Orvosi Hetilap, 1972. február (113. évfolyam, 6-9. szám)
1972-02-06 / 6. szám - Ackermann Alajos - Gyenes Vilmos - Péter Viktor - Tóth István: 2597 arckoponyatörött statisztikai feldolgozása
Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Fővárosi Tanács János Kórháza Fővárosi Tanács István Kórháza és Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálaté 2597 arckoponyatörött statisztikai feldolgozása Ackermann Alajos dr., Gyenes Vilmos dr., Péter Viktor dr. és Tóth István dr. A mindennapi tapasztalat és a szakirodalom adatai egyaránt bizonyítják, hogy az arckoponya sérülései szaporodnak. Az ellátással kapcsolatban felvetődő gyakorlati és szervezési kérdések teszik indokolttá nagyszámú beteganyagon nyert tapasztalataink ismertetését. Feldolgoztuk Budapest négy szájsebészeti osztályának 10 éves anyagát, az 1959. I. 1-től 1968. XII. 31-ig terjedő időszakból. Nem foglalkoztunk azzal a mintegy 1000 arckoponya-sérülttel, akiket más intézetben láttunk el. Igyekszünk közleményünk terjedelmét korlátozni és az adatokat csak a legszükségesebb magyarázatokkal egészítjük ki. 2597 beteg közül 2300 (88,6%) volt férfi és 297 (11,4%) nő. A férfiak és nők aránya 7,7:1, ami számos szerző adataival egyezik. 1967 és 1968-ban a nők sérülési arányának emelkedését azzal magyarázzuk, hogy ez időben kezdett hazánkban a gépjárműközlekedés ugrásszerűen fejlődni és ennek a nők aktív és passzív szempontból egyaránt részesei. Az arckoponya-törések számának változását időrendi sorrendben az 1. ábra mutatja. A sérültek száma 1959-hez viszonyítva 1968-ban közel kétszeresére nőtt. A hónapok szerinti megoszlásban a nyári időszakban észlelt kiugrás az irodalmi adatokból közismert. Ettől az általunk észlelt adatok sem térnek el (2. ábra). A két legnagyobb érték augusztusra és októberre esik. Elképzelhető, hogy az októberi kiugrás a hazánkban ebben az időben lezajló szürettel kapcsolatos. Aetrologia Adataink szerint (3. ábra) dominál az ütésből, ill. verekedésből származó sérülés (38,8%) és a szakirodalmi értékek alsó határán mozog a közlekedési balesetek gyakorisága (24,3%). A 10 éves időszak összevonása azonban torzító, ha nem tükrözi az aetrológiai tényezők dinamikáját. Helytelen figyelmen kívül hagyni a földrajzi és gazdasági környezetet, a közlekedés gépesítését, a gépjárművezetők rutinját, az ipari és mezőgazdasági munkavédelem fokát és nem utolsósorban az alkoholellenes küzdelem eredményeit. AETIOLOGIA A sérülést kiváltó tényezők évek szerinti változását vizsgálva (4. ábra) bizonyítható, hogy 1966 óta, a verekedéses sérülések számának stagnálása mellett, a közlekedési balesetek apránként, de 1o- 303 ARCSÉRÜLESEK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA 1. ábra. Orvosi Hetilap 1972. 113. évfolyam, 6. szám 2. ábra. Е£УЕВ SPORT MEZÖGAZDASÁGI IPARI ESÉS KÖZLEKEDÉSI BALESET VEREKEDÉS 3. ábra. *