Orvosi Hetilap, 1976. június (117. évfolyam, 23-26. szám)
1976-06-27 / 26. szám - HORUS - Honti József: Jókai Mór "egészsége" és halála
z 1588 éves Jókai fegyveres elégtételt akart venni a sérelemért. Felesége azonban valahogyan tudomást szerzett a dologról és még ő is — aki különben nagy hatással volt Jókaira — csak hosszas könyörgéssel tudta visszatartani a költőkirályt ettől a lépéstől”. Azonban a 80. életéve felé közeledő mestert egy külföldi hajszál utazása után elérte a vég. Jókaiék Nizzából hazautaztakban Fiuméba érkeztek, azonban nem tudták folytatni az utat, mert egy vasúti sztrájk miatt több napot kellett vesztegelniük a városban. A mester az egész úton látszólag kitűnő hangulatban volt. 1904. április 25-én hazaérkezett, délben jóízűen megebédelt, későbben kikocsizott, hazajövet környezetével jókedvűen beszélgetett és szobájába visszavonult. Rövid idő múlva szobájából kiáltásokat hallottak, zavart eszmélettel, nyugtalanul, földön ülve találták. Háziorvosát, Stricker Mór dr.-t és Korányi Frigyes egyetemi tanárt azzal hivatták, hogy Jókait gutaütés érte. A konzílium során azonban apoplexia tüneteit nem találták. Influenzát, majd tüdőgyulladást, és néhány nap múlva ezek gyógyulása után mellhártyagyulladást diagnosztizáltak. Állapota egy-két nap múlva lényegesen javult, láza megszűnt, kedélye jó volt, április 30-án már az „Adria” gyűlésére akart elmenni. Chinin, camphor, folyékony diéta, somatose, szamorodni bor és cognac kezelést kapott. Május 3-án hirtelen collapsusba került és átmenetileg tüdő-oedema tünetei jelentkeztek. Ettől kezdve Strieker dr. nem hagyta el ágyát és Korányi tanár is naponta kétszer meglátogatta. Május 4-e óta az újságok vezető helyen, a legapróbb részletekkel számoltak be állapotának szinte óráról órára történő változásáról, az egész ország figyelemmel kísérte sorsát. Nagy Bella írja emlékiratában: „A Hegyaljáról elárasztottak levelekkel, nem kellene-e Jókainak tokaji bor, mert ha kell, küldenek. Némelyek nem is kérdezték, hanem rögtön küldték is a bort”. A király és a miniszterelnök naponta kért jelentést. Halála napján, május 5-én délelőtt is — miután tüdőgyulladása lezajlott — közérzete annyira javult, hogy felkelésének ideje után érdeklődött és ezt mondta: „Nagy koncepciók járnak a fejemben és szeretnék már dolgozni”. A Lőcsei fehér asszony c. regényét akarta dramatizálni, ennek a tervei jártak a fejében. Felesége szeretetteljes ápolásban részesítette, hozzá szóltak utolsó szavai is: „Nem szeretek én senkit és semmit, csak téged”. A délután és este folyamán fokozatosan keringési elégtelenség tünetei jelentkeztek és este 9 óra 20 perckor Jókai Mór szívbénulás következtében elhunyt. Jókai második feleségét megelőzően is, és főként az író halála után, számos támadás érte, nagyrészt az első felesége családjának részéről. Jókai is szembefordult ezekkel és megvetette azokat a régi barátait, akik elhidegültek tőle második házassága miatt. Sokan ellenezték a Nagy Bellával kötött frigyet. A támadások odáig mentek, hogy Nagy Bella Jókai iránti lelketlensége számlájára írható az a megfázás, amely 1904 tavaszán a fellépett szövődmények folytán rövid 10 nap alatt az író halálának lett az okozója. A korabeli — részben orvosi — cikkeket tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy gondatlanságról szó nincs. Ebben segítséget nyújthat Nagy Bella emlékirata is, amelyet Láng József feldolgozásában a közelmúltban volt alkalmunk megismerni. Ennek alapján igen kevéssé látszik megalapozottnak az a kép, amely Nagy Belláról és Jókai rosszul sikerült második házasságáról évtizedekre érvényesen a köztudatba rögződött. Jókai halálhíre szinte nemzeti gyászt váltott ki az országban. A Pesti Hírlap első oldalán fekete gyászkeretben Eötvös Károly írt megemlékezést. Napokon át hosszú oldalakon írtak haláláról, a részvétekről, ravataláról, temetéséről, később betegségeiről, boncolásáról, a napi sajtóban és az Orvosi Hetilapban egyaránt. Az ekkor Hőgyes Endre szerkesztette Orvosi Hetilap például első halálhírében és megemlékezésében többek között így ír: „Az ő munkái tele vannak természettudományi vonatkozásokkal, melyek ha nem is exacte szakszerűek, de az előadás világossága és bája megragadja, és a gondolatok szabatos, magyaros kifejezésére buzdítja a szakembert is. Hogy a hazai orvosi és természettudományi irodalom nyelvezete ma a félszázad előttihez képest sokkalta magyarosabb és zengzetesebb, abban nagy része van a Jókai, és az ő irányát követő többi magyar író művei olvasásának. Hálásan emlékezünk meg ezért Jókainak az orvosi és természettudományi irodalom nyelvének fejlődésére gyakorolt hatásáról”. A temetést rendező bizottság, illetve a kultuszminiszter rendelkezése alapján az író holttestét a halálát követő napon a Nemzeti Múzeumba szállították. Az elszállítás aktusára a gyászházban egybegyűlt a nagy író számos tisztelője. Ott volt a Petőfi Társaság több tagja, köztük Mikszáth Kálmán, Beöthy Zsolt, és még mások is. A jelenlevők azzal a kéréssel ostromolták Stricker dr.-t, hogy tegyen meg minden lehetőt annak érdekében, hogy Jókai „holtteste megóvassék a gyors enyészettől” és ha lehet, gondoskodjanak a bebalzsamozásról. A kerületi tisztiorvos is ezt feltétlenül szükségesnek tartotta. Miután a hozzátartozók és a kultuszminiszter az engedélyt megadta, a boncolást és preparálást elvégezték. A munka végrehajtására Stricker dr. valamelyik kórbonctan tanárt gondolta felkérni. Portik Ottó tanár akkoriban betegsége miatt külföldön tartózkodott, Genersich professzort pedig korára való tekintettel éjjeli munkára nem kérhette fel, ezért az éjszaka folyamán Portik első asszisztensét, Hollós József dr.-t keltették fel és felkérték a boncolás és balzsamozás elvégzésére. Ő készséggel vállalkozott és Paletta dr., második tanársegéd segítségével éjfél és másnap reggel 7 óra között elvégezték a boncolást és balzsamozást. Hollós dr. — aki később külföldre távozott és az Egyesült Államokban, az Ohio állambeli Youngstownban lett egyetemi tanár — utólag bevallotta, hogy először végzett önállóan balzsamozást, korábban csak Portik professzornak segített, aki ezt kitűnően végezte. A preparatio jól sikerült, végig jelen volt a háziorvos, Stricker dr. is. A boncolási lelet fontosabb adatai a következők voltak: jobb oldali lezajlott tüdőgyulladás nyomai, friss savós rostongás — izzadmányos — eko-