Orvosi Hetilap, 1977. november (118. évfolyam, 45-48. szám)
1977-11-13 / 46. szám - EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNYOK - Kávai Annamária - Romhányi József - Domján Ottília - Rényi Imre - Romhányi Imre - Szeder Mária: Larva migrans visceralis közegészségügyi vonatkozásai és parazitológiai diagnosztikája
egerekben (6, 7, 19, 29, 30, 31, 40, 41), juhokban (36, 43), sertésekben (9, 33) és majmokban (1) történtek. Tapasztalataikat összefoglalva úgy tűnik, hogy a házi húsevők Toxocara-fajainak viselkedése inadekvát emlős gazdákban nagy vonalakban hasonló. A perorálisan felvett lárvák vándorlása nagyrészt passzív folyamat, a keringés útján történik. Útvonala: bélfal — v. portae — máj — szív — tüdő — a nagyvérkör révén a különféle szervek. A T. canis— és T. mystax-lárvák testméretei a parathenicus gazdákban vándorlásuk során számottevően nem változnak. Mindkét faj lárváinak átlagos hosszúsága — jelentős egyedi változatossággal — 400 mikron körül van. A T. canis-lárvák szélessége 18—21 mikron, míg a T. mystax-lárváké 15— 16 mikron (25, 40, 41, 42). A testszélesség jellemző méret. A fertőzést követő napon az életképes lárvák többsége már a májban tartózkodik. A nagy vérkör útján szétszóródó lárvák első képviselői a különféle szervekben a fertőzés után 2 nap múlva már megtalálhatók. Az egyes szervekből kimutatható hányaduk a fertőzéstől eltelt időtől, a gazda fajától, korától, a Toxocara-fajtól függő változatosságot mutat (19, 21, 29, 36, 40). A vándorló lárváknak a keringésből az egyes szervekbe történő „átszűrődése” magyarázatául a lárvák és a capillarisok méreteinek viszonyát gyanítják (11, 40). E szerint a testszélességüknél szűkebb capillarisokba került lárvák képesek a keringésből a szövetekbe áttörni. A T. canis- és T. mystax-lárvák testszélessége közti különbség szolgálhat magyarázatul arra a jelenségre, hogy a legtöbb tanulmány alanyául szolgáló egérben a T. canis-lárvák jelentős hányada az agyvelőből, szemből mutatható ki, míg a T. mystax-lárvákkal fertőzött egerek központi idegrendszerében lárvákat nem minden esetben és többnyire csak csekély számban találtak (19, 29, 40). A keringésből kilépett lárvák útját minden gazdában és valamennyi érintett szervben vérzések és jelentős szövetroncsolás kíséri. A roncsolt területeken fehérvérsejtek, nagy számban eosino- 2774 phil granulocyták jelennek meg. A lárvák élettartama számos tényező (a parathenicus gazda faja, szervezetének reakciókészsége, érintett szerv, a lárvák faja, száma) függvényének látszik, több hónapra tehető. Lymphocytákat, eosinophil granulocytákat, histiocytákat, esetenként óriássejteket tartalmazó granulumok a valamely szervben megállapodott, elpusztult lárvák körül alakulnak ki. Figyelemre méltó az a — sertésben észlelt — megfigyelés, miszerint a központi idegrendszer bántalmazottságára jellemző klinikai tünetek nem az aktívan vándorló lárvákkal, hanem a megállapodott lárvák körül kialakult helyi reakcióval összefüggésben jelentkeznek (9). A világszerte egyre növekvő számban, többnyire gyermekekből leírt (2, 32, 45, 47), többségükben T. canis-lárváknak tulajdonított esetek, valamint a különféle emlősök mesterséges fertőzéséből leszűrt tapasztalatok alapján a larva migrans visceralis heveny eseteiben leukocytosist, kifejezett eosinophiliát, hypoalbuminaemiát, nem ritkán különböző súlyosságú anaemiát észlelnek. Ehhez többnyire hepatomegalia, nem ritkán egyidejűleg splenomegalia, esetleg légzőszervi tünetek, gyakorta láz, vagy intermittáló subfebrilis állapot csatlakozik. A hepatomegalia az idültebb esetekben is általában fennáll. Az eosinophilia csak igen lassan normalizálódik. A heveny folyamat és a központi idegrendszer bántalmazottságára utaló tünetek megjelenése között hosszabb, esetenként több éves tünetmentes periódus lehetséges (4, 39). Diagnosis: Az ember Toxocara-lárva fertőzöttségére irányíthatja a figyelmet, ha a kórelőzményben geophagia, alacsony higiéniai színvonal, húsevőkkel, különösen fiatal állatokkal való kontaktus szerepel. Kutyák-macskák hiánya, vagy koprológiai Toxopara-negativitásaik esetén a rendkívüli ellenállóképességű petéknek a környezetben fennmaradására, ,,házon kívüli” (utca, játszótér), vagy közvetett (szennyezett tárgyak) fertőződésére is gondolni kell. Próba-excisio segítségével — szerencsés esetben — lárvát vagy lárvarészletet tartalmazó metszetekhez lehet jutni. A lárvaátmetszetek fajmeghatározása összehasonlító vizsgálatok adatainak (26) segítségével sikerülhet. Gyakrabban a biopsziával nyert metszet mindössze a vándorló lárvák nyomát, friss sérülést, vagy többé-kevésbé reparálódott területeket mutat. Előfordulhat, hogy a biopsziával nyert szövetdarabkában lárvavándorlásra utaló elváltozást nem sikerül kimutatni. Allergiás és különféle szerológiai próbák (intradermalis próba, komplementum kötés, flokkuláció, agar-precipitáció, hemagglutináció, indirekt fluoreszcencia) mind mesterségesen fertőzött állatok, mind Toxocara-fertőzöttségre gyanús betegek vizsgálata során biztató eredményeket adtak (10, 16, 35, 46, 47, 48). Többségükben a keresztreakciók meglehetősen gyakoriak (15, 35, 37, 48). A mikroprecipitációs próba élő lárvák anyagcseretermékeit használja antigénként. Pozitív eredményű próbában a savóba helyezett lárvák testnyílásaihoz (száj, pórus excretorius, végbél) tapadó, hólyag- vagy fonálszerű, látszólag egynemű anyagból álló precipitátum keletkezik (ábra). Ábra Pozitív Toxocara-lárva precipitációs próba; a lárvák szájnyílásához és pórus excretoriusához tapadó precipitátumok