Orvosi Hetilap, 1976. szeptember (117. évfolyam, 36-39. szám)
1976-09-26 / 39. szám - KÖSZÖNTÉS - Knoll József: Issekutz Béla akadémikus 90 éves
Issekutz Béla akadémikus 90 éves Jó egészségben, szellemi frisseségben betöltötte 90. évét Issekutz Béla akadémikus, a farmakológiai tudományok nesztora. A kerek születésnap ez esetben a magyar tudomány egyik legeredményesebb és nagy népgazdasági jelentőségű ágának, a gyógyszerkutatásnak is ünnepe, hiszen Issekutz Béla neve elválaszthatatlan attól a folyamattól, mely a szerény kezdetektől a mai nemzetközi rangú gyógyszerkutatás és az arra épülő, fejlett gyógyszeripar kialakulásához vezetett hazánkban. Aligha lehetne szebben és meghatóbban összefoglalni életének, munkájának lényegét mint saját szavaival, melyeket 90. születésnapja alkalmából mondott egy újságírónak: „... kutató voltam, akinek az a feladat jutott, hogy megszervezze a gyógyszerkutatást az országban. Az én eredményem az, hogy gyógyszerkutatás folyik, szinte minden tanszéken, minden gyárban, intézetben tanítványaim, vagy az ő tanítványaik vannak. Ez az én életem eredménye, hogy a magyar gyógyszeripar ott áll, ahol áll. Ami tőlem tellett: megtettem, és azt hiszem, a legjobban tettem meg, ahogy csak tudtam”. Életpályájának állomásai, a sebesség, ahogyan a ranglétrán előrehalad, az ő esetében eredményes munkásságának jó mutatója. 28 évesen a kolozsvári egyetem magántanára. Ekkor kerül kapcsolatba a Chinoinnal, hogy azután a sok évtizedes töretlen együttműködése ezzel a gyárral, gyógyszerek sorának megszületéséhez vezessen. 31 éves, amikor a máig is gyógyszerként használatos novatropint, első originális vegyületét publikálja. 33 éves, amikor 1919-ben Károlyi Mihály kormánya professzorrá nevezi ki. Csak fél évig működik Kolozsvárott, majd Szegeden folytatja munkáját. Az ott életre hívott új orvosi egyetemen szervezi meg a Gyógyszertan tanszéket. Szerény keretek között folytatja kutatásait és részt vesz a tudományos közéletben. 42 éves, amikor az egyetem rektora lesz. Bár a Horthy-Magyarország különösképpen nem kedvez a kutatásnak, néhány kiváló egyéniség utat tör magának. Így nő fel Szegeden Issekutz professzor atyai támogatásával egyik legkedvesebb tanítványa, Jancsó Miklós és kerül fiatalon a magyar kutatás élvonalába. Bár nagy nevelő egyénisége a szegedi években is kitűnik, csak a II. világháború utáni esztendők objektíve kedvező új feltételei között válik ez nyilvánvalóvá. 51 éves, amikor 1937-ben elfogadja a Pázmány Péter Tudományegyetem meghívását. Előbb a Gyógyszerismereti tanszéken tanít, majd 1939-ben átveszi Vámossy Zoltántól az Orvoskar nagy múltú, 1766-ban alapított, Gyógyszertan tanszék vezetését. Elődei 1872-től Balogh Kálmán, Bókay Árpád és Vámossy Zoltán tekintélyes tudósok és közéleti személyiségek voltak, mindnyájan a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. Nem töri meg a hagyományt, a tanszék átvételének évében az Akadémia levelező tagjává választja. A háborús évek takaréklángra állítják a kutatást, de 1948— 49-ben olyan intenzitással indul meg a munka, amilyenre a múltban nem volt példa. Az új Magyarország újjászületett Akadémiája addig elképzelhetetlen bőkezűséggel serkenti és támogatja a kutatást. Ezekben az években tömegesen áramlanak lelkes fiatalok, főleg orvostanhallgatók az Issekutzintézetbe, ahol a vezető megértése, bölcsessége szabad utat nyit előttük. Ezekben az években indul útjára az a gárda, melyből azután annyi sok magyar és külföldi farmakológiai kutatóhely vezetője került ki. Ma szinte valamennyi egyetemi farmakológiai tanszéken és egyéb gyógyszertani kutatóhelyen Issekutz tanítványai, illetve tanítványainak tanítványai vannak vezető posztokon. A nemzetközi kutatásban is mindenfelé találkozhatunk olyanokkal, akik intézetében kapták az első lökést és máig is emléket őriznek az ott töltött évek lelkes, tudományt szerető hangulatából. Kedves mondása „tanítványaim feje fölött soha nem nyugszik le a Nap”, a jogos megelégedés érzésének kifejezése. Az ötvenes évek eleje sok személyes, tudományos siker tanúja. Ekkor érnek meg a gyógyszertani hatás és kémiai szerkezet öszszefüggéseire vonatkozó elgondolásainak gyakorlati eredményei. 1952-ben kapja meg a Kossuthdíjat, ugyanebben az évben választja az Akadémia rendes tagjává. Mi tanítványai mindennapi munkánkban szinte öntudatlanul hasznosítjuk azokat az alapvető élményeket, amelyeket legfogékonyabb éveinkben intézetében átéltünk. Belénk nevelődött a teóriák alapvető fontosságának, az új megismerését katalizáló jelentőségének elismerése mellett, az egzakt tudományos módszerek fontosságának, a kísérletes tények, a konkrét adatok elsőbbségének tudata, a tudományos igazság alázatos tisztelete. Intézetében megértettük a megbízhatóság különös jelentőségét a gyógyszerkutatásban. Ő tanított meg minket arra, hogy „nem baj, ha a tudománynak gyakorlati haszna is van”. Elméleti munkánkban sem felejtjük el, hogy a gyógyszerkutatásnak gyakorlati célja az ember egészségének legteljesebb szolgálata. Mély tisztelettel, sok szeretettel és őszinte ragaszkodással köszöntjük a 90 éves Issekutz akadémikust, örülve annak, hogy körünkben van és ma is hozzájárul bölcs észrevételeivel, jelenlétével a hazai gyógyszerkutatás gondjainak megoldásához. Knoll József dr.1 2383 Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 39. szám