Orvosi Hetilap, 1976. január (117. évfolyam, 1-4. szám)
1976-01-04 / 1. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
— a széklet bacteriológiai sanatiógia céljából feleslegesnek látszik. Nem mindig könnyű dönteni arról, hogy alkalmazzunk-e chemotherápiás gyógyszert acut salmonellosisban, de tudjuk, hogy a betegség spontán gyógyulásra hajlamos és nem ritkán a symptomatikus kezelés is elegendő; súlyos, septikus esetekben pedig amúgy is alkalmazzuk. Ha a chemotherápiás kúra után a széklet változatlanul bacteriológiailag pozitív, felesleges a további chemotherápiás kezelés (feltéve, hogy a gyulladás lezajlott). Az ilyen betegeket tájékoztatják a higiénés teendőkről, bejelentik az eü. hatóságoknak és elbocsátják őket. Komoly gondot jelentenek az élelmiszerekkel foglalkozó csiraürítők — még akkor is, ha 3—4 hónap múlva várható a spontán csiramentességük. Felvetődik a kérdés, nem kellene-e nagyobb adagú és tovább tartó chemotherápiás kúrával megrövidíteni a csiraürítések idejét. Ez a kérdés megoldatlan, de az ilyen irányú prospectív tanulmány folyamatban van. Barna Kornél dr. Szemészet A retinopathia diabetica klinikai és fluorescein-angiographiás képe. J. H. Greite (Augenklinik der Universität München): Internist 1974, 15, 511—517. A cukorbetegek száma a civilizált országokban egyre nő. A betegség szövődményei között, a beteg számára a szemen észlelhető elváltozások — mint a retinopathia (rp. d.), cataracta, neuritis n. optici, sec. glaucoma —, jelentik a legsúlyosabb terhet. A közlemény a rp. d. diagnosztikájának és pathomechanismusának kérdését a fluorescein angiographia (i. V. adott Na fluorescein segítségével nyert szemfenéki angiogram) eredményei alapján tárgyalja. A szemfenéki folyamat stádiumainak összefoglalása után kitér a szemlélet prognosztikai értékére, a várható élettartam és a szemfenéki kép öszefüggéseire. A bevezető rész történeti összefoglalása végén a szerző újabb statisztikai adatokat idéz a diabetes-tartam és a rp. d. gyakoriságának összefüggéséről. Babel és Pilliet 1958-ban 83%-ban határozták meg a rp. d. gyakoriságát 20 éves diabetes-tartam mellett. A rátáik egybehangzóak Lundbaek és Kornerup 15 éves betegségtartamra vonatkozó, 1955-ös közlésével. Colwell (1966) statisztikai adatai a jól beállítható kórképek jobb prognosisát bizonyítják a rp. d. szempontjából. A szemfenéki elváltozások korai felfedezésének és a kórfolyamat dinamikus ábrázolásának új eredményei a fluorescein angiographiának köszönhetők. Az eljárás segítségével a microangiopathia első jelei, a szemfenéki aneurysmák hamarabb ismerhetők fel és nagyobb számban észlelhetők, mint a szemtükrözés egy színes fényképfelvétel segítségével. Az angiogrammon a capillarisok kóros elváltozása, az érfal-permeabilitás fokozódása, a shuntképződés, a kezdődő érproliferatio jól láthatóan kirajzolódik, a vérzések, ischaemiás területek negatív árnyéka — főleg a teljes telődés szakaszában —, pontosan meghatározható. A rp. d. lezajlását, a különböző jellegzetes elváltozásokat a szerző 6 fluorescein ar.giographiás felvételsorozaton mutatja be. A retinopathia proliferans kialakulását tárgyalva a szerző idézi Root és mtsai 1967-es közlését, melyben a pubertás előtt kezdődő diabetesben 20 év után 28,7%-ban találtak retinopathia proliferanst. A rp. d. stádiumainak jelölésére a közlemény Lévin 1971-es beosztását javasolja, mely a fluorescein angiographia eredményeit figyelembe veszi, s a gyakorlatban jól alkalmazható. A kérdéssel foglalkozók számára értékes adatokat tartalmaz a közlés zárófejezte, mely a rp. d. prognosztikai jelentőségét tárgyalja. A látásromlásra vonatkozóan Caird és másainak statisztikáit idézi: a rp. d.