Orvosi Hetilap, 1977. október (118. évfolyam, 40-44. szám)
1977-10-23 / 43. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Fehér János - Jakab Lajos - Lengyel Gabriella - Romics László: Serum glycoproteid vizsgálatok májbetegségekben
Egyes glycoproteidek concentratiójának változása idült májbetegségekben Tábláza rést nem találtunk. Hypercholesterinaemiával járó chronicus cholangio-hepatitises betegek esetében igen jelentősen megnőtt a serum haemopexin szintje. Az alpha-l-antitrypsin concentratio átlaga az általunk vizsgált csoportokban általában érdemlegesen nem változott, csupán alkoholos típusú cirrhosis esetén észleltünk növekedést. A serum prosomucoid concentratio a chronicus gyulladásos májbetegségek során csökkenő tendentiát mutatott ugyan, de a csökkenés mértéke csak cirrhosis hepatis esetén volt significáns. A hyperlipidaemiás csoportokban, beleértve a cholangiohepatitises csoportot is, statisztikailag értékelhető eltérést kimutatni nem tudtunk, bár bizonyos emelkedő tendencia az adatok alapján leolvasható. A serum albumin szint a controllhoz (4,5 ± 0,6) képest hepatitis chronica aggressivaban (3,0 + 0,7) significánsan (p=0,01), postnecrotikus cirrhosisban (2,5 + 0,8) igen jelentősen (p=0,001) csökkent. Alkoholos cirrhosisban (3,8+ 0,5) a csökkenés kisebb volt (p=0,05). Megbeszélés A serum glycoproteidek viselkedésének tanulmányozása több jelentős eredményre vezetett. Tisztázódott néhány glycoproteid élettani, biológiai jelentősége. Bizonyos változások egyes betegségekben törvényszerűek, diagnosztikusan felhasználhatók. Ugyanakkor más glycoproteidek vonatkozásában, melyeknek biológiai szerepe ismert ugyan, a megfigyelések még az adatgyűjtés stádiumában vannak, s ezek az adatok helyenként ellentmondásosak. A máj betegséget kísérő glycoproteid változások annál jelentősebbek, mivel a glycoproteidek döntő része a májban termelődik. Kézenfekvőnek látszik az az elképzelés, hogy májlaesiét a csökkent fehérje synthesis miatt alacsonyabb serum glycoproteid szint kíséri. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a lehetőség sem, hogy megváltozhat ilyenkor a katabolikus folyamat is, mely a serum glycoproteid vonatkozásában az előbbivel ellentétes eredményekhez vezethet. A serum haptoglobin szint csökkenés chronicus hepatitisben és cirrhosis hepatis során a máj csökkenő, vagy csökkent fehérje synthesisének kö- 2580 vetkezménye lehet (2). Az irodalmi hivatkozásokkal egybehangzóan erre utalnak saját adataink is, chronikus aggressiv hepatitisben és postnecrotikus cirrhosisban. Hyperlipoproteinaemiában, steatosis hepatis esetén és alimentáris típusú (alkoholos) cirrhosis során azonban emelkedett serum haptoglobin szintet találtunk. Ez a megfigyelésünk összhangban van Lamy és munkatársai (16) adataival, akik chronikus alkoholisták esetében a haptoglobin szint kifejezett emelkedését találták, mely corticosteroid kezelésre nem változott meg. Nyilvánvaló ugyan az utóbbi esetekben is a májkárosodás, hisz a szövettani kép erre utal, de mégis feltételezhető, hogy a májsejtek haptoglobin synthesise a lipid lerakódás folyamán nem csökkent érdemlegesen. Ezekben az esetekben a katabolikus folyamatok csökkenése sem zárható ki. Elképzelhető, hogy valamilyen összefüggés van a haptoglobin szint alakulása és a serum lipid értékek viselkedése között, annál is inkább, mivel chronikus cholangiohepatitisben, mely hypercholesterinaemiával járt együtt, ugyancsak magasabb haptoglobin szintet észleltünk. A haptoglobinhoz hasonló functiójú haemopexinnek a viselkedésére vonatkozóan, májbetegségek esetén, kevés irodalmi hivatkozást találtunk. Adataink szerint, megegyezően Murray—Lion (20) adataival, súlyos májlaesióval járó májcirrhosisban a haemopexin szint jelentősen csökken. Hyperlipidaemiában, hypercholesterinaemiával járó chronikus cholangiohepatitisben szintje a haptoglobinhoz hasonlóan növekedett. Az alpha-l-antitrysin hiány és májbetegség együttes előfordulását számos közlemény tárgyalja (1, 3, 5, 6, 27, 29, 30). Ugyanakkor vannak adatok arra vonatkozóan is, hogy az alpha-l-antitrypsin más betegségekben emelkedik (14, 19, 28). Kifejezett alpha-l-antitrypsin hiánnyal járó beteget anyagunkban nem találtunk. Az átlagértékeink nem térnek el érdemlegesen a controllcsoport adataitól. Figyelemre méltó viszont, hogy alkoholos típusú cirrhosisban az alphal-antitrypsin szintje megnőtt. Anyagunkban az prosomycoid concentratio az irodalmi adatokkal egybehangzóan csökkent chronikus hepatitisben és májcirrhosis során. Hyperlipidaemiával járó májbetegségben emelkedő tendentiát figyelhettünk meg. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy — a serum haptoglobin, haemopexin és oro- Haptoglobin Haemopexin Alpha-l-antitrypsin Orosomucoid mg/100 ml -—сл +1 Controll...................................................................................... Hepatitis chr. persistens...................................................... Hepatitis chr. aggressiva .................................................... Cirrhosis postnecrotica hepatis ......................................... Hyperlipoproteinaemia steatosis hepatis nélkül............. Hyperlipoproteinaemia steatosis hepatissal................... Cirrhosis alcoholica hepatis ................................................ Cholangiohepatitis chronica................................................ 167+14 164+ 37 114+13* 76+12*** 233+61 255+31* 297+ 45* 288+34** 78+3 86+13 91+12 55+4*** 97+4* 89+5* 84+7 110+ 34*** 294+18 274+ 22 334+19 304+ 18 342+ 47 281+19 465+ 27*** 340+ 48 90+7 87+4 74+6 63+3** 127+32 99+8 86+22 134+29 X = átlag s = standard error * = p< 0,05 ** = p< 0,01 *** = p «= 0,001