Orvosi Hetilap, 1976. szeptember (117. évfolyam, 36-39. szám)
1976-09-26 / 39. szám - BESZÁMOLÓK, JEGYZŐKÖNYVEK
Az Életkörülmények és az Egészség Vizsgálatára alakult Nemzetközi Orvostudományi Társaság (AMIEVS) VII. Kongresszusa. Az AMIEVS VII. nemzetközi kongresszusa nehezen jött létre, nehezen talált befogadó helyet. A társaság munkáját nagymértékben befolyásolta a békedíjas, nemzetközileg elismert tudós, Josue de Castro professzor vezetése és erősen haladó politikus biopolitikai vonala. 1973-ban bekövetkezett halála megtorpanást jelentett a társaság munkájában, amelyben az elhunyt tekintélye is fontos szerepet játszott. A várnai kongresszuson 1972-ben felvetődött, hogy a legközelebbi kongresszust Törökországban tartják, azonban a törökök elzárkóztak bármilyen „politizálástól”. Hasonló ok miatt nem kaphatott helyet a AMIEVS Hamburgban sem. Az elhunyt elnök utolsó körlevelében közölte, hogy az NSZK csak akkor engedélyezi a kongresszust, ha lemond a „biopolitikai tartalomról”. „Természetesen ezt nem vállaljuk” — írta Castro. Szóba jött Svédország is, végül az olasz csoport Bolognában vállalta a rendezést. A kongresszus fő témája „az orvostudomány szociális felelőssége” volt, ennek keretében orvosetikai problémák, az idősebb életkorban mutatkozó orvosszociológiai kérdések, az orvostudományban az emberrel végzett kísérleteknek minősíthető eljárások kerültek megvitatásra. Az AMIEVS szellemének megfelelően az aktuális politikai helyzet vonatkozásai is szót kaptak; a kongreszszuson megjelent négy chilei küldött, köztük Corvalan leánya, beszámoltak a chilei orvosok helyzetéről a junta elnyomása alatt. A délelőtti plenáris üléseken fő referátumok hangzottak el, megbeszélések és viták bontották ki a téma anyagát a délutáni kerekasztalmegbeszéléseken. H. P. Klotz francia professzor, az emberen végzett kísérletekről tartott előadást. Véleménye szerint néhány gyógyszer alkalmazása kísérletnek tekinthető, mivel későbbi hatása előre még nem látható. Előadása fontos orvosetikai problémákat érintett, többek közt, hogy a természetes kiválasztódást sokszor károsan befolyásolja az orvosi ténykedés, maga az oltások, a praeventio is bizonyos eltérést jelent a természetes kiválasztódásban. A betegellátás különböző módon, de általában meg van szervezve, kevésbé van megoldva az egészségesekkel való egészségügyi törődés, tehát a praeventio, egészségnevelés kérdése. A kiválasztódás befolyásolása miatt a biológiai egyensúly veszélybe juthat. Tárgyalta az urbanizációt is. Új módszerek, tudományos kísérleteknél felmerülő etikai, jogi és politikai kérdések, köztük az „önkéntesség” elvének tárgyalása is szóba került. Konklúziója: „A kísérleteket az emberért és nem az ember ellen kell végezni”. Egy gondolat nagyon aktuális problémát érintett: az orvos felelőssége a megkínzottak „reanimálásánál”. A fő referátum csatlakozott E. Biocca (Olaszország) előadásához, az orvosetika és emberi méltóság kérdéséhez. Hangsúlyozta, hogy a tudományt nem lehet sterilen megóvni napjaink politikai aktualitásától. Az orvosi munkának meg kell lennie a szocialista és politikai tartalmának, amelytől nem vonatkozhat el, „a humanizmust a nehéz körülmények közt is újra kell éleszteni”. C. Tsaregorodzsev akadémikus, a társaság szovjetunióbeli csoportjának vezetője: „A szociális felelősség, a szocialista államok orvostudományában” címen tartott referátuma beszámolt a szocialista humanista álláspont elveiről és gyakorlatáról. Délután négy kerekasztal-megbeszélésre oszlott a kongresszus közönsége. Egyik az orvos felelősségét vitatta a fogságba esettek, menekültek helyzetében, és a felszabadító háborúk körülményei