Orvosi Hetilap, 1972. december (113. évfolyam, 49-53. szám)
1972-12-03 / 49. szám - Góth Endre: Julesz Miklós
Vizsgálta a hyaluronidase hatását a thyreotrop hormon funkciójára és kimutatta, hogy akut kísérletben a hyaluronidase imádva emberben csökkenti a progressiv exophthalmust. Kutatta a thyreoidea szerepét a gyulladásos folyamatokban. Munkatársaival megállapította, hogy patkányban az oestrogének hatására az in situ és az elülső szemcsarnokba ültetett hypophysisben is adenomák képződnek, amelyek prolaktint termelnek, továbbolthatók és hormondependensek. A klinikai endokrinológiában új kórképeket írt le secundaer Cushing-kór, secundaer Morgagni-syndroma, valamint pubertas körüli basophilismus néven. Az utóbbit az irodalomban róla nevezték el. A hypothalamikus láz elkülönítésére új eljárást ajánl azon észlelés alapján, amely szerint az oestrogenekre a hypothalamikus láz megszűnik. Évek óta munkatársaival folytatott vizsgálataikban a hirsutismus problémájával foglalkozott, abból a munkahypothesisből kiindulva, hogy a szőrösödés a bőrben dől el. E téren számos megállapításuk teljesen új az irodalomban. Eredményeiket 1971-ben megjelent monográfiájukban összegezték. (Steroids in Human Skin, 1971; Faredinnel és Tóth-tal társszerzőségben.) Széles körű műveltség, mély humanizmus, páratlan lelkesedés, töretlen optimizmus jellemezte életét. Kiemelkedő volt mint kutató, tudományos szervező, tanító és gyógyító orvos egyaránt. Neve nemzetközileg ismert volt az endokrinológia területén. Példás családi életet élt és kutatómunkájában segítő társa volt felesége, Winkler Erzsébet dr., majd fia, Julesz János dr. Nemzetközi nívójú klinikát szervezett Szegeden, kitűnő felszereléssel és lelkes kutató gárdával. Energiája, munkabírása nem ismert határt. Egyetemi előadásaira mindig nagy gonddal készült. Munkatársait, beosztottait nemcsak szakmailag segítette, hanem személyes problémáikban is mindig támogatta őket. Elve volt, hogy a hallgatókat, fiatal orvosokat nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell helytállásra, orvosi etikára, a kutatás becsületességére. Mindezek mellett maradt energiája a társadalmi és pártmunkára: a Csongrád megyei Pártszervezet vezetőségi tagja volt. Súlyos megpróbáltatásokon ment át életében: 1944-ben nyilas suhancok elragadták családja köréből, néhány perce volt arra, hogy feleségétől és kisfiától elbúcsúzzon és ezután 10 hónapig a buchenwaldi koncentrációs tábor poklát járta meg. Nemrég jelent meg „Kirándulás a pokolba” c. könyve, melyben drámai erővel idézi fel a fasizmus szörnyűségeit, az ember megaláztatásának és kínzásának alig elképzelhető módszereit. Ebből a könyvből is kiderül energiája, optimizmusa, és hogy ott is ember volt és orvos, akinek legfőbb gondja másokon segíteni. Számos sorstársát mentette meg a haláltól. „Amikor egy délelőtt 25—30 botot kaptam a crawinkeli kavicsbányában, mikor 42 kg-ra lesoványodva, facipőben másfél nap alatt 60 km-t hajszoltak az amerikaiak elől az SS-pribékek, amikor az éhezéstől jártányi erőm se volt és a tetvek szinte halálra martak, az ígéret tartotta bennem a lelket: „Visszajövök”. Ez az erő, energia és optimizmus nyilvánult meg további életében, attól kezdve, hogy a háború után hazájába visszatérve, azonnal elkezdte orvosi, kutató és szervező munkáját. Mély megrendüléssel álltuk körül koporsóját a szegedi egyetem aulájában, ahol a magyar orvostudomány számos ismert képviselője eljött kegyeletét leróni. Egy nagy orvost és kiváló embert búcsúztattunk, akinek neve, életműve bekerül az orvostörténelem lapjaira, és mindig példamutató marad a későbbi nemzedékek számára. Góth Endre dr.