Orvosi Hetilap, 1976. február (117. évfolyam, 5-9. szám)
1976-02-08 / 6. szám - HORUS - Schraud Ferenc
maradandó nyomot hagyott a pesti egyetemen és a pusztító korabeli járványok leküzdésének területén. Sokoldalú elfoglaltsága mellett jelentős szakirodalmi tevékenységet is folytatott, amely keletkezése után nem sokkal elavult ugyan, de fontos dokumentumai a kor orvostörténelmének. 1761. május 14-én született Pesten. Szülei nem különösen vagyonos, elmagyarosodott pesti német polgárok voltak, akik tehetséges fiukat jogi pályára szánták. Tizenkilenc esztendős korában már bölcsészdoktori fokozatot nyert a pesti egyetem filozófiai karán, majd ismereteinek gyarapítása céljából Itáliába és Bécsbe ment. A császárvárosban viszont tisztviselői állást vállalt az egyetemen, ahol műveltsége és érdeklődése felhívta van Swieten figyelmét. Az ő tanácsára iratkozott be a bécsi egyetem orvosi karára. Mindössze két esztendőt végzett Bécsben, amikor — ma már kideríthetetlen okból — Lembergbe távozott és ott fejezte be orvosi tanulmányait 1785-ben. Orvosdoktori oklevelét „Opuscula rem phisiciam et chemicam attinentia” c. disszertációjának megvédésével nyerte el Bécsben. ■ Egy esztendeig Bécsben magángyakorlatából élt, majd 1788-tól Szegeden gyakorló orvos lett. Két esztendő múlva már Csongrád és Csanád vármegye főorvosa, de e tisztséget csupán másfél esztendeig látta el. Vármegyei főorvosi működése alatt több tervezetet dolgozott ki a hatásköre alatt állt terület közegészségügyi viszonyainak megjavítása érdekében. Így tervezete kiterjedt az esetleges járványok elszigetelésére, az egészségügyi övezetek kialakítására, valamint a városi és települési köztisztaság kialakítására, elsősorban a szennyvízelvezetők megépítésére. Javaslatát még nem terjesztette be a vármegyének, amikor 1791 májusában elhunyt Tinka Vencel, a pesti egyetem professzora. A tanszéki örökség elnyerése érdekében különböző elképzelések születtek, így az esetlegesen megürülő, a sebészhallgatók számára szervezett elméleti orvostani tanári állásra Schraub Ferenc is benyújtotta pályázatát. A pályázati vizsgán kitűnő elméleti és gyakorlati ismereteiről, valamint előadói készségéről adott tanúbizonyságot, így Veza Gábor, tanulmányi kari igazgató támogatta jelölését. Hosszas vita után (az egyetem javaslatát nem fogadta el a helytartótanács), 1792. április 27-én a helytartótanács értesítette az egyetemet, hogy Tinka helyére Prandt Ádámot, az ő tisztségére Stipsics Ferdinándot, míg az elméleti orvostan tanárának Schraud Ferencet nevezte ki. Tanári kinevezésével együtt Schraud elfogadta Pest város tisztiorvosi állását is, amely valójában alacsony egyetemi fizetése mellett igazi jövedelmét is képezte. Az egyetem akaratát és elképzeléseit keresztezte a helytartótanácsi értesítés, így Schraud kinevezését ellenségesen fogadták. Schraud elleni fellépésre az adott okot, hogy ő is az előadó tanár által tartott magánórák mellett foglalt állást, amit az egyetem magistrátusa ellenzett és a helytartótanácshoz panaszt terjesztett fel. Az ügy úgy rendeződött, hogy felfüggesztették az összes magánóraadást. 1793. november 2-án a helytartótanács elrendelte, hogy az egyetem orvosi karán kötelező tantárgyként oktassák az államorvostant, amit addig csupán más előadások keretén belül adtak elő. Előadó tanárnak Schraub Ferencet nevezték ki. Részben előadásainak gyűjteményét, részben az államorvostani kutatásainak eredményét összegezte az „Aphorismi de politia medica” (Pest, 1795.) c. 182 oldalas tankönyve, amelyet 1797-ben Lipcsében is kiadtak. A tankönyvet a pesti orvosi kar bírálatra megküldte a bécsi egyetemnek, amely először kiadásra nem javasolta, de a pestiek határozott kiadási szándéka miatt a véleményét megváltoztatta. Mindenesetre Schraud tankönyve még hosszú évekig e tárgy egyetlen egyetemi tankönyve maradt a magyar egyetemen, sőt ennek kiegészítését képezte az 1802-ben megjelent „Elementa medicinae forensis” (Pest, 1802.) c. nagyobb terjedelmű könyve. Az államorvosi ismeretek oktatása mellett továbbra is megtartotta a sebészhallgatóknak az elméleti orvostani előadásait. 1799-ben a kar dékánná választotta, amely tisztséget még két esztendeig viselte. Egyetemi munkája mellett számos megbízatást is kapott, így 1794-ben megbízták a syrmiai pestisjárvány továbbterjedésének leküzdésével, amelynek érdekében szigorú rendszabályokat dolgozott ki és nagy része volt abban, hogy a járványt nem hurcolták be az országba. Ezért magyar nemességre emelték. A syrmiai pestisjárvány továbbterjedése ellen foganatosított eredményes intézkedéseinek tudható be az, hogy 1797-ben a szerémi pestisjárvány elleni küzdelem irányításával bízták meg. A Szerémségben is eredményes munkát végzett, elismerésképpen királyi tanácsos címet kapott és ezzel hozható összefüggésbe országos főorvossá és a tanulmányi bizottság tagjává történt kinevezése. 1799 januárjában ugyanis elhunyt Veza Gábor, aki egyszemélyben látta el az országos főorvos, a tanulmányi bizottság és a helytartótanács egészségügyi referensének tisztségét. A halála után az egészségügyi referens tisztséget elválasztották, az előbbi kettőtől, amelyekre 1799. július 12-én Schraub Ferencet nevezte ki az uralkodó. Új tisztségében energikusan látott munkához. Országos főorvosként jelentős szerepe volt abban, hogy hazánkban megkezdődött majd elterjedt a himlőoltás, amelyet ő maga ugyan nem végzett. A tanulmányi bizottság tagjaként részt vett egy oktatási reformtervezet kidolgozásában, amelynek az volt a lényege, hogy az elméleti képzés színvonalának emelése mellett fokozzák a hallgatók gyakorlati foglalkoztatását, képzését. Javasolták a képzési idő felemelését is hat, de legalább öt évre. Az államtanács a javaslatot kisebb módosításokkal elfogadta, az orvosképzés időtartamát öt esztendőben határozta meg. Rendezték a sebészképzést is, amely igen ellentmondásos volt. Tisztázatlan volt a sebészhallgatók előképzettségének kérdése, a tanulmányi rend, a gyakorlati képzés, valamint az okleveles sebészek és a gyakorlati úton szerzett tudás alapján működő sebészek működésének rendje. Ehhez