között. Az ellenállásnak kevés ilyen dokumentációja van, de kétségtelen, hogy a felszabadító háborúk ilyen vonatkozásban nem szorítkoztak csak fegyveres küzdelemre. Egy másik kerekasztal a harmadik életkor kérdésével foglalkozott, A. Lessa, portugál professzor vezetésével. A bevezető talán szokatlanul hangsúlyozta az emberi bőr állapotának fontosságát az öregkorban. „A bőrmembrán külön szerv, önálló élete van, mint térkép mutatja az egyén történetét és korát”. Az öregségre való előkészítést 40 éves kortól kellene megkezdeni. Gondoskodni kell az idősebb korban a lakás, étkezés ellátáson kívül bizonyos szellemi és fizikai tevékenységről is. Természetes, hogy szóról szóra elhangzott az „Életet az éveknek”. W. Brickner az USA- ban történő szociális házigondozásról számolt be. E kerekasztalon hozzászólásként röviden vázoltam a hazai időskori szociális gondozást. Érdeklődéssel hallgatták, hogy kastélyaink jó részében idős emberek találtak otthonra. A kerekasztal külön foglalkozott a terhesgondozás orvosi-humánszociológiai kérdéseivel is. Talán a legélénkebb vita abban a témában volt, amelyben főleg az olaszok vitatták az orvosi tevékenység különböző formáit Olaszországban: „Milyen a medicina és kinek?” A. Gonza-Les Dagnino chilei küldött beszámolt az elnyomásban levő orvosok helyzetéről, ezzel kapcsolatban érintette Latin-Amerika egészségügyi helyzetét. A felsorolások csak jelezhették azt a színes, helyenként szenvedélyes hangú vitát, ami a kérdések körül kibontakozott. A kongresszus helye, Bologna, nemcsak a legrégebbi orvosegyetem városa, hanem az olaszországi szocializmus egyik fő bázisa. Vezetőségében kommunista-szocialista többség van. (Egyik jellemző intézkedés, hogy reggel 9-ig, amíg a dolgozók a munkahelyre mennek, az autóbuszon nem kell fizetni.) A kongresszus egyik programpontja volt a találkozó a bolognai munkások képviselőivel. Egyik este pedig kegyeletes látogatást tettünk a Bologna körül emelkedő hegyek egyik kopár csúcsán levő „Mártírok útján”, a jellegzetes háborús emlékműnél. Az ösvény két oldalára kőtömbökbe vésték az 50 partizán nevét, akiket itt közvetlenül az amerikai bevonulás előtt a fasiszták kivégeztek. A bolognai kongresszuson erősnek és jól szervezettnek mutatkozó olaszországi csoport vállalta, hogy az AMIEVS székhelyét Bolognába helyezzék át és az ügyvitelt a kongresszus elnöke G. Favilli mint ideiglenes elnök és R. Venturi titkár végezné. Kétségtelen, hogy az AMIEVS nincs könnyű helyzetben, mivel az említett kifejezett politikai magatartása miatt a nyugati országokban nehezen kaphat hivatalos támogatást, továbbra is elsősorban az olasz és francia, szovjet csoportra támaszkodhat, de jól szervezett kongresszus volt Csehszlovákiában és Bulgáriában, Portugáliában is szervezetten folyik a társaság munkája, itt lehetőségei a szocialista rendszerben megerősödtek. A bolognai kongresszus sikeres és a társaság célkitűzéseinek és biopolitikai elveinek megfelelő volt, amelyen nemcsak a társaság régi tagjai találkoztak, hanem Olaszországban is komoly bázis alakult ki, ez remélhetőleg a társaság megerősödéséhez fog vezetni. Megfelelt a kongresszus az elhunyt elnök szavaival leszögezett elveknek: „Munkánk és kongresszusaink tárgykörének elég körülírtnak kell lennie ahhoz, hogy valóban tudományos alapossággal tanulmányozhassuk, és elég tágnak ahhoz, hogy széles körű érdeklődésre tarthasson számot, mert az életkörülmények vizsgálata a maga összetettségében az ember életének vizsgálata, a reális valóságban és nem speciális tanulmányok absztrakciója”. Ebben a szellemben a bolognai kongresszus is mindig „emberközelben” maradt. Konkoly Thege Aladár dr. 2385