Orvosi Hetilap, 1975. június (116. évfolyam, 22-26. szám)
1975-06-29 / 26. szám - HORUS - Ludwig Rydygier
ft 1530 jezése után két évvel Londonba költözött és ott tíz évig praktizált, majd nősülése után 1755-ben Hampsteadben, London egyik elővárosában telepedett le mint „gyógyszerész-sebész”. Valójában azonban általános gyakorlatot folytatott. Az érdeklődése csakhamar a gyermekek betegségeire terelődött. Tízévi gyakorlat után adta ki tanulmányát, amelyben elsősorban a csecsemők „végzetes” betegségeivel és a gyermekgondozással foglalkozott. Bár e munka vegyes hatást váltott ki, mégis három kiadást ért meg, majd később németre és olaszra is lefordították. Hibáira a kortársak is felhívták a figyelmet. Erénye azonban az, hogy felfigyelt a gyermekek helytelen táplálására és az akkori londoni nyomortanyák rossz higiénés körülményeire. A műből kitűnik, hogy a kezelt és a nem kezelt kis betegek mortalitása ugyanakkora volt! 1767—1769 között a keresztelők száma kb. 16 000, a két éven aluli gyermekek halálozása pedig több mint 8000 volt Londonban. 1769-ben London nyomornegyedében nyitotta meg a szegény gyermekek kórházát. Tíz év alatt 35 000 gyermeket kezeltek, mélyen leszállítva a mortalitás arányát. Armstrong a mai szemmel nézve olykor mosolyra késztető gyógyeljárásai mellett jól látta, hogy a kisgyermekek megfelelő gondozása már fél terápia. Miközben az intézet egyre több szegény beteget látott el ingyen, egyre csökkent az anyagi bázisa. Armstrong különféle társadalmi címek adományozásával igyekezett a gazdag polgárok adakozó kedvét fokozni — nem sok eredménnyel. A kórház mecénásai — elsősorban a Királyi Orvos Társaság tagjai — lassanként elvesztették az érdeklődésüket, mások elhagyták Londont, többen el is hunytak. A sors furcsa játéka, hogy Armstrong a kórház miatt eladósodott és ezért 1780- ban börtönbe is került. Végül 1781-ben agyvérzés érte, kénytelen volt orvosi gyakorlatát abbahagyni. A kórház vezetését még néhány évig a munkatársa, A. Wyson folytatta, majd az intézet megszűnt. Armstrong egyre nyomasztóbb anyagi gondokkal, adósságokkal küzdött, állandóan pereskedett. A szakma és a társadalom részéről teljesen elfelejtve halt meg 1789-ben. Kétszáz év múlva írták róla: „Hazájában a legfontosabb lépést ő tette meg a gyermekgondozás terén”. Vadász György dr Ludwig Rydygier A krakkói egyetemen a sebészképzés óriási utat tett meg a 18. század végétől a századfordulóig. A fejlődést erősen befolyásolták a lengyel történelem tragikus eseményei: Lengyelország többszöri felosztása, majd a 19. század közepétől a krakkói egyetemre nehezedő germanizálási törekvések. A 18. század végén a Köznevelési Bizottság egyetemi reformot hajtott végre Krakkóban (1778) és ennek nyomán Rafael Czerwiakowski európai színvonalú sebészképzést teremtett meg az egyetemi Sebészeti Intézetben. Nem utódai tehetségén (Rust, Lewkowicz, Bierkowski) múlott a képzés színvonalának visszaesése és már a 19. század végén erőteljes reformra volt szükség a krakkói sebészeti klinika átszervezésére, az európai színvonalú oktatás kialakítására. E reformot Jan Mikulicz dolgozta ki, de — távozása miatt — tanszéki utóda, Ludwik Rydygier fejezte be. Ludwik Rydygier 1850. augusztus 21-én született a monarchiához tartozó Galíciában. Ifjúságáról alig tudunk valamit: apja — német nyelvű, de lengyel érzésű — vidéki tisztviselő, aki fiait, komoly anyagi nehézségek mellett, mind értelmiségi pályára nevelte. Ludwik Rydggier iskoláit Chelmben végezete, itt fejezte be középiskolai tanulmányait is a piarista gimnáziumban. 1869 őszén beiratkozott a greifswaldi egyetem orvosi karára, bár három esztendő múlva Berlinben, majd pedig Strassburgban folytatta tanulmányait. Greifswald fontos állomás életében, végül is itt szerezte orvosdoktori oklevelét (1873. december 1.) és 1874-ben szülész-, sebész- és szemészmesteri vizsgát tett. Orvosdoktori disszertációját „Experimentelle Beiträge zur Lehre von der Wirkung der Carbolsäure” címmel írta meg és a témaválasztása elsősorban mesterének tekintett Karl Hueter (1838—1882) hatására történt. Hueter Lister első követőinek egyike volt, aki greifswaldi sebészeti klinikáján megvalósította az antiszeptikus eljárást. Különben nevéhez fűződik az experimentális és mikroszkópos technika alkalmazása a sebészetben, amely témakörből Rydygier számos közleményt jelentetett meg lengyel szaklapokban. Orvosdoktori oklevelének megszerzése után Rydygier Hueter asszisztense lett, bár látszólag otthonosan érezte magát Greifswaldban, mégis 1877-ben Jénába távozott, ahol egy esztendő múlva (1878. január 8-án) „Eine neue Methode zur Behandlung von Pseudoarthrosen” című könyve alapján a jénai egyetem magántanárai sorába fogadta. Ried klinikáján dolgozott, de részt vett az oktatásban is. Jénai tartózkodása nem tartott sokáig: 1878 őszén visszatért hazájába és Chelmben magánkórházat alapított. Már egyetemi hallgató korában kórházszervezési kérdésekkel foglalkozott, pontos feljegyzéseket készített Greifswald, Berlin és Strassburg sebészeti intézményeiről, majd hazatérése idején hasonló céllal kereste fel Gdanskot, Varsót, később Bécset és Budapestet. Éppen budapesti tartózkodása magyar szempontból lényeges: 1879 tavaszán megismerkedett Semmelweis tanításának lényegével, amire egyik későbbi munkájában utalt is. Sajnos — rendkívüli elfoglaltsága miatt — ezt nem fejtette ki részletesen szakirodalmi tevékenysége során, csupán említi sebészeti tankönyvében. Chelmben egy régi épületet vásárolt meg magánklinikája számára, amit a beteggyógyítás legjobb feltételeinek megfelelően átépíttetett. Itt szervezési szempontból megvalósította mindazt, amit korszerűnek talált addigi tanulmányai alatt. Kórháza mindössze húsz betegággyal rendelkezett, hat kétágyas és nyolc egyágyas szobában. Különválasztotta a műtőt és a kezelőt, kórházában biztosította a gyógyítás és a gyógyulás minden feltételét. Saját költségén két szakorvost és hat betegápolót alkalmazott. Magánkórháza 1880-ban került