Orvosi Hetilap, 1976. február (117. évfolyam, 5-9. szám)

1976-02-08 / 6. szám - ÚJABB TERÁPIÁS ELJÁRÁSOK - Veszelovszky Iván - Veszelovszkyné Győrfi Mária - Pataki Lajos - Bódis Lajos - Szontágh Ferenc: Antenatalisan adott Dexamethason az újszülöttkori respiratiós distress syndroma megelőzésére

ÚJABB therapiás ELJÁRÁSOK Megyei Városi Tanács Kórháza, Szeged, Szülészet-Nőgyógyászati Osztály (főorvos: Bódis Lajos dr.), Gyermekosztály (főorvos: Pataki Lajos dr.), Szegedi Orvostudományi Egyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (igazgató: "f Szontágh Ferenc dr.), Antenatalisan adott Dexametriason az újszülöttkori respiratiós distress syndroma megelőzésére Veszelovszky Iván dr., Veszelovszkyné Győrfi Mária dr., Pataki Lajos dr., Bódis Lajos dr. és "f" Szontágh Ferenc dr. A jellemző klinikai tünetekkel kezdődő újszülött­kori respiraties distress syndroma (RDS) vezető szerepet játszik a perinatális mortalitás alakulásá­ban. A betegség főleg koraszülötteken és császár­­metszéssel világra jött újszülötteken alakul ki gyakrabban. Számos más hajlamosító tényező is­mert, pl. elölfekvő lepény, korai lepényleválás, iker­terhesség, diabetes mellitus stb. A gestatiós idő, valamint a születési súly befolyásolja a RDS előfor­dulásának gyakoriságát. A 27-től 31. hétig, 800— 1700 g között 50%, a 34.-től 36. hétig, 2000—2700 g között 3% a frequentia. Hazánkban a koraszülé­­se­k gyakorisága 10,4%, minden tizedik újszülött koraszülött, akik a RDS szempontjából veszélyez­tetettek. Avery és Mead (3) a RDS-ban elhalt újszülöt­tekben egy felületaktív anyag, a surfactant hiá­nyát találták. Ezen megfigyelést azóta mások is megerősítették és a tüdő-felületfeszültségi anyag hiányát vagy csökkent mennyiségét kóroki ténye­zőként jelölik meg a RDS kialakulásában. A pul­monalis surfactant lipoprotein, aktív komponense phospholipoid, lecithin. Feltehetően az alveolaris sejtekben levő ozmotikus granulumokban decerná­­lódik, vagy synthetizálódik. A surfactant hiány esetén az alveolusok nem expandálódnak megfe­lelő módon. Ez súlyos légzészavarhoz, respiratori­­kus és metabolikus acidosishoz vezet. Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 6. szám A kórkép gyógykezelésében az utóbbi évek­ben világszerte jelentős haladás történt. A thera­pia leghathatósabb eszközei az intenzív újszülött­­ellátás keretein belüli azonnali és folyamatos hasis pótlás, a lehűlés elleni védekezés, a peritonealis, illetve haemodialysis és a tartós gépi lélegeztetés valamilyen formája (C. P. A. P. — continuous positive airway pressure, C. N. P. — continuous negative pressure). A RDS szempontjából veszé­lyeztetett vagy már megbetegedett újszülöttekben a kórkép kialakulását és lefolyását enyhíti a meg­felelő szénhydrát- és aminosavtartalmú parenterá­­lis táplálás (11). Mint minden betegségben, így a RDS esetében is elsősorban a betegség megelőzése látszik célra­vezetőbbnek. Amennyiben a kórképre hajlamosító szülészeti szövődményeket, pl. koraszülés, nem tud­juk elkerülni, igyekezzünk a betegség kialakulását megelőzni. Liggins (17, 18) állatkísérletei, majd klinikai megfigyelései szerint a szülés előtt adott cortison feltehetően enzimatikus úton serkenti a tüdő-felü­­letfeszültségi anyag aktivitását és így a RDS ki­alakulása megelőzhető. Anyag és módszer 1973 kezdete óta, több mint két éve, a koraszülé­sek, valamint az electiv császármetszések előtt 15 mg Dexaimethasint adunk az anyáknak is. Választásunk azért esett a Dexamethasonra, mert a glycocorticoi­­dok közül pharmacologiai hatását tekintve a legerő­sebb (huszonötszöröse a Prednisonnak), mellékhatása nem számottevő, minenalocorticoid hatása elhanya­golható, a központi idegrendszerre nem káros. Az utób­bit mind anyai, mind magzati szempontból igen lé­nyegesnek tartjuk. A beindult koraszülést igyekszünk feltartóztatni ethanolos infusiókkal és beta-receptor stimulálókkal (Duvadilan, Dilatol, Alupent, Partusi­sten), hogy a beadott Dexamethason és a koraszülés vagy electiv császármetszés között legalább 24 óra teljen el. Felvételkor, amennyiben reményünk van a koraszülés feltartóztatására, azonnal ethanolos infusiót állítunk be beta-receptor stimulálóval kombinálva, és egyben intramuscularisan beadjuk a Dexamethasont is. Amennyiben a koraszülést feltartóztattuk, úgy a Dexamethason adását 10 naponként megismételjük. Kontroll csoportunkat azon válogatás nélküli új­szülöttek alkotják, akik ugyanezen megfigyelési idő­szakban születtek és valamilyen oknál fogva nem ré­szesültek Dexamethason prophylaxisban (pl. nem le­hetett a szülés előrehaladása miatt a koraszülést fel­tartóztatni). A szülésvezetés módját, az újszülött azon­nali ellátását, későbbi megfigyelését és kezelését te­kintve mind a kezelt, mind a kontroll csoportokban azonos elvek szerint jártunk el. Az elmúlt két évben 118 terhes nő kapott a szülés előtt egy vagy több al­kalommal Dexamethasont. A gyógyszer megismétlését az tette szükségessé, hogy az első beadás után sike­rült a koraszülést feltartóztatni, azonban 9—10 nap eltelte után újabb szülés aktivitás mutatkozott. Amennyiben a terhesség még nem töltötte be a 38. gestatiós hetet, úgy a Dexamethason adását megismé­teltük. Legtöbbször öt alkalommal adtunk, esetenként 15—15 mg-ot. A gyógyszert a várható szülés vagy ter­vezett császármetszés előtt legalább 24 órával adtuk. Eredmények Az. 1. táblázaton tüntettük fel a 118 Dexame­­thasonnal kezelt szülő nő újszülöttjeit. A kezelt anyák közül 74 terhessége koraszüléssel végződött. A koraszülöttek között 5 ikerpár volt, így 74 kora-

Next