Orvosi Hetilap, 1979. november (120. évfolyam, 44-47. szám)

1979-11-04 / 44. szám - Hutás Imre: November 7 elé

NOVEMBER 7 ele Örömök és gondok egészségpolitikánkban Ez évben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulóját. Az elmúlt hat évtized alatt nemcsak egy ország épült fel a szocialista társadalmi rend talaján, hanem megindított egy olyan folyamatot, mely főként a II. világháború után gyorsult fel. Gyarmatbirodalmak omoltak ösz­­sze, egymás után születtek meg a szocialista orszá­gok és azok a fejlődő országok, amelyek társadal­muk építésében nem a kapitalista utat választották. Ma az öt világrész közül négyben szocialista álla­mok, vagy azok sora él, küzd és harcol. Már az októberi forradalom után az új szovjet állam veze­tői felismerték, hogy az egészségügy fontos társa­dalmi és politikai kérdés. Ezt az utat követte a 60 évvel ezelőtt megalakult Magyar Tanácsköztársa­ság is. Gyarmatbirodalmak összeomlottak, maguk után hagyva súlyos társadalmi örökséget, nyomort, szegénységet. Az ENSZ megállapítása szerint a Föld lakosságának csaknem kétharmada alultáp­lált és egyharmada éhezik. Bár az orvostudomány bámulatos technikai fejlettséget ért el, ezrével hal­nak meg emberek hiánytáplálkozás, malária, álom­kór és gümőkór következtében. Egyes afrikai orszá­gokban a trachomás fertőzöttség szinte az egész népességet érinti. Hiányoznak az egészségügyi szer­vezés, a prevenció és az orvosi ellátás alapvető fel­tételei. Az Egészségügyi Világszervezet meghirdette jelszavát: „Előre a 2000. év egészségéért” ehhez azonban sok még a tennivaló. A magyar egészség­ügy jelentős eredményeket, sikereket mutathat fel, de gondjaink is vannak. Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában nem lenne helyes még ünnepi megemlé­kezésben sem elkerülni a gondokat, nehézségeket, annak ellenére, hogy a gondjaink más jellegűek, mint a fentebb érintett világjelenségek; az éhezés helyett inkább túltápláltság fenyeget, a fizikai túl­terheltség helyett pedig gyakran az inaktivitás kö­vetkezményei. Az Egészségügyi Törvény, majd az azt kiegé­szítő 17/1975. Mt számú határozat állampolgári joggá tette az ingyenes egészségügyi ellátást, ezzel a magyar egészségügy elvi ellátási rendszere a fej­lett szocializmus jegyét viseli magán. A tartalmi követelményt végső stratégiai célnak kell tekin­tenünk — minden magyar állampolgár számára biztosítani lakóhelyétől és anyagi helyzetétől füg­getlen, ingyenes, magas szintű egészségügyi ellá­tást. Ezt a célt még nem értük el, mert orvosellá­tottságunk nem egyenletes, a magas színvonal fo­galma relatív és dinamikusan változó, ennek eléré­se és követése jelentős további erőfeszítéseket igé­nyel. Az ingyenességet a közvélemény gyakran és nem alap nélkül kérdésesnek tartja. A taktikai célo­kat úgy kell kitűznünk tehát, hogy reális, elérhető köretbe hozza­­ a medicina fejlődését és gazdasági Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 44. szám lehetőségeinket figyelembe véve — a végső stra­tégiai célt. Eddigi eredményeink adják további fejlődé­sünk szilárd bázisát. Melyek azok? Az integrációs rendelet megteremtette a vázát az egységes, az egész magyar egészségügyi ellátást összefogó rendszernek, feloldva a kettősségeket, az izolált egészségügyi manufaktúrák ellentmondásait. Kialakult a körzeti orvosi ellátás teljes háló­zata, előrelépés történt az üzemorvosi és gyermek­­orvosi hálózatban. Részben a szervezeti intézkedések, preventív eljárások következtében eltűntek valamikor rette­gett fertőző betegségek, Heine-Medin-kór, torok­gyík, gümős agyhártyaláb, a heveny reumás láz ritkává vált. Megnyúlt a születéskor várható élet­tartam, az elmúlt 25 év leforgása alatt a férfiaké 8, a nőké több mint 9 évvel nőtt. Az időskorúak aránya a populációban meg­nőtt, 60 évnél idősebb a népesség 17%-a, ami az egészségügyi és szociális ellátás feladatait fokozza, Budapesten az arány meghaladja a 20%-ot. Vannak kedvezőtlen jelenségek epidemiológiai mutatóinkban. Az utóbbi években a globális halá­lozás nem csökkent, sőt enyhén emelkedett. Egyes életkori kategóriákban (45—49 éves férfiak) az emelkedés jelentős, 13 év alatt 68% (!). A jelenség nem ismeretlen, főként a szív-érrendszeri betegsé­gek mortalitása nőtt és nő még mindig. Ugyanak­kor bebizonyosodott, hogy nem valami, az iparo­sodással és civilizációval összefüggő, elháríthatat­lan természeti jelenségről van szó, hanem elsősor­ban a helytelen életmóddal függ össze. Kiderült, hogy az életszínvonal javulását, a jobb életet nem követi automatikusan az egészsé­gesebb népesség, mert a magasabb nívóval együtt olyan negatív jelenségek is jelentkeznek, amelyek károsan befolyásolják az ember egészségét, létét. Az jó, hogy egyre több a gépkocsi, de ijesztően emelkedik a közúti balesetek okozta halálozás. Örvendetes, hogy senki sem éhezik, de a túltáplálás­­sal, a magas szénhidráttartalmú élelmezéssel együtt nő a szív-érrendszeri megbetegedések száma. A modern élet velejárója a fokozott szellemi megter­helés, izgalmak, túlfeszítettség pszichés zavarokban és betegségekben jelentkezik, de magas a kora­szülések aránya, viszonylag szintén a helytelen élet­vitel következtében és nem utolsósorban ennek kö­vetkeztében a jelentős fejlődés ellenére nemzetközi viszonylatban magas a csecsemőhalálozás. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy magyar állampolgár 14—15 alkalommal keresi fel évenként az állami egészség­­ügyi szolgálat orvosát, egy év alatt 1 900 000 kór­házi ápolás történik, egyike vagyunk az orvosok­kal legjobban ellátott országoknak (100 000 lakosra 250 orvos jut, viszonylag alacsonyabb kórházi ágy­szám mellett). Megállapíthatjuk, hogy az egészség­­ügyi ellátásban a beáramlás legalábbis numerikus értékben jelentős, de a számok mögött gyakran hiányzik a megfelelő tartalom. A bemenet-kimenet ellentmondása extenzív fejlődést, alacsony haté­­konyságot jelez, sok az „üresjárat” a formális ellá- VÍZI tás. Feladatunk tehát, nem a