Orvosi Hetilap, 1976. szeptember (117. évfolyam, 36-39. szám)

1976-09-26 / 39. szám - BESZÁMOLÓK, JEGYZŐKÖNYVEK

Az Életkörülmények és az Egész­ség Vizsgálatára alakult Nemzet­közi Orvostudományi Társaság (AMIEVS) VII. Kongresszusa. Az AMIEVS VII. nemzetközi kongresszusa nehezen jött létre, ne­hezen talált befogadó helyet. A tár­saság munkáját nagymértékben be­folyásolta a békedíjas, nemzetközi­leg elismert tudós, Josue de Castro professzor vezetése és erősen hala­dó politikus biopolitikai vonala. 1973-ban bekövetkezett halála meg­torpanást jelentett a társaság mun­kájában, amelyben az elhunyt te­kintélye is fontos szerepet játszott. A várnai kongresszuson 1972-ben felvetődött, hogy a legközelebbi kongresszust Törökországban tart­ják, azonban a törökök elzárkóztak bármilyen „politizálástól”. Hasonló ok miatt nem kaphatott helyet a AMIEVS Hamburgban sem. Az el­hunyt elnök utolsó körlevelében közölte, hogy az NSZK csak akkor engedélyezi a kongresszust, ha le­mond a „biopolitikai tartalomról”. „Természetesen ezt nem vállaljuk” — írta Castro. Szóba jött Svédország is, végül az olasz csoport Bolognában vállalta a rendezést. A kongresszus fő témája „az orvostudomány szo­ciális felelőssége” volt, ennek ke­retében orvosetikai problémák, az idősebb életkorban mutatkozó or­vosszociológiai kérdések, az orvos­­tudományban az emberrel végzett kísérleteknek minősíthető eljárá­sok kerültek megvitatásra. Az AMIEVS szellemének megfelelően az aktuális politikai helyzet vonat­kozásai is szót kaptak; a kongresz­­szuson megjelent négy chilei kül­dött, köztük Corvalan leánya, be­számoltak a chilei orvosok helyze­téről a junta elnyomása alatt. A délelőtti plenáris üléseken fő referátumok hangzottak el, megbe­szélések és viták bontották ki a té­ma anyagát a délutáni kerekasztal­­megbeszéléseken. H. P. Klotz francia professzor, az emberen végzett kísérletekről tar­tott előadást. Véleménye szerint né­hány gyógyszer alkalmazása kísér­letnek tekinthető, mivel későbbi hatása előre még nem látható. Elő­adása fontos orvosetikai problé­mákat érintett, többek közt, hogy a természetes kiválasztódást sokszor károsan befolyásolja az orvosi tény­kedés, maga az oltások, a praeven­­tio is bizonyos eltérést jelent a ter­mészetes kiválasztódásban. A be­tegellátás különböző módon, de ál­talában meg van szervezve, kevés­bé van megoldva az egészségesek­kel való egészségügyi törődés, tehát a praeventio, egészségnevelés kér­dése. A kiválasztódás befolyásolása miatt a biológiai egyensúly ve­szélybe juthat. Tárgyalta az urba­nizációt is. Új módszerek, tudomá­nyos kísérleteknél felmerülő etikai, jogi és politikai kérdések, köztük az „önkéntesség” elvének tárgyalá­sa is szóba került. Konklúziója: „A kísérleteket az emberért és nem az ember ellen kell végezni”. Egy gon­dolat nagyon aktuális problémát érintett: az orvos felelőssége a megkínzottak „reanimálásánál”. A fő referátum csatlakozott E. Biocca (Olaszország) előadásához, az orvosetika és emberi méltóság kérdéséhez. Hangsúlyozta, hogy a tudományt nem lehet sterilen megóvni nap­jaink politikai aktualitásától. Az orvosi munkának meg kell lennie a szocialista és politikai tartalmának, amelytől nem vonatkozhat el, „a humanizmust a nehéz körülmények közt is újra kell éleszteni”. C. Tsaregorodzsev akadémikus, a társaság szovjetunióbeli cso­portjának vezetője: „A szociális felelősség,­ a szocialista államok or­vostudományában” címen tartott referátuma beszámolt a szocialista humanista álláspont elveiről és gyakorlatáról. Délután négy kerekasztal-megbe­­szélésre oszlott a kongresszus kö­zönsége. Egyik az orvos felelősségét vitatta a fogságba esettek, mene­kültek helyzetében, és a felszaba­dító háborúk körülményei