Orvosi Hetilap, 1979. november (120. évfolyam, 44-47. szám)
1979-11-04 / 44. szám - Hutás Imre: November 7 elé
NOVEMBER 7 ele Örömök és gondok egészségpolitikánkban Ez évben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulóját. Az elmúlt hat évtized alatt nemcsak egy ország épült fel a szocialista társadalmi rend talaján, hanem megindított egy olyan folyamatot, mely főként a II. világháború után gyorsult fel. Gyarmatbirodalmak omoltak öszsze, egymás után születtek meg a szocialista országok és azok a fejlődő országok, amelyek társadalmuk építésében nem a kapitalista utat választották. Ma az öt világrész közül négyben szocialista államok, vagy azok sora él, küzd és harcol. Már az októberi forradalom után az új szovjet állam vezetői felismerték, hogy az egészségügy fontos társadalmi és politikai kérdés. Ezt az utat követte a 60 évvel ezelőtt megalakult Magyar Tanácsköztársaság is. Gyarmatbirodalmak összeomlottak, maguk után hagyva súlyos társadalmi örökséget, nyomort, szegénységet. Az ENSZ megállapítása szerint a Föld lakosságának csaknem kétharmada alultáplált és egyharmada éhezik. Bár az orvostudomány bámulatos technikai fejlettséget ért el, ezrével halnak meg emberek hiánytáplálkozás, malária, álomkór és gümőkór következtében. Egyes afrikai országokban a trachomás fertőzöttség szinte az egész népességet érinti. Hiányoznak az egészségügyi szervezés, a prevenció és az orvosi ellátás alapvető feltételei. Az Egészségügyi Világszervezet meghirdette jelszavát: „Előre a 2000. év egészségéért” ehhez azonban sok még a tennivaló. A magyar egészségügy jelentős eredményeket, sikereket mutathat fel, de gondjaink is vannak. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában nem lenne helyes még ünnepi megemlékezésben sem elkerülni a gondokat, nehézségeket, annak ellenére, hogy a gondjaink más jellegűek, mint a fentebb érintett világjelenségek; az éhezés helyett inkább túltápláltság fenyeget, a fizikai túlterheltség helyett pedig gyakran az inaktivitás következményei. Az Egészségügyi Törvény, majd az azt kiegészítő 17/1975. Mt számú határozat állampolgári joggá tette az ingyenes egészségügyi ellátást, ezzel a magyar egészségügy elvi ellátási rendszere a fejlett szocializmus jegyét viseli magán. A tartalmi követelményt végső stratégiai célnak kell tekintenünk — minden magyar állampolgár számára biztosítani lakóhelyétől és anyagi helyzetétől független, ingyenes, magas szintű egészségügyi ellátást. Ezt a célt még nem értük el, mert orvosellátottságunk nem egyenletes, a magas színvonal fogalma relatív és dinamikusan változó, ennek elérése és követése jelentős további erőfeszítéseket igényel. Az ingyenességet a közvélemény gyakran és nem alap nélkül kérdésesnek tartja. A taktikai célokat úgy kell kitűznünk tehát, hogy reális, elérhető köretbe hozza a medicina fejlődését és gazdasági Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 44. szám lehetőségeinket figyelembe véve — a végső stratégiai célt. Eddigi eredményeink adják további fejlődésünk szilárd bázisát. Melyek azok? Az integrációs rendelet megteremtette a vázát az egységes, az egész magyar egészségügyi ellátást összefogó rendszernek, feloldva a kettősségeket, az izolált egészségügyi manufaktúrák ellentmondásait. Kialakult a körzeti orvosi ellátás teljes hálózata, előrelépés történt az üzemorvosi és gyermekorvosi hálózatban. Részben a szervezeti intézkedések, preventív eljárások következtében eltűntek valamikor rettegett fertőző betegségek, Heine-Medin-kór, torokgyík, gümős agyhártyaláb, a heveny reumás láz ritkává vált. Megnyúlt a születéskor várható élettartam, az elmúlt 25 év leforgása alatt a férfiaké 8, a nőké több mint 9 évvel nőtt. Az időskorúak aránya a populációban megnőtt, 60 évnél idősebb a népesség 17%-a, ami az egészségügyi és szociális ellátás feladatait fokozza, Budapesten az arány meghaladja a 20%-ot. Vannak kedvezőtlen jelenségek epidemiológiai mutatóinkban. Az utóbbi években a globális halálozás nem csökkent, sőt enyhén emelkedett. Egyes életkori kategóriákban (45—49 éves férfiak) az emelkedés jelentős, 13 év alatt 68% (!). A jelenség nem ismeretlen, főként a szív-érrendszeri betegségek mortalitása nőtt és nő még mindig. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy nem valami, az iparosodással és civilizációval összefüggő, elháríthatatlan természeti jelenségről van szó, hanem elsősorban a helytelen életmóddal függ össze. Kiderült, hogy az életszínvonal javulását, a jobb életet nem követi automatikusan az egészségesebb népesség, mert a magasabb nívóval együtt olyan negatív jelenségek is jelentkeznek, amelyek károsan befolyásolják az ember egészségét, létét. Az jó, hogy egyre több a gépkocsi, de ijesztően emelkedik a közúti balesetek okozta halálozás. Örvendetes, hogy senki sem éhezik, de a túltáplálással, a magas szénhidráttartalmú élelmezéssel együtt nő a szív-érrendszeri megbetegedések száma. A modern élet velejárója a fokozott szellemi megterhelés, izgalmak, túlfeszítettség pszichés zavarokban és betegségekben jelentkezik, de magas a koraszülések aránya, viszonylag szintén a helytelen életvitel következtében és nem utolsósorban ennek következtében a jelentős fejlődés ellenére nemzetközi viszonylatban magas a csecsemőhalálozás. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy magyar állampolgár 14—15 alkalommal keresi fel évenként az állami egészségügyi szolgálat orvosát, egy év alatt 1 900 000 kórházi ápolás történik, egyike vagyunk az orvosokkal legjobban ellátott országoknak (100 000 lakosra 250 orvos jut, viszonylag alacsonyabb kórházi ágyszám mellett). Megállapíthatjuk, hogy az egészségügyi ellátásban a beáramlás legalábbis numerikus értékben jelentős, de a számok mögött gyakran hiányzik a megfelelő tartalom. A bemenet-kimenet ellentmondása extenzív fejlődést, alacsony hatékonyságot jelez, sok az „üresjárat” a formális ellá- VÍZI tás. Feladatunk tehát, nem a mennyiségi mutatók______ numerikus növelése, hanem az egészségügyi ellá- 2655