Orvosi Hetilap, 1977. július (118. évfolyam, 27-31. szám)
1977-07-03 / 27. szám - KÖNYVISMERTETÉS
vált példáival, gyakorlati megvalósulásával, amilyen a Current Contents, az Index Medicus, MEDLARS stb. — A befejező, 6. fejezet ismerteti a kiképzés és továbbképzés lehetőségeit az NSZK-ban, a tudományos és orvosi-egészségügyi adatfeldolgozás területén, felsorolja az idevágó folyóiratokat, internacionális szervezeteket A testes kötet gondos, színvonalas munka, a legrangosabb kézikönyvekhez hasonlítható. Azok számára, akik az elmúlt 2 évtizedben figyelemmel kísérték a témakör egészére terjedő információ-áradatot, a könyv legfeljebb az ismeretek rendszerezésében nyújt segítséget. Szándékával, enciklopédikus igényű megvalósításával, kivitelezésének erényeivel ugyanakkor méltó módon képviseli szerkesztőit és kiadóját, a Schattauer Verlag-ot. Walsa Róbert dr. Günter Ammon (hrsg.): Analytische Gruppendynamik, 1976. Hoffmann und Campe, Hamburg, 333 oldal. Günter Ammon, a korszerű dinamikus pszichiátria egyik ismert képviselője, Nyugat-Berlinben működő pszichoanalitikus már számos könyv kiadásával bizonyította, hogy mestere az ún. „reader”-műfajnak, amely a pszichológiai és pszichiátriai irodalomban az utóbbi másfél évtizedben egyre népszerűbb lett. A „reader” (szó szerinti fordításban: olvasókönyv) sajátságos szemelvénygyűjtemény, amely egy-egy kérdést, szakmai problémát eredeti forrásmunkákból vett szemelvényekkel mutat be. A szemelvények kiválogatása, egy nagyobb bevezető tanulmány, valamint a szemelvények közötti összekötőszövegek és esetleges lábjegyzetes magyarázatok segítségével a szerkesztő — ha feladatát jól látja el — témakörét egységes koncepció alá rendezheti, és nagyban elősegítheti az olvasónak a tárgyra vonatkozó ismeretek integrálását. A „reader” műfajának elterjedését még az a gyakorlati körülmény is serkentette, hogy szemelvénygyűjtemény elvégzi az olvasó helyett az irodalom összegyűjtését, és ez nem kis dolog, hiszen egy-egy témáról nagyon sok cikk és könyv jelenik meg, és ezek a szakemberek többsége számára közvetlenül nem hozzáférhetők. Günter Ammon már több kitűnő szemelvénygyűjteményt adott ki a csoportpszichotherápia és a csoportdinamika témaköréből, ezekben a pszichoanalitikus csoportmódszerek legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseit dolgozta fel. A legújabb, az analitikus csoportdinamikával foglalkozó kötetben Ammon a szociálpszichológiai csoportkutatás és az analitikus csoportpszichotherápia különbségeit és összefüggéseit világítja meg. A probléma a csoportos pszichotherápia elmélete és gyakorlata szempontjából nagyon jelentős. A szociálpszichológiai csoportkutatás és az analitikus csoporttherápia fejlődése egymástól elkülönülten ment végbe, sokáig nem volt semmi kapcsolat közöttük, és csak a hatvanas évektől kezdve foglalkoztatja a szakembereket a kétféle irányzat viszonyának kérdése. A csoportkutatás a második világháborút követő években lendült fel, Kurt Lewwwin munkássága fejtett ki rá nagy hatást. Lewintől származik a csoportdinamika kifejezés is, amely napjainkban e csoportkutatási irányzat elnevezésévé vált. Már Lewin is elkezdte, de tanítványai tették azután ismertté a csoportkutatásból eredő szabályszerűségek gyakorlati alkalmazását. Ez azt jelentette, hogy az emberek befolyásolásának és megváltoztatásának különböző ágazataiban elkezdték a csoportmódszerek felhasználását. Az ilyen gyakorlati alkalmazásokra is vonatkozik a csoportdinamika elnevezés. A legismertebb alkalmazási terület a vezetőképzés (az ún. tréning-csoportok) és a nem-therápiás célú személyiségfejlesztés (önismeretfokozás, az emberi környezet iránti fokozottabb érzékenység kialakítása, stb.). A személyiségfejlesztés különböző céljait szolgálják az ún. „encounter’-csoportok (az angol szó eredetileg találkozást jelent, és ezzel azt fejezi ki, hogy a csoportban az emberek különleges társasélményekhez jutnak, mintegy találkoznak egymással). A