Orvosi Hetilap, 1979. március (120. évfolyam, 9-12. szám)
1979-03-04 / 9. szám - Fráter Loránd: A röntgenológiai szívnagyságról (Az egészséges szív nagysága)
torok elmosódottak, komoly anyagi (film-) és időigény mellett a számítás is bonyolult. Mindezek alapján a különböző szívtérfogat-meghatározási eljárások közül a számításos módszerek a legéletképesebbek, ezek közül is legérdemesebb olyat választani,, amely gyorsan, egyszerűen, kis sugárterhelés mellett bárhol elvégezhető, könnyen és bármikor megismételhető s ezáltal akár statikus, akár dinamikus sorozatvizsgálatokra alkalmas — ugyanakkor pontossága is kielégíti a gyakorlati követelményeket. .eV Mivel könnyen használható módszer nem állt rendelkezésre, az egyszerűbb és pontosabb mérés érdekében a Rohrer—Kahlstorff-képletben az orthodiagraphiás szívárnyék területet a Kirsch-féle egyenes szívnégyszöggel (22, 52) helyettesítettem be, állandó szorzótényezőnek pedig Kahlstorf (20), Friedman (14) és a magam kísérletes vizsgálatai alapján 0,63-ot választottam (12, 13). Az általam 1963-ban kidolgozott módszer szerint a röntgenológiai szívtérfogat értékét álló helyeztben, légzésszünetben, keménysugár technikával készített kétirányú, nagy formátumú, 2 m vagy több fókuszú film távolságból készült távfelvétel méreteiből a V 1 0,63 X Tr X A X Imax képlet alapján kapjuk meg (1. ábra). Ebben Tr a szív haránt, A magassági és Zmax pedig legnagyobb vízszintes mélységi átmérője centiméterekben kifejezve. A mérés szívbetegeken a diagnosztikai célból egyébként is elkészített, szokásos kétirányú szívfelvételeken végezhető, nem igényel külön vizsgálatot. A mérési pontok felvétele az eddig ismert módszerekéhez képest a legkisebb bizonytalansági tényezővel történhet (13). Modellkísérleten ellenőrizve kellő gyakorlottsággal az eljárás abszolút hibája 3,9 + 0,7%. Két különböző vizsgáló által végzett meghatározás eredményeinek összehasonlítása alapján a relatív hiba 3,1 + 0,3%. A gyakorlatban ez utóbbit tekinthetjük az eljárás tényleges hibájának, de mindkettő megfelel az irodalomban elfogadott kívánalomnak, azaz kisebb 5%-nál. Abszolút és relatív szívnagyság A fenti módszerrel dolgozva 1034 egészséges szív méreteit határoztam meg. A mérések alapján táblázatokba foglalhatók az egészséges 5—70 éves nők és férfiak abszolút szívnagyságának globális térfogat értékei (1. táblázat). Ezek az értékek jó összhangban vannak az egyébként lényegesen bonyolultabb eljárásokkal nyert irodalmi adatokkal (36). Az egészséges szív nagyságát első helyen befolyásoló tényezők között van a nem és a testméretek, illetve az életkor, amely jórészt ugyancsak a test méretein keresztül fejti ki hatását. A testalkatból adódó különbségek nagyon megnehezítik két különböző egyén szívnagyságának összehasonlítását. E zavaró körülmény kiküszöbölését célozza a relatív szívtérfogat bevezetése, mellyel a globális szívtérfogat egységnyi testsúlyra vagy testfelszínre eső hányadát adjuk meg (2. táblázat). A szívtérfogat és az anatómiai testméretek közötti viszony vizsgálata mellett megkísérelték az ún. „funkcionális testméretekhez” (vértérfogat, összhaemoglobin stb.) való viszonyt is tisztázni (23, 27, 37, 38), ezek a próbálkozások azonban nem jártak komolyabb eredménnyel. Az abszolút és relatív szívtérfogat között egészen jó kölcsönös viszony mutatható ki (1 +0,79 . .. +0,91), ami megengedi, hogy egészséges egyénekre vonatkozóan ezeket az értékeket lényegében egyenrangúnak tekintsük, és jogunk van közülük bármelyiket — így a legkönnyebben megkapható abszolút értéket is — használni. A svédek elsősorban a testfelszínre vonatkoztatott értéket alkalmazzák, mi azonban úgy véljük, ez többnyire felesleges többletmunka: a gyakorlatban rendszerint ugyanazon felnőtt egyén szívnagyságát kell összehasonlítsuk saját korábbi értékeivel s a két vizsgálat között a testméretek ritkán változnak lényegesen. Növekedés vagy testsúlyváltozás után persze az összehasonlítást abszolút helyett relatív szívtérfogat formájában célszerű megtenni. Edzett szív Régen tudjuk, hogy azonos korú és nemű, azonos testméretű egyének szívnagyságában nagy különbségek tapasztalhatók. Először kórboncnokok figyeltek fel arra, hogy a szív nagysága lényegében a vázizomzat tömegével, illetve ezen keresztül a fizikai munkavégzéssel, a testi aktivitással arányos. Egy 9 év óta komoly terhelésnek alávetett 25 éves férfi élsportoló, többszörös világbajnok szívtérfogata abszolút értékben 1860 cm3-nek, a testméretekhez viszonyítva pedig 22,4 cm3/kg-nak, illetve 909,8 cm3/m2-nek adódott téli, edzésmentes időszakban , ami a normálérték kétszerese és messze a szóráshatár, illetve a szélső érték fölé esik. Ahogy ilyenkor lenni szokott, teljes panaszmentessége ellenére és kóros hallgatózási lelet hiányában, sportsikerei csúcsán „szívnagyobbodás” miatt katonai szolgálatra ismételten alkalmatlannak minősítették. Sjöstrand (48) saját vizsgálatai és irodalmi adatok alapján átlagértékekből összeállított táblázata (3. táblázat) számszerűen mutatja a nagyságbeli különbséget a röntgenológiai szívtérfogat, a szív izomtömege és a szívüregek befogadóképessége tekintetében. Megállapítja, hogy mégoly jelentős megnagyobbodás sem feltétlenül szívbetegség megnyilvánulása, hanem esetleg csak a meg-