-ban szenvedők közül 5 év után 14% veszíti el a látását. Ugyanez az arány retinopathia proliferans esetében 40— 67% között van. A retinopathia proliferans kialakulása az élettartam szempontjából is rossz prognosist jelent. A várható élettartam a látás elvesztése után Berkow adatai szerint 5—8 év. Az enyhébb rp. d.-ban szenvedők mortalitása is kétszerese a negatív szemfenéki leleteseknek. A halálokok között Root és m társai beteganyagán az uraemia 44,5%, a coronaria-betegség 37,4%ban szerepelt. Brooser Gábor dr. and Baragwanath Hospital, Johannesburg, South Africa). Ophthalmologica, 1973, 167, 373—382. A szerző 3 év alatt 370 traumás hyphaema kezelése során nyert tapasztalatairól számol be. Kezdetben a konzervatív kezelésen kívül csak a csarnok sóoldattal való öblítését végezték, majd a ki nem mosható vérlepény oldására urokincset (5000 E 2 ml deszta vízben) használtak. Utóbbit 3 perc múlva kimosták, majd szükség esetén többször is megismételték a csarnokba fecskendezését, sőt 24—28 órára a csarnokban is hagyták. Semmiféle káros következményt nem észleltek. Az eredményeket a vér felszívódásával, a társuló szövődmények előfordulásával és a végső látásélességgel mérték. A vér sebészi eltávolítása, szükség esetén urokinase alkalmazásával nem csupán a vér gyorsabb eltávolítását jelenti a csarnokból, de a szövődmények (comea véres beivódása, emelkedett szemfeszülés, traumás iritis) számát is csökkenti. A végső látásélességben lényeges különbség nincs, az lényegében az egyéb sérülések (üvegtesti vérzés, traumás cataracta, retina vagy chorioidea szakadás stb.) súlyosságától függ. A szerző konzervatív kezelést 48 órán túl csak akkor javasol, ha kifejezett javulás mutatkozik. Vogt Ferenc dr. Congenitalis vér előfordulása a lencsében. Madroszkiewicz, M. (ul. Lobrowska 4, Krakkó): Ophthalmologica, 1974, 168, 462—464. Egy 10 éves fiú bal szemében hátsó kérgi cataracta mellett egy vércsíkot is találtak a lencsében. A vér traumás eredetét kizárták. Mivel persistens arthyaloideát is találtak, a lencsében levő vért embryonális eredetűnek tartják. A beteg dionin és C-vitamin kezelést kapott. A vér fokozatosan felszívódott, de még 15 éves korában is látható volt a nyoma egy keskeny barnás elszíneződés formájában.Az irodalomban eddig hasonló eset nem fordult elő. Vogt Ferenc dr. Urokinase szerepe a traumás hyphaema kezelésében. Rakusin, W. (Department of Ophthalmology, University of the Witwatersrand A retinoblastoma modern kezelése. Tan, K. E. W. P., Möller, J. H. (Kon. Ned. Gasthuis v. Ooglijders, F. C. Dondersstraat 65, Utrecht, Hollandia): Ophthalmologica. 1973, 167, 408—412. A szerzők áttekintik azokat a therapiás lehetőségeket, amelyek a retinoblastoma miatt korábban vakságra ítélt betegeknek használható, sőt normális látást biztosíthatnak. Hátránya valamennyi eljárásnak van. A tumor nagy sugárérzékenysége jó radiotherapiás lehetőségekkel kecsegtet. Cataracta, glaukoma és comnealis laesiók az elülső segment elkerülésével, az üvegtesti vérzések és későbbi osteo- vagy rhabdomyosarcomák a sugáradag 3500 r-re való csökkentésével jórészt elkerülhetők. Dermatitis és a koponyacsont növekedésének elmaradása is ritka a megavolt therapia , cobalt—60 és linear accelerator alkalmazása óta. Radioactiv izotópok locális alkalmazása kis tumoroknál vált be leginkább. A cytostaticumok az egész szervezet ellenállóképességét csökkentik és hatásosságuk kétséges. Emiatt csak a legsúlyosabb, generalizált esetekben javasolják a szerzők. Megemlítik, hogy vincrestin alkalmazása után csontvelő áttétes betegük tünetmentessé vált. Diathermia a daganatot ellátó erek roncsolásával hat, tehát ép területet is roncsolni kell. Ez lerombolhat természetes védőgátakat, üvegtesti tractiót, macula degeneratiót okozhat. Emiatt