Orvosi Hetilap, 1976. augusztus (117. évfolyam, 31-35. szám)
1976-08-01 / 31. szám - Bíró György: Dr. Páter János (1905-1976)
Dr. Páter János (1905-1976) Május 25-én elhunyt Páter János dr., a Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani és Járványtani Intézetének nyugalmazott intézetvezető egyetemi tanára. Örökké aktív, mindig újat kereső, 45 éven át fáradhatatlanul kutató tudós tért örök pihenőre. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte és itt, majd a budapesti egyetem orvosi fakultásán sok éven át dolgozott Bélák Sándor, a kórtan nagy tekintélyű professzora mellett. 1943-ban habilitálták egyetemi magántanárrá a járványtan tárgyköréből. Kiterjedt tudományos munkássága mellett 1935-ben és az ezt követő években lerakja a MÁV közegészségügyi ellátásának alapjait, és a MÁV Egészségügyi Kutató Laboratórium vezetője lesz egészen 1963-ig. Ekkor veszi át a pécsi Közegészségtani és Járványtani Intézet vezetését és itt tevékenykedik 1975 júliusáig, nyugdíjazásáig. Kiemelkedő oktató volt, aki nemcsak polihisztorszerűen gazdag tudását adta át tanítványainak, hanem bölcs derűjével, természetéből adódó humánumával nevelt és példát mutatott. A higiéné és epidemiológia csaknem egész területét átfogta tudományos vizsgálódásai során. Foglalkozott településegészségügyi kérdésekkel, elsősorban a vízellátással, vízminősítéssel, munkaegészségüggyel, a munkahelyi környezet hatásaival. Különösen kiemelkedtek a bioklimatológia területén végzett kutatásai. Több mint száz közleményt jelentetett meg, számos könyvet, könyvrészletet írt. Kiterjedt lektori munkájával segítette szakirodalmunk színvonalának emelkedését. Hosszú ideig maga is aktív sportoló volt, majd tanácsaival, a sportegészségügy területén végzett munkájával és az egyetemi sportélet egyik vezetőjeként segítette, irányította a fiatalokat. Buzdította, tanította őket a természet szeretetére, megbecsülésére, a természetjárás örömeire. A tudományos egyesületekben és testületekben rendkívül széles körű tevékenységet fejtett ki. Így a Magyar Hidrológiai Társaságban, a Magyar Meteorológiai Társaságban, a Magyar Higiénikusok Társaságában, a Magyar Munkahigiénikusok Társaságában, a Sportorvosi Társaságban, továbbá az ETT Egészségtudományi Szakbizottságában és a Magyar Vöröskeresztben, a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatban. Tudományos és közéleti munkásságát számos elismeréssel és kitüntetéssel honorálták. Így birtokosa volt a Fenyvessy Béla, a Fodor József, a Bogdánfy Ödön, a Steiner Lajos, a Dalmady Zoltán emlékérmeknek, a „Vöröskeresztes munkáért" arany fokozatának. Már 1954-ben „Kiváló orvos” lett, 1956-ban „Érdemes vasutas”, majd 1974-ben az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója”. 1968-tól a TIT tiszteletbeli tagja. 22 kiemelkedő oktatói munkája elismeréseként nyugalomba vonulásakor a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. Távozásával érzékeny veszteség érte a magyar tudományos életet, amely színes, sokrétű egyéniségének elvesztésével szegényebbé vált. Szellemi öröksége azonban élő hatóerő, gondolatainak fénye messze világít és állít maradandó emléket számára. Bíró György dr.