csoportdinamika alkalmazási formáiban azonban mégis megnyilvánulnak a pszichotherápia egyes hatótényezői, ezért a csoportdinamika és a csoporttherápia közötti kapcsolatok kérdése nagyon érdekes a therapeuták számára. Ez a kérdés gyakran úgy is felvetődik, hogy a csoportpszichotherápia valószínűleg operál a csoportdinamika erőivel, valamiképpen tehát a csoportdinamika a csoportpszichotherápiában benne foglaltatik, azonban vannak hatásspecifikumai is. A kitűnő bevezető tanulmányban az azonosságok és különbségek szemléletes elemzését olvashatjuk. A különbségek sokrétűek, egyrészt a csoportmunka célkitűzéseiből következnek, másrészt a vezetési módszerekből. A csoportpszichotherápia céljának Ammon a személyiség mélyrehatóbb változtatását tartja, mint a csoportdinamikában szokásos. Míg a csoportdinamika az interperszonális viselkedés fejlesztését, adaptabilitásának fokozását tűzi ki célul, addig a csoportpszichotherápia megmerevedett pszichikus szerkezeteket akar megváltoztatni, ennek érdekében nagyobb fokú regressziót kell elérnie a csoportban, fel kell használni az indulatáttétel erőit, elő kell segíteni az én pótlólagos fejlődését nachholende Ich- Entwicklung), és a csoportmunkába be kell vonni a csoporttagok múltját is, nem elegendő csupán a csoportviselkedés jelenének (az ún. „itt és most”-nak) tanulmányozása. Ammon szerint a csoport pszichotherápia is felhasználhatja a csoportdinamikát, ezt azonban a fogalom egy sajátos értelmezésében teszi, pszichoanalitikus értelmezésében, és ennek vetületében a csoportpszichotherápia alapját képező csoportdinamika lényegében analitikus csoportdinamika. Ezt az analitikus csoportdinamikát, ezt a sajátos felfogást mutatják be a szemelvények, nagyobb részben amerikai munkákból valók, kisebb részben német nyelvű írások, ezek többsége Ammon iskolájának művei. Freud és Lewin egy-egy tatanumánya nyitja meg a sort, majd Ammon három érdekes írása következik, amely az én csoportbeli fejlődésének három vetületét mutatja be. Ezek után a könyv egy nagy, alcímmel elválasztott részében különböző szemelvények azt fejtegetik, hogyan jelenik meg a csoportdinamika a legkülönbözőbb csoportformákban, és hogyan járul hozzá a csoportok sajátos fejlődéséhez. Szó van a tanulócsoportoktól az ún. intézményi vagy nagycsoportokig, és a gyermekcsoportokig sokféle csoortformáról. A szemelvények tárgyalják az indulatáttétel, a közös fantáziák és az agresszió kérdéseit, megvilágítják, hogyan jelentkezik az ellenállás a nem-therápiás csoportmunkában, és elemzik egy új, különönös csoportforma, a vezető nélküli csoport indikációit és tanulságait. A kötet további szemelvényei elmélyítik a csoportdinamika analitikus értelmezését, és így számos olyan csoportdinamikai jelenség reinterpretációját végzik el, amelyet eredetileg tanuláselméleti vagy szociálpszichológiai elméletek alapján írtak le. Érdekes tanulmányt olvashatunk Ammon és munkacsoportja vizsgálatairól pszichiátriai intézmények belső csoportdinamikájára vonatkozóan, és igen figyelemre méltó a Bálint-csoportok elemzése a csoportdinamika szempontjából (Winkelmann). A könyvet a pszichoanalitikus csoportdinamika helyzetéről és perspektíváiról szóló függelék zárja, ebben a német viszonyok kritikus áttekintését végzi el Ammon egyik tanítványa, Klaus Semmler. Ammon szemelvénygyűjteményét széles olvasótábor hasznosíthatja. Érdekes és fontos ismeretanyagot ad a klinikai pszichológusok és a csoportkutatással foglalkozó szociálpszichológusok számára is, a csoportpszichotherapeuták számára pedig a könyv mondanivalója szinte nélkülözhetetlen, és számos, eddig le nem zárható kérdés tisztázását veszi előre. Legfőbb érdeme, hogy a csoporteljárások sokféle változata között lehetségessé teszi a különbségtételt, és az olvasó így könnyebben tájékozódhat a sokféle iskola és elnevezési mód zűrzavarában. Különösen ajánlható a könyv mint első olvasmány azoknak, akik a csoportmunkával most kezdenek foglalkozni. Buda Béla dr. 1631