Orvosi Hetilap, 1973. szeptember (114. évfolyam, 35-39. szám)

1973-09-02 / 35. szám - Bornemisza György: Fejlődés a szövethiányok pótlása terén az elmúlt negyedszázadban

él 2086 jobb módszer, csakhogy ez nem mindig alkalmaz­ható. Ekkor kerül sor más egyedekből nyert, többnyire konzervált szövetek átültetésére, vagy alloplastikus anyaggal történő szövetpótlásra. 2. Ha az egyes szövethiányok pótlását át akarjuk tekinteni, röviden a következőket kell kiemelnünk. A) Borhiányok vonatkozásában mai ismere­teink szerint tartós eredményt csak az autolog transplantatio nyújt, az egypetéjű ikrekről tör­ténő átültetés kivételével, de ideiglenes ered­ményt más módon is elérhetünk s ennek felis­merése az utóbbi negyedszázad vívmánya. Súlyos égési sérülteknél, ahol az élet megmentése az el­sőrendű feladat s csak ezután gondolhatunk a különböző plasztikai megoldásokra, átmeneti le­hetőségként más egyedekből származó bőr átül­tetésére is sor kerülhet. Az így átültetett bőr azonban lényegében csupán „biológiai kötésnek” számít, mert tartósan nem marad meg, de alatta a hámosodás megindul, a beteg fehérjevesztesége csökken, átvészeli a súlyos sérülést s időt nyer ahhoz, hogy plasztikai beavatkozásokkal a hiá­nyokat idővel pótolják. Egy ideig élő „bőrdono­rokat” használtak fel e célra, de a gyakorlat bi­zonyította, hogy az emberi tetemből nyert kon­zervált bőrdarabok adott esetben ugyancsak jó szolgálatot tehetnek. E téren hazánkban is jó eredmények születtek. B) A csonthiányok pótlásának gondolatával már hosszú évszázadok óta foglalkozik az embe­riség, de az utóbbi negyedszázad e téren is újdon­ságot hozott. Az autolog transplantatio kétségte­len sikeressége mellett egyre többen bizonyítot­ták a konzervált csontszövettel való pótlás gya­korlati eredményességét. Bedacht és mtsai (3) igen figyelemre méltó sikereket értek el a fajidegen kollagén implantátumokkal is a csontpótlás terén. Az ilyen jellegű készítmények fokozatosan fel­szívódnak s helyüket újonnan képződött csont­szövet tölti ki. Intézetünkben (6) lyophilizálással konzervált csontszövet átültetésével értünk el eredményt, de alloplasticus anyaggal, így mű­gyantaforgáccsal is jó eredményekről számolhat­tunk be (30). Ez utóbbi kérdésről az auto-allo­­plasticus szövetpótlási eljárásoknál szólok részle­tesebben. C) A porcátültetés gyakorlati hasznossága is kétségtelen, főleg a plasztikai, helyreállító sebé­szetben. Kifogástalan eredményt korábban csak az autolog transplantatiótól láttak; más egyedek­ből nyert porcszövet lebomlásának, ill. átépülé­­sének ritmusa változó. Éppen ezért igen figyelem­re méltó Pap és Krompecher (43) megfigyelése, akik igazolták, hogy az 5 mm-nél nem vastagabb csonttal átültetett porcszövet eredményesen hasz­nálható fel az ízületi sebészetben. D) Az érhiányok pótlása ugyancsak régi problémája az orvostudománynak. Itt különbsé­get kell tennünk az artériák és vénák pótlása kö­zött. Míg az előbbi gyakoribb, de viszonylag köny­­nyebben megoldható kérdés, az utóbbi ritkábban előforduló, de nehezebben megoldható probléma. E téren is történt előrelépés az elmúlt negyedszá­zad során s az érsebészet gyors fejlődése ki is használta mind külföldön, mind hazánkban a konkrét kutatási eredményeket. Mintegy két évti­zeddel ezelőtt még úgy gondoltuk, hogy az embe­ri tetemből nyert konzervált érdarabok átülteté­sének nagy jövője van, de a késői eredmények nem fedték az elképzeléseket. Kiderült, hogy ilyen érkonzervek falában idővel degeneratív el­változások jönnek létre, calcificatio, hyalinisatio keletkezik s ezek eredményeként a beültetett ér­darabon néha aneurysma-szerű tágulat vagy ép­pen ruptura is keletkezett. Maradt tehát mint gyakorlati megoldás az autolog transplantatio vagy az alloplasticus anyagokkal való érpótlás. A nagyszámú kísérletes és klinikai tapasztalat alap­ján az a nézet alakult ki, hogy az aorta és nagy ágainak pótlása műanyag ér-prothesissel, a továb­bi fontos artériák pótlása autolog venatransplan­­tatumokkal történjék. E célra az ép (tehát nem varixos) v. saphena magna bizonyult jónak, ter­mészetesen csak a mélyvénás rendszer zavartalan működése esetében. Az artériákba átültetett vé­nás transplantátumok idővel „arterialisálódnak”, tehát a funkció hatására szöveti struktúrájukban átalakulnak, bizonyítva ezzel is azt, hogy a trans­plantátumok sorsára milyen nagy hatása van a funkciónak. Autolog vénadarabok átültetésére ke­rülhet sor a szívsebészetben is, amikor pl. az el­záródott coronaria ág keringésének kiesését olyan módon hidaljuk át, hogy az aortából az elzáródás alá vezetjük a vért s így jut a distalis szakasz ke­ringéshez. A vénás foltplasztika lehetőségéről már korábban szóltam. E) A fascia átültetésének ugyancsak nagy je­lentősége van. Legtöbbször, ha erre mód van, au­tolog átültetés történik s az anyagot a fascia la­­zából nyerik, de a konzervált, fajazonos anyag is eredménnyel hasznosítható, mint erről a lyophili­zálással tartósított fasciával elért sikereink kap­csán számoltunk be (9). Fasciával természetesen nemcsak ugyanilyen szövetet pótoltak, legtöbb­ször nem ilyen vonatkozásban van ilyen anyagra szükség, hanem más módon. Rectum­ prolapsus esetében már hosszú évek óta használják a fas­­ciát, facialis bénulás korrigálására szintén, de fő­leg sérvműtétek kapcsán kerül felhasználásra a fascia átültetése s újabban szívbillentyű pótlásá­nál is felhasználjuk ezt az anyagot. F) Inpótlást legtöbbször autolog ínnal végez­nek s a m. palmaris longus hosszú, vékony ina igen alkalmas erre a célra, de a lábhátról nyert vala­melyik kisebb jelentőségű extensor ín is számí­tásba jöhet. Lyophilizálással konzervált ínnai in­tézetünkben is elég jó tapasztalatokat nyertünk (8) s a kollagénrost-nyalábokra hasított inat fel­használtuk varróanyagnak is. Inat pótoltak már csőszerűvé képzett fasciával, érdarabbal vagy mű­anyaggal is. Úgy tűnik, hogy a konzerválási el­járások további tökéletesítése, különösen a suga­ras eljárások tökéletesítése még tovább javíthat­ja az eddigi eredményeket. G) Az idegátültetés főleg autológ formában történik, haladás az utóbbi időben a műtéti tech­nika fejlődése, a ragasztóanyagok bevezetése eredményezett további sikereket. Az eredmények megítélésében eltérőek a nézetek, de az általános

Next