Orvosi Hetilap, 1976. szeptember (117. évfolyam, 36-39. szám)

1976-09-05 / 36. szám - Ferencz Adrienne - Binder László - Kovács Ferenc - Káli Gábor - Hollós Iván - Pálfy Ágnes: Herpes simplex vírus okozta neuroinfectiók felnőttkorban

Fővárosi László Kórház, I. Belgyógyászati Osztály (főorvos: Binder László dr.) Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató Tóth Béla dr.) Herpes simplex vírus okozta neuroinfectiók felnőttkorban Ferencz Adrienne dr., Binder László dr., Kovács Ferenc dr., Káli Gábor dr., Hollós Iván dr. és Pálfy Ágnes dr. A herpes simplex vírus (HSV) emberi neurotropis­­musát először Smith és mtsai (52) igazolták 1941- ben, kimutatva a vírust encephalitisben meghalt csecsemő agyából. E közlés óta a HSV okozta neu­­roinfectiókat jóllehet sikerült alaposabban megis­merni, sőt a vonatkozó irodalom már-már átte­kinthetetlen, a pathogenesis, a diagnosztika és a therapia számos kérdése még megoldatlan. A HSV mindkét típusa képes idegrendszeri fertőzést létre­hozni. Az 1. típusú HSV neuroinfectio prototípusa és egyben legsúlyosabb formája az acut necrotizáló encephalitis (10, 22, 25, 34, 35, 40, 41, 45, 51), amelynek letalitása 50—70% (29, 43) és a túlélőkön gyakoriak az idegrendszeri maradvány tünetek. Az agyvelő gyulladása ölthet egyéb formát is (6). Megnyilvánulhat az 1. típusú HIV neuroinfectio asepticus meningitisben (1, 9, 16, 37, 53), myelitis­­ben, polyradiculitisben (15, 37, 39), facialis és tri­geminus neuritisben (11) is. A herpes genitalis kórokozójának a 2. típusú HSV-nak kóroki szerepét elsősorban a septicus me­ningitisben és polyradiculitisben írták le (23, 24, 44, 50). A HIV neuroinfectióknak specifikus tünete nincs. Legfeljebb az encephalitis hyperacut, gyor­san mély comához vezető, convulsiókkal tarkított kezdete, többször az egy gócot jelző, tályog gya­núját felvető tünetek vagy az egyidejűleg fennálló más herpeses manifestatiók ébreszthetik a HIV aetiologia gyanúját. Biztos diagnosis csak a viro­lógiai és serologiai vizsgálatoktól várható. Encephalitisben legmegbízhatóbbnak a vírus­nak biopsiával nyert agycilinderből való kimuta­tását tartják (22, 31, 40). Az ehhez szükséges idő immunfluorescens technika alkalmazásával (47) 2— 3 óra. Ugyancsak sikerült egyeseknek a vírust ugyanezen technikával a liquor cerebrospinalisban található sejtekben is kimutatni (49). A liquorból több szerzőnek ritkán vagy egyál­talán nem sikerült a HIV-t izolálni (5, 9, 17, 20, 28, 40, 48), mások vizsgálatai viszont eredménye­sebbek voltak (13, 48, 49, 50, 51). A HIV fertőzést a komplementkötő (1), neut-Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 36. szám ralizáló (40) és a komplementet igénylő neutrali­­záló ellenanyagok (27) vérbeni megszaporodása bi­zonyítja, de a serologiai vizsgálatok eredményeinek értékelése nehéz. Újabban a liquorban kimutatha­tó HIV ellenanyagok megjelenésének tulajdoníta­nak nagyobb jelentőséget (31, 32, 33). Jelen munkánk célja, hogy vírusizolálás és serologiai vizsgálatok segítségével felmérjük a ha­zai felnőttkori neuroinfectiók között a HSV kóroki szerepének gyakoriságát, bemutassuk a HSV okoz­ta idegrendszeri fertőzések megjelenési formáit és rámutassunk azok diagnosztikus és therápiás prob­lémáira. Beteganyag és módszerek Vizsgálataink a László Kórház I. sz. belgyógyá­szati osztályán 1973. I. 1—1975. IX. 30-ig idegrend­szeri fertőzés miatt ápolt 281 betegre terjedtek ki. Va­lamennyien férfiak voltak, mivel az osztályra (szer­vezési okokból) az idegrendszeri fertőző betegségben szenvedők közül kizárólag férfiak kerülnek. Életko­ruk 16—68 év között volt. A szokásos klinikai és la­boratóriumi vizsgálatokon kívül minden esetben meg­kíséreltük a liquorból a HSV-t izolálni és neutralizá­­ciós próbákkal a serum HSV ellenanyagtartalmát nyomon követni, kivéve azokat az eseteket, amelyek­ben az egyéb aetiológia már eleve tisztázott volt. Se­rológiai vizsgálatokat végeztünk ezen kívül LCM-, mumps-, influenza- és adenovírusok irányában is. Betegeinken egy vagy több ízben EEG vizsgálat is történt (54). A HIV izolálását és identifikálását részben fo­lyamatos nyúlvese sejtvonalon, részben fiastojás cho­rioallantois membránján (CAM) végeztük (26). A sejt­vonalon a jellegzetes cytopathogen hatás megjelené­sét 10 napon át figyeltük, a fiastojáson pedig egy vagy két vak-passage után, a jellemző pockok (csomók) kialakulását. A pockszám meghatározását Roizman és mtsai (46) szerint, hígítási sorozatból végeztük. Az ellenanyag meghatározását nem inaktivált sa­vóban, ill. liquorban végeztük. Saját HIV törzsünk nyúlvese sejtvonalon termelt CAM-on betitrált sus­­pensióját —60 °C-on tartottuk, amelyből minden meg­határozáshoz új ampullát nyitottunk. A titrálandó el­lenanyag 1 :25-től kezdődő kétszeres hígítási soroza­tát kb. 100 PFU/0,1 ml-nyi (pock-képző egység) vírus­­suspensióval 1 :1 arányban összekevertük és 37 °C-on egy óráig inkubáltuk. A kontroll vírus-suspensióhoz pufferolt sóoldatot (PBS) adtunk. Ezután 0,1—0,1 ml-eket oltottunk 12 napos fiastojások állégzsákjára. A tojásokat 72 órai inkubálás után felnyitottuk és ké­zinagyító alatt megszámoltuk a pockokat. Azt a leg­nagyobb savóhígítást tekintettük a neutralizáció tite­­rének, amely a kontrollhoz képest több mint 50%-os pock-szám csökkenést okozott. A standard savóval végzett neutralizáció a her­pes simplex hominis identifikálására alkalmas volt. Significansnak az ismételt vizsgálatok során észlelt legalább négyszeres neutralizációs titeremelkedést tar­tottuk. Eredmények 281 neuroinfectióban szenvedő betegünk közül 39-nek sikerült a liquorából HSV-t izolálni. Azo­kat a betegeket kiknek liquorában HSV-t talál­tunk, két csoportra osztottuk. Az első csoportba azt a 26 beteget sorolhatjuk, akiknek liquorában HSV volt és savójukban a be­tegség lefolyása során legalább négyszeres neutra­lizációs t­teremelkedést észleltünk, valamint egyéb vizsgálatokkal sem sikerült más aetrológiát bizo­nyítani. 2163

Next