Orvosi Hetilap, 1975. június (116. évfolyam, 22-26. szám)

1975-06-29 / 26. szám - HORUS - Ludwig Rydygier

f­t 1530 jezése után két évvel Londonba költözött és ott tíz évig praktizált, majd nősülése után 1755-ben Hampsteadben, London egyik elővárosában tele­pedett le mint „gyógyszerész-sebész”. Valójában azonban általános gyakorlatot folytatott. Az érdeklődése csakhamar a gyermekek be­tegségeire terelődött. Tízévi gyakorlat után adta ki tanulmányát, amelyben elsősorban a csecsemők „végzetes” betegségeivel és a gyermekgondozással foglalkozott. Bár e munka vegyes hatást váltott ki, mégis három kiadást ért meg, majd később német­re és olaszra is lefordították. Hibáira a kortársak is felhívták a figyelmet. Erénye azonban az, hogy felfigyelt a gyermekek helytelen táplálására és az akkori londoni nyomortanyák rossz higiénés körül­ményeire. A műből kitűnik, hogy a kezelt és a nem kezelt kis betegek mortalitása ugyanakkora volt! 1767—1769 között a keresztelők száma kb. 16 000, a két éven aluli gyermekek halálozása pedig több mint 8000 volt Londonban. 1769-ben London nyomornegyedében nyitotta meg a szegény gyermekek kórházát. Tíz év alatt 35 000 gyermeket kezeltek, mélyen leszállítva a mortalitás arányát. Armstrong a mai szemmel nézve olykor mosolyra késztető gyógyeljárásai mel­lett jól látta, hogy a kisgyermekek megfelelő gon­dozása már fél terápia. Miközben az intézet egyre több szegény bete­get látott el ingyen, egyre csökkent az anyagi bá­zisa. Armstrong különféle társadalmi címek ado­mányozásával igyekezett a gazdag polgárok ada­kozó kedvét fokozni — nem sok eredménnyel. A kórház mecénásai — elsősorban a Királyi Orvos Társaság tagjai — lassanként elvesztették az ér­deklődésüket, mások elhagyták Londont, többen el is hunytak. A sors furcsa játéka, hogy Arm­strong a kórház miatt eladósodott és ezért 1780- ban börtönbe is került. Végül 1781-ben agyvérzés érte, kénytelen volt orvosi gyakorlatát abbahagyni. A kórház vezetését még néhány évig a munkatársa, A. Wyson folytatta, majd az intézet megszűnt. Armstrong egyre nyomasztóbb anyagi gondok­kal, adósságokkal küzdött, állandóan pereskedett. A szakma és a társadalom részéről teljesen elfe­lejtve halt meg 1789-ben. Kétszáz év múlva írták róla: „Hazájában a legfontosabb lépést ő tette meg a gyermekgondozás terén”. Vadász György dr Ludwig Rydygier A krakkói egyetemen a sebészképzés óriási utat tett meg a 18. század végétől a századfordulóig. A fejlődést erősen befolyásolták a lengyel történelem tragikus eseményei: Lengyelország többszöri fel­osztása, majd a 19. század közepétől a krakkói egyetemre nehezedő germanizálási törekvések. A 18. század végén a Köznevelési Bizottság egyetemi reformot hajtott végre Krakkóban (1778) és ennek nyomán Rafael Czerwiakowski európai színvonalú sebészképzést teremtett meg az egyetemi Sebészeti Intézetben. Nem utódai tehetségén (Rust, Lewko­­wicz, Bierkowski) múlott a képzés színvonalának visszaesése és már a 19. század végén erőteljes re­formra volt szükség a krakkói sebészeti klinika át­szervezésére, az európai színvonalú oktatás kiala­kítására. E reformot Jan Mikulicz dolgozta ki, de — távozása miatt — tanszéki utóda, Ludwik Ry­dygier fejezte be. Ludwik Rydygier 1850. augusztus 21-én szü­letett a monarchiához tartozó Galíciában. Ifjúságá­ról alig tudunk valamit: apja — német nyelvű, de lengyel érzésű — vidéki tisztviselő, aki fiait, ko­moly anyagi nehézségek mellett, mind értelmiségi pályára nevelte. Ludwik Rydggier iskoláit Chelm­­ben végezete, itt fejezte be középiskolai tanulmá­nyait is a piarista gimnáziumban. 1869 őszén be­iratkozott a greifswaldi egyetem orvosi karára, bár három esztendő múlva Berlinben, majd pedig Strassburgban folytatta tanulmányait. Greifswald fontos állomás életében, végül is itt szerezte orvos­doktori oklevelét (1873. december 1.) és 1874-ben szülész-, sebész- és szemészmesteri vizsgát tett. Orvosdoktori disszertációját „Experimentelle Bei­träge zur Lehre von der Wirkung der Carbolsäure” címmel írta meg és a témaválasztása elsősorban mesterének tekintett Karl Hueter (1838—1882) ha­tására történt. Hueter Lister első követőinek egyi­ke volt, aki greifswaldi sebészeti klinikáján meg­valósította az antiszeptikus eljárást. Különben ne­véhez fűződik az experimentális és mikroszkópos technika alkalmazása a sebészetben, amely téma­körből Rydygier számos közleményt jelentetett meg lengyel szaklapokban. Orvosdoktori oklevelének megszerzése után Rydygier Hueter asszisztense lett, bár látszólag otthonosan érezte magát Greifswaldban, mégis 1877-ben Jénába távozott, ahol egy esztendő múl­va (1878. január 8-án) „Eine neue Methode zur Behandlung von Pseudoarthrosen” című könyve alapján a jénai egyetem magántanárai sorába fo­gadta. Ried klinikáján dolgozott, de részt vett az oktatásban is. Jénai tartózkodása nem tartott so­káig: 1878 őszén visszatért hazájába és Chelmben magánkórházat alapított. Már egyetemi hallgató korában kórházszerve­zési kérdésekkel foglalkozott, pontos feljegyzése­ket készített Greifswald, Berlin és Strassburg se­bészeti intézményeiről, majd hazatérése idején ha­sonló céllal kereste fel Gdanskot, Varsót, később Bécset és Budapestet. Éppen budapesti tartózko­dása magyar szempontból lényeges: 1879 tavaszán megismerkedett Semmelweis tanításának lényegé­vel, amire egyik későbbi munkájában utalt is. Saj­nos — rendkívüli elfoglaltsága miatt — ezt nem fejtette ki részletesen szakirodalmi tevékenysége során, csupán említi sebészeti tankönyvében. Chelmben egy régi épületet vásárolt meg ma­gánklinikája számára, amit a beteggyógyítás leg­jobb feltételeinek megfelelően átépíttetett. Itt szer­vezési szempontból megvalósította mindazt, amit korszerűnek talált addigi tanulmányai alatt. Kór­háza mindössze húsz betegággyal rendelkezett, hat kétágyas és nyolc egyágyas szobában. Különvá­lasztotta a műtőt és a kezelőt, kórházában bizto­sította a gyógyítás és a gyógyulás minden feltéte­lét. Saját költségén két szakorvost és hat beteg­ápolót alkalmazott. Magánkórháza 1880-ban került

Next