között. Az ellenállásnak kevés ilyen do­kumentációja van, de kétségtelen, hogy a felszabadító háborúk ilyen vonatkozásban nem szorítkoztak csak fegyveres küzdelemre. Egy másik kerekasztal a harma­dik életkor kérdésével foglalkozott, A. Lessa, portugál professzor veze­tésével. A bevezető talán szokatla­nul hangsúlyozta az emberi bőr ál­lapotának fontosságát az öregkor­ban. „A bőrmembrán külön szerv, önálló élete van, mint térkép mu­tatja az egyén történetét és korát”. Az öregségre való előkészítést 40 éves kortól kellene megkezdeni. Gondoskodni kell az idősebb kor­ban a lakás, étkezés ellátáson kívül bizonyos szellemi és fizikai tevé­kenységről is. Természetes, hogy szóról szóra elhangzott az „Életet az éveknek”. W. Brickner az USA- ban történő szociális házigondozás­ról számolt be. E kerekasztalon hozzászólásként röviden vázoltam a hazai időskori szociális gondozást. Érdeklődéssel hallgatták, hogy kas­télyaink jó részében idős emberek találtak otthonra. A kerekasztal külön foglalkozott a terhesgondozás orvosi-humánszo­­ciológiai kérdéseivel is. Talán a legélénkebb vita abban a témában volt, amelyben főleg az olaszok vitatták az orvosi tevékeny­ség különböző formáit Olaszország­ban: „Milyen a medicina és kinek?” A. Gonza-Les­ Dagnino chilei kül­dött beszámolt az elnyomásban le­vő orvosok helyzetéről, ezzel kap­csolatban érintette Latin-Ameri­­ka egészségügyi helyzetét. A felsorolások csak jelezhették azt a színes, helyenként szenvedé­lyes hangú vitát, ami a kérdések körül kibontakozott. A kongresszus helye, Bologna, nemcsak a legrégebbi orvosegye­tem városa, hanem az olaszországi szocializmus egyik fő bázisa. Veze­tőségében kommunista-szocialista többség van. (Egyik jellemző intéz­kedés, hogy reggel 9-ig, amíg a dol­gozók a munkahelyre mennek, az autóbuszon nem kell fizetni.) A kongresszus egyik programpontja volt a találkozó a bolognai munká­sok képviselőivel. Egyik este pedig kegyeletes látogatást tettünk a Bo­logna körül emelkedő hegyek egyik kopár csúcsán levő „Mártírok út­ján”, a jellegzetes háborús emlék­műnél. Az ösvény két oldalára kő­tömbökbe vésték az 50 partizán ne­vét, akiket itt közvetlenül az ame­rikai bevonulás előtt a fasiszták kivégeztek. A bolognai kongresszuson erős­nek és jól szervezettnek mutatkozó olaszországi csoport vállalta, hogy az AMIEVS székhelyét Bologná­ba helyezzék át és az ügyvitelt a kongresszus elnöke G. Favilli mint ideiglenes elnök és R. Venturi titkár végezné. Kétségtelen, hogy az AMIEVS nincs könnyű helyzetben, mivel az említett kifejezett politikai maga­tartása miatt a nyugati országok­ban nehezen kaphat hivatalos tá­mogatást, továbbra is elsősorban az olasz és francia, szovjet csoportra támaszkodhat, de jól szervezett kongresszus volt Csehszlovákiában és Bulgáriában, Portugáliában is szervezetten folyik a társaság mun­kája, itt lehetőségei a szocialista rendszerben megerősödtek. A bolognai kongresszus sikeres és a társaság célkitűzéseinek és bio­politikai elveinek megfelelő volt, amelyen nemcsak a társaság régi tagjai találkoztak, hanem Olaszor­szágban is komoly bázis alakult ki, ez remélhetőleg a társaság meg­erősödéséhez fog vezetni. Megfelelt a kongresszus az elhunyt elnök sza­vaival leszögezett elveknek: „Mun­kánk és kongresszusaink tárgyköré­nek elég körülírtnak kell lennie ahhoz, hogy valóban tudományos alapossággal tanulmányozhassuk, és elég tágnak ahhoz, hogy széles körű érdeklődésre tarthasson számot, mert az életkörülmények vizsgálata a maga összetettségében az ember életének vizsgálata, a reális való­ságban és nem speciális tanulmá­nyok absztrakciója”. Ebben a szel­lemben a bolognai kongresszus is mindig „emberközelben” maradt. Konkoly Thege Aladár dr.­ 2385

Next