Orvosi Hetilap, 1973. február (114. évfolyam, 5-8. szám)

1973-02-04 / 5. szám - Dr. Sós József (1906-1973)

ás Hónapok óta tartó betegsége nem hagyott kétséget afelől, hogy el fogjuk veszíteni. Mégis lesújtó volt a hír, hogy végleg eltávozott körünkből. Hiányát azzal a szeretettel és becsüléssel is mérhetjük, amellyel feléje fordultunk. De méginkább mérhetjük azzal­­ az űrrel, amelyet a hazai orvostanban végzett sokoldalú tevékenységének színterein hagyott maga után. A hivatalos méltatások részletesen foglalkoznak kutatói, orvos-közéleti és oktató-nevelői munkájával, amelynek mi csak legjelentősebb állomásait említenénk meg, hogy munkásságának értékeivel és erényeivel engeszteljük a kérlel­­­­hetetlenül múló időt, amely a közösség legodaadóbb és legértékesebb tagjainak emlékét is elhalványítja.­­ 1906-ban született Orosházán, munkáscsalád gyermekeként. Középiskoláit Szegeden, az egyetemet Debrecenben végezte. Orvosi működésének első állomásáról a debreceni közkórház gyermekosztályáról a gazdasági válság minden­­­nűvé elhatoló hullámverése sodorta vissza az orosházai tanyavilágba, ahol éveken át birkózott a falusi orvos minden­napi teendőivel. Nem tudni, hogy a friss tapasztalatok miféle nyomasztó gyermekkori emlékeket mozgattak meg benne, de az éles fe­j­szemű, jóítéletű fiatal orvos a nyomor és elmaradottság láttán az adott időpontban a segítség egyetlen lehetőségét ismerte fel. A tengődő tanyaiak életszínvonalának bemutatására azt a módszert választotta, amely a figyelmet táplá­lékaikra és táplálkozási szokásaikra terelte. Szorgalommal és gonddal gyűjtött adatait tanulmányban ismertette, amely tudományos körökben váratlan érdeklődést keltett. Meghívást kapott a pécsi Kórélettani Intézetbe, ahol röviddel utána tanársegéddé nevezték ki, majd magántanári képesítést nyert. A feladat és a cél ettől fogva számára magától értetődő volt. Eredményeinek elismeréseként bízták meg 1941-ben az Országos Közegészségügyi Intézet néptáplál­­kozáskutató­ osztályának megszervezésével. Első könyve a „Magyar néptáplálkozástan” az élelmezés gazdasági és tech­nikai vonatkozásaival és a táplálkozás élettani problematikájával egyaránt foglalkozik. Az orvosok ez irányú isme­reteit ugyanis legfeljebb csak „misztikus hiedelmeknek” tartja. A felszabadulást követően előbb a Népjóléti Minisztérium egészségvédelmi főosztályának vezetését bízták rá, majd fiatalkori vágya — amely az elmúlt rendszerben nem teljesülhetett — valósul meg azzal, hogy 1948-ban egye­temi tanárrá, a budapesti Kórélettani Intézet igazgatójává nevezik ki. Ebben a minőségében kutatóként törekedett a nép élelmezésén túl is, annak egészségügyét szolgálni. Elégtelennek és korszerűtlennek érezte, hogy előadásaiban csu­pán a konvencionális nézőpont alapján tájékoztassa hallgatóit a kórélettan kérdéseiről. Törekvését az 1949-ben meg­jelent Kórélettan c. könyvének bevezetésében hirdeti: ,,.. .az irány, amerre haladnunk kell: kórélettan népegész­ségügyi szempontokkal Az életszínvonal folyamatos emelkedése és a lehetőségek ismét módot nyújtottak, sőt szükségessé is tették, hogy újra és újra szót ejtsen a korszerű táplálkozásról. A dietetika fogalmának köznapi használatát kiterjesztve azt ,,. . .újra kell teremtenünk a mai orvostudomány feltételei között. . — írta a ,,Táplálkozás, egészség, betegség” c. könyvének bevezetésében. Dr. Sós József 1908-1973

Next