon nyert tapasztalataink is­mertetését. Feldolgoztuk Budapest négy szájsebészeti osz­tályának 10 éves anyagát, az 1959. I. 1-től 1968. XII. 31-ig terjedő időszakból. Nem foglalkoztunk azzal a mintegy 1000 arckoponya-sérülttel, akiket más in­tézetben láttunk el. Igyekszünk közleményünk ter­jedelmét korlátozni és az adatokat csak a legszük­ségesebb magyarázatokkal egészítjük ki. 2597 beteg közül 2300 (88,6%) volt férfi és 297 (11,4%) nő. A férfiak és nők aránya 7,7:1, ami szá­mos szerző adataival egyezik. 1967 és 1968-ban a nők sérülési arányának emelkedését azzal magya­rázzuk, hogy ez időben kezdett hazánkban a gép­­járműközlekedés ugrásszerűen fejlődni és ennek a nők aktív és passzív szempontból egyaránt része­sei. Az arckoponya-törések számának változását időrendi sorrendben az 1. ábra mutatja. A sé­rültek száma 1959-hez viszonyítva 1968-ban közel kétszeresére nőtt. A hónapok szerinti megoszlásban a nyári idő­szakban észlelt kiugrás az irodalmi adatokból köz­ismert. Ettől az általunk észlelt adatok sem térnek el (2. ábra). A két legnagyobb érték augusztusra és októberre esik. Elképzelhető, hogy az októberi kiugrás a hazánkban ebben az időben lezajló szü­rettel kapcsolatos. Aetrologia Adataink szerint (3. ábra) dominál az ütésből, ill. verekedésből származó sérülés (38,8%) és a szakirodalmi értékek alsó határán mozog a közle­kedési balesetek gyakorisága (24,3%). A 10 éves időszak összevonása azonban torzító, ha nem tük­rözi az aetrológiai tényezők dinamikáját. Helyte­len figyelmen kívül hagyni a földrajzi és gazdasági környezetet, a közlekedés gépesítését, a gépjármű­­vezetők rutinját, az ipari és mezőgazdasági mun­kavédelem fokát és nem utolsósorban az alkohol­­ellenes küzdelem eredményeit. AETIOLOGIA A sérülést kiváltó tényezők évek szerinti vál­tozását vizsgálva (4. ábra) bizonyítható, hogy 1966 óta, a verekedéses sérülések számának stagnálása mellett, a közlekedési balesetek apránként, de 1o- 303 ARCSÉRÜLESEK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA 1. ábra. Orvosi Hetilap 1972. 113. évfolyam, 6. szám 2. ábra. Е£УЕВ SPORT MEZÖGAZDASÁGI IPARI ESÉS KÖZLEKEDÉSI BALESET VEREKEDÉS 3. ábra.­ ­*

Next