Orvosi Hetilap, 1976. február (117. évfolyam, 5-9. szám)
1976-02-08 / 6. szám - ÚJABB TERÁPIÁS ELJÁRÁSOK - Veszelovszky Iván - Veszelovszkyné Győrfi Mária - Pataki Lajos - Bódis Lajos - Szontágh Ferenc: Antenatalisan adott Dexamethason az újszülöttkori respiratiós distress syndroma megelőzésére
gyakoribb a RDS. A lecithin és a spyngomyelin aránya (L/S ratio vagy L/S arány) híven tükrözi a tüdő érettségét (12, 24). Amennyiben az L/S ratio 2-nél több, akkor a RDS morbiditása 3,7% és a mortalitás 0,3%, 2-nél kisebb L/S ratio mellett a morbiditás 63%, és a mortalitás 23% volt (8). Morvay és mtsai (19) a RDS intrauterin diagnosztizálására a Bhagwanani-módszert találták a legalkalmasabbnak. 39 feldolgozott magzatvízminta eredménye alapján — véleményük szerint — a lecithin/sphyngomyelin arány ha 1,5-nél magasabb, RDS-ra nem kell számítani. Régi, de különösebb elméleti hátteret nélkülöző megfigyelésünk volt, hogy a koraszüléseken kívül az electiv császármetszések esetében is gyakrabban fordul elő RDS, valamint hyalin membrán betegség, mint azokon az újszülötteken, ahol már nem volt fájástevékenység. Ezért a tervezett császármetszés előtt több órával contractiókat indukáltunk és tapasztalataink szerint lényegesen kevesebb volt ezekben az esetekben a légzési szövődmény. Megfigyeltük azt is, hogy az idő előtti burokrepedéskor, ha az a szülés vagy koraszülés előtt 24 órával történt, szintén ritkább a kórkép előfordulása. Ezen utóbbi megfigyelésünk egyezik az irodalmi adatokkal (2, 4, 6, 15, 28). A burokrepedés az anyában stress situatiót vált ki, ugyanúgy, mint a hüvelyi szülés, mely a szervezet megterhelésével, intenzív szülési fájdalmakkal jár. Ezen stress cortison-mobilizálódást vált ki és talán ezzel magyarázható az, hogy miért kevesebb a RDS a normál, illetve az idő előtti burokrepedés utáni szülésekben. A RDS Dexamethasonnal történő megelőzésével kapcsolatos eredményeinkről több alkalommal beszámoltunk (13, 25, 26, 27). Pintér és mtsai (22), Kovács és mtsai (16) hasonló véleménnyel vannak a módszer eredményességéről. Horváth és mtsai (14) 41, RDS szempontjából veszélyeztetett terhesnek Prednisolont adtak és kedvező eredményeket közöltek. Érdemes lenne a későbbiek során egyes glycocorticoidok ilyen vonatkozású összehasonlító vizsgálatát elvégezni. Siebert (23) Betamethasont alkalmazott. Véleménye szerint a RDS előfordulása nem kevesebb a szer alkalmazása után, hanem a betegség lényegesen enyhébb lefolyású, a perinatális mortalitás alacsonyabb. Vizsgálatokat végzünk, hogy a Dexamethason antenatalis alkalmazása milyen befolyással van részben az anyai, részben az újszülött vér-cortisol szint alakulására. Megfigyeléseket folytatunk, hogy az antenatalis glycocorticoid megváltoztatja-e és hogyan a Clements-féle „habkeltő teszt” (7) eredményét. Utóbbi vizsgálat egyszerűen és rövid idő alatt elvégezhető, nem igényel nagy laboratóriumi kapacitást, és elég biztonságos informátiót nyújt a RDS-ra vonatkozóan. Alkoholos hígítási sorozatban, magzatvízmintából habképződés által lehet kimutatni, hogy megfelelő mennyiségű felületaktív anyag van-e az amnion-folyadékban. A Dexamethason rovására írható magzati szövődményt sem a korai, sem a késői újszülöttkorban nem észleltünk. Gyermekgyógyászati és neurológiai utóvizsgálatok elvégzését tervezzük a