Orvosi Hetilap, 1976. február (117. évfolyam, 5-9. szám)
1976-02-29 / 9. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
val a betegek 3 hónappal, Ewing sarcomával pedig az első tünet után 6 hónappal jelentkeznek az orvosnál. Az osteogen sarcomák metastasisai elsősorban a tüdőben, a Ewing-sarcoma áttétei a tüdőn kívül, a csontokban, a nyirokcsomókban, a májban, vagy a központi idegrendszerben jelentkeznek. Nehezíti a diagnosist, hogy a laboratóriumi leletek közül egyedül csak a fokozott süllyedés irányítja a gyanút a kórképre. A therápiás lehetőségek nagyon limitáltak. Osteogen sarcománál csak 10 000 R, vagy annál nagyobb sugáradagoktól lehet remélni gyógyulást. Az eddigi közlések szerint chemotherapeuticumoktól nem várhatunk eredményt. Diff. diagn.: benignus tumorok, porcból kiinduló tumorok. Viszonylag ritka a nem malignus, de csontdestrukciót okozó eosinophil granuloma, osteomyelitis, myositis ossificans. Az elkülönítő kórismézésnél a metastatikus csont-tumorok is szóba jöhetnek. A diagnosis felállításában több irányú és rétegfelvételekre van szükség. Továbbá szükséges lehet a feltárásos csont-biopsia, metastasist okozó betegségek felderítése, ill. kizárása. Therapia: Osteogen sarcoma. Nagy anyagot felölelő kiértékelések nem állanak rendelkezésre. Általában elfogadott, hogy ha nincs metastasis, az érintett végtag amputatiója és nagy dosisú (hetenként 1000 R, összesen 10 000 R) sugártherápia a választandó út. Ha a primer tumor nem távolítható el, vagy már van metastasis, erélyes sugár-therapiától, vagy ezzel együtt alkalmazott chemotherapiától (cyclophosphamid, vincristin, actinomycin-D, mitomycin-D) lehet eredményt remélni. Tüdőmetastasisokat el kell távolítani. Néhány nagyobb intézet legújabb eredményei alapján az amputatio utáni, cytostaticumokkal kombináltan kezelt betegeken jelenleg 0—18 hónappal a műtét után metastasis nem mutatható ki. Ewing-sarcoma: Amputatio ritkán szükséges, 4—7000 R sugár-dosis cytostaticumokkal kombinálva általában jó eredményt ad. Mivel a tumor észlelésekor már metastasis áll fenn, még ha az ki sem mutatható, 1—2000 R prophylactikus adása javasolt mindkét tüdőmezőre, vagy akár az egész testre. 1973-ban nemzetközi munkacsoportot (Intergroup Ewing’s Sarcoma Study) hoztak létre, hogy ennek keretében egységes kezelési elveket dolgozzanak ki és vezessenek be. Pintér András dr. Benignus cystikus ovarialis teratomák pajzsmirigy részleteiben vagy struma ovariiban follicularis pajzsmirigy-carcinomára emlékeztető, a carcinoidhoz hasonló területek fordulhatnak elő. Utóbbi, strumalis carcinoidnak nevezett tumor és a medullaris pajzsmirigycarcinoma közötti rokonságra Scully hívta fel a figyelmet. A szerzők struma ovariival összefüggő, a medullaris pajzsmirigy-carcinoma kritériumainak minden tekintetben megfelelő petefészek tumorról számolnak be. Egy 56 éves, mérsékelten elhízott, hypothyreosis miatt pajzsmirigy készítményekkel kezelt, hypertoniás nőbeteg 2 éve fennálló menstruatiós rendellenesség miatt 5 hónapon keresztül oestrogen therapiában részesült. Hirtelen támadt profus vaginalis vérzés miatt abrasiót végeztek és a szövettani vizsgálat eredménye in situ carcinoma részleteket tartalmazó, cystikus, adenomatosus, atypusos endometrialis hyperplasia volt. Az uterust, mindkét tubát és ovariumot eltávolították. A műtéti praeparatum vizsgálatakor az egyik ovariumban már makroszkóposan is jellegzetes stroma ovarii mellett solid tumort találtak, amely világos vagy granulált cytoplasmájú, trabecularis elrendeződésű, polygonalis sejtekből épült fel. A sejtek protoplasmájában argentaffin szemcséket, a stromában kristályibolyával