Orvosi Hetilap, 1977. augusztus (118. évfolyam, 32-35. szám)

1977-08-28 / 35. szám - Farádi László: Búcsú Bakács Tibortól (1912-1977)

1* Búcsú Bakács Tibortól (1912-1977) A forradalmár értelmiségiek életét élte Bakács Tibor, aki világszerte elisme­rést szerzett a magyar orvostudománynak. Nélkülözések közepette, óraadásból fenn­tartva magát szerzett orvosi diplomát a budapesti egyetemen 1936-ban. Már ebben az évben tagja az illegális kommunista pártnak, s két esztendővel később a spa­nyol polgárháborúban a nemzetközi brigád orvosfőhadnagya. A köztársaság bukása után francia internálótáborba kerül, majd a francia hadsereg katonaorvosaként har­col a német fasiszták ellen. A francia hadsereg öszeomlása után hazamenekül Budapestre, ahol ismét be­kapcsolódott az illegális pártmunkába. E tevékenységét azonban csak 1942-ig foly­tathatta, mert ekkor büntető munkásszázaddal a keleti frontra viszik. Többszöri szökési kísérlet után 1944 decemberében sikerült megint Budapestre jutnia, ahol az illegális pártmunkás életét éli a felszabadulásig. A felszabadulás után fáradhatatlanul munkálkodott a közegészségügy fejlődé­séért. Kezdetben kerületi tisztifőorvos Budapesten, majd járványügyi kormánybiz­tos Szegeden. Évekig Budapest tisztifőorvosa 1951-ig, 1951-től 1957-ig a János Kór­ház igazgató főorvosa, majd 1974-ig az Országos Közegészségügyi Intézet főigaz­gatója. Másfél évtizeden keresztül az Orvostovábbképző Intézet Közegészségtani és Jár­­ványtani Tanszékének vezető professzora és az maradt a szó való értelmében halála napjáig. A halálát megelőző napon is, súlyos állapotát eltitkolva, önfegyelemmel ül­te végig az Orvostovábbképző Intézet tanácsülését. Ezekben a beosztásokban isko­lát teremtő, szemléletet formáló módon szolgálta hazája közegészségügyét. A munka lázában égő személyét, pályáját és sorsának alakulását ismerve, ter­mészetes, hogy fel sem sorolhatók azok a feladatok, amelyeket társadalmi munká­ban, az oktatás, a hygiéniai kutatás területén vállalt és haláláig példamutatóan tö­rekedett megoldani. A hazai közegészségügy és járványügy szinte minden orvosa Bakács Tiborban oktató mesterét tiszteli, aki nevelő-oktatóként életre szóló élményt nyújtott, amely­nek szuggesztív hatása alól aligha akadt, aki kivonhatta magát. Miközben maradéktalanul végezte az orvosképzésből, a szakorvosképzésből és továbbképzésből reá háruló súlyos feladatokat és segítette az Orvostovábbképző Intézet vezetését, hallatlan akaraterejéből arra is futotta, hogy műszaki felsőokta­tási intézményekben is oktasson. Vállalta, hogy a jövő technikájával dolgozó fiatal vegyészek, építészek, agronómusok, egészségügyi szemléletet kapjanak és sohase té­vesszék szem elől, hogy a tudomány és a technika az emberért van, azt kell, hogy szolgálja. Évtizedekkel azelőtt, hogy a környezetvédelem világszerte és hazánkban is programmá vált, Bakács Tibor szólt, írt, vitatkozott és cselekedett, egy jeles kuta­tógárda vezetőjeként, azért, hogy gátat vessünk nagyvárosaink levegőszennyezé­sének, óvjuk vízvagyonunkat, csökkentsük a főváros és az üzemek zajszintjét, s egy­re több munkahely és otthon biztosítson kényelmet az ott élőknek. Bakács Tibor, a kommunista tudós, életművével példázza az elmélet és gya­korlat egységét, vallva, hogy a szocialista emberhez méltó környezet kialakítása — a tudomány, a technika, az urbanizáció fejlődése közepette — csak a felelős gaz­dasági és műszaki szervek, szakemberek és az egészségügyi szolgálat, az orvosok együttműködésével lehetséges. Urbánus volt. Budapest szülötte, hű kommunista polgára és halottja. Az egyik új lakótelep hetedik emeleti lakásának ablakából örömmel nézett a fővárosra, „szülőfalujára”, amelynek egészségügyéért annyit fáradozott: Ő nincs többé. Életműve, tanításának és példájának hatása még sokáig lesz él­tető eleme a magyar közegészségügynek. Farádi László dr.

Next