kezelt és kontroll csoport gyermekein. A Dexamethasonnal előkezelt anyákon a császármetszés alkalmával narcosis szövődményt nem figyeltünk meg. A gyermekágyban a glycocorticoid rovására írható szövődményt és az infectiók gyakoribb előfordulását nem tapasztaltuk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Dexamethason antenatalis anyai alkalmazása hathatós módja lehet az újszülöttkori respiratiós distress syndroma megelőzésének. Az esetszám szaporításával, valamint a folyamatban levő vizsgálatainkkal szeretnénk hozzájárulni annak a feltevésnek igazolásához, hogy a glycocorticoidok elősegítik a tüdő érési folyamatát és ezáltal megelőzik a RDS kialakulását. Összefoglalás: Koraszülések és electiv császármetszések előtt 118 esetben adtak Dexamethasont az anyáknak az újszülöttkori respiratiós distress syndroma megelőzésére. Három esetben alakult ki distress syndroma a kezelt koraszülött csoportban. A válogatás nélküli 228 kontroll esetben statisztikailag szignifikánsan magasabb volt a distress syndroma előfordulása. Az idő előtti burokrepedést a distress syndroma szempontjából kedvezőnek minősítik. A gyógyszer rovására írható szövődményt nem észleltek. IRODALOM: 1. Aarskog, D.: Acta pediat. (Stockh.) Suppl. 1965, 158. — 2. Alden, E. R. és mtsai. Pediatrics. 1972, 50, 40. — 3. Avery, M. E., Mead, J.: Amer, J. Dis. Child. 1959, 97, 517. — 4. Bauer, Ch. R., Stern, L., Colle, E.: Pediatrics. 1974, 53, 7. — 5. Bayer, H. és mtsai: J. Obst. Gynaec. Brit. Cwich. 1973, 80, 333. — 6. Chiswick, M. L., Burnard, E.: Lancet. 1973, 1, 1060. — 7. Clements, J. A. és mtsai: New Engl. J. Med. 1972, 286, 1077. — 8. Ronald, J. R., Freeman, R. R., Goebelsmann, M.: Amer. J. Obstet. Gynec. 1973, 115, 547. — 9. Gemzell, C. A.: J. clin. Endocr. Metab. 1953, 13, 899. — 10. Gemzell, C. A.: Acta Endocr. (Kbh.) 1954, 17, 100. — 11. Ghadimi, H., Arulanantham, K., Desai, L.: Lancet. 1973, 2, 126. — 12. Gluck, L. és mtsai: Amer. J. Obst. Gynec. 1971, 109, 440. — 13. Győrfi M. és mtsai: Előadás a M. Gy. T. Dél-Magyarországi Decentrumának ülésén, Szolnok, 1974. május 17. — 14. Horváth J. és mtsai: Orv. Hetil. 1975,116, 195. — 15. Kotas, R. V.: Pediatrics. 1973, 51, 665. — 16. Kovács L., Pintér L., Boda D.: Előadás a Magyar Nőorvos Társaság tudományos ülésén, Budapest, 1974. július 11. — 17. biggins, G. C.: J. Endocrinol. 1969, 45, 515. — 18. biggins, G. C., Howie, R. N.: Pediatrics. 1972, 50, 515. — 19. Morvay J., Pál A., Farkas M.: Magyar Nőorv.s. 1975, 38, 33. — 20. Musson, F. A.: J. Obstet. Gynaec. Brit. Cwlth. 1968, 75, 1134. — 21. Naeye, R. L., Harcke, H. T., Blanc, W. A.: Pediatrics. 1971, 47, 650. — 22. Pintér S. és mtsai: Előadás a M. Gy. T. Dél- Magyarországi Decentrumának ülésén, Szolnok, 1974. május 17. — 23. Siebert, W., Meitinger, C.: Geburtsh. u. Frauenheilk. 1975, 35, 130. — 24. Szabó I., Csaba I.: Magyar Nőorv. L. 1974, 37, 389. — 25. Veszelovszky I. és mtsai: Előadás a Szegedi OTE Tudományos Szakcsoportjának ülésén, Szeged, 1974. február 26. — 26. Veszelovszky I.: Előadás a Magyar Nőorvos Társaság tudományos ülésén, Budapest, 1974. július 11. — 27. Weszelovszky I. és mtsai: Előadás a 4. Európai Perinatalis Medicina Kongresszuson, Prága, 1974. augusztus 29. Abstracts II-3/10. — 28. Yoon, J. J., Harper, R. G.: Pediatrics, 1973, 52, 161. 4*