és kongó vörössel festődő, polarizált fényben kettősen törő, Thioflavin „T”-vel fluorescáló amyloidot mutattak ki. E vizsgálatkor a sejtekben jellegzetes secretiós granulákat és cytoplasmaticus invaginatumokban amyloidot találtak. A szerzők úgy vélik, hogy az amyloid és a neurosecretiós granulák jelenléte amellett szól, hogy az általuk, észlelt tumor struma ovaris parafollicularis sejtjeiből eredt. Dömötör László drámia, 68 pneumonektomia és 74 kiterjesztett pneumonektomia történt. A hospitalizáció idején 27 beteg halt meg (10,4%) — közülük 12 vascularis történés (embolia, vérzés) miatt. A túlélők aránya: 1 év után 46,18%, 2 év után 27,08%, 3 év után 20,45%, 4 év után 17,65%, 5 év után 11,11%. A halál oka 40%-ban áttét volt, 15%-ban helyi kiújulás. 77 betegen végeztek chemotherapiát, 35 beteg részesült Cobalt kezelésben, ezek a gyógyeredményeken nem változtatnak. A tuberculin pozitívak egyéves túlélése kétszeres volt és az ötödik évben is meghaladja a tuberculin negatívakét. (Ref.: a statisztika gyenge pontja az, hogy az ötéves túlélés reális adataira még három évig várni kellett volna.) Barna László dr. Strumalis carcinoid. Arhelger, R. B., Kelly, B. (Fresno Community Hospital, PO Box 1232, Fresno, CA 93 715): Archives of Pathology 1974, .97, 323—325. Broncho-pulmonalis rák. Poulet, J., Boul, M.: Nouv. Presse Med 1974, 3, 2301. A dolgozat számadatokkal támasztja alá azt, hogy az életkor nem jelenthet eleve műtéti ellenjavallatot a hörgőrák gyógyításában, mert a műtét az egyetlen esély a beteg gyógyulásához. öt év alatt (1968—1972) a párizsi Hôpital Tenon-ban 249 olyan beteget operáltak hörgőrák miatt, akik 65—81 évesek voltak. 70 év alatti korcsoportba 178 beteg tartozott (71,49%) és 71 beteg volt 70 évesnél korosabb (28,51%), — közülük 12 és 6 nőbeteg volt (7,23%). 189 planocellularis, 13 anaplasticus rák, 11 adenoce. és 28 soliter malignus áttét volt. (A 18 nőbeteg közül 9 az utolsó csoportba tartozott.) 16 betegen explorativ thoracotomia történt; a 233 operabilis esetben 76 lobektomia, 15 kilohektoszérum-cink, bronchiectasia és hörgőrák. Beeley, J. M. és mtsai. (Depts. of Medicine and Chemical Pathology, Northern General Hosp. Pathology, Northern General Hosp., Sheffield, G. B.). Thorax 1974, 29, 21—25. Határozott adatok igazolják, hogy különböző fekélyes állapotok és sebek gyógyulását a per os cinkszulfát kedvezően befolyásolja. Idült pulmonalis infectiókban a serum- és plasma cink-koncentrációt alacsonyabbnak találták. Ebben a vizsgálatban a szerzők 65 bronchiectasiás betegen absorptiós spectrofotometriával vizsgálták a serum-cink-koncentrációt és a per os cinkszulfát hatását a klinikai tünetekre. A bronchiectasiás betegek serum cink-koncentrációja, összehasonlítva két egészséges kontroll csoporttal (91 véradó és 57 kórházi dolgozó) nem mutatott szignifikáns kü lUenoldali pulmonalis metastasisok tüdőrákban. Onuigbo, W. I. B. (Dept, of Pathology, Gen. Hospital, Enugu, Nigeria): Thorax 1974, 29, 132—133. Régóta ismeretes, hogy a metastatisáló tüdőrák rendszerint megkíméli az ellenoldali tüdőt. A szerző 100 tüdőrákban meghalt beteg boncolása során csak 22 esetben talált az ellenoldali tüdőben metastasist. Ezek kicsinyek voltak és szöveti károsodással (gyógyult tbc, fibrosis) voltak kapcsolatban (11 „parenchymás” localisatio közül négyben). Mivel egyébként a tüdőszövet igen gyakran szerepel mint egyéb szervi tumorok áttétképződési helye, feltehető, hogy tüdőrák esetén is eljutnak daganatsejtek haematogén úton az ellenoldali tüdőbe. További vizsgálatoknak kell tisztázniuk, hogy ezek miért nem eredményeznek manifest metasta-Vadász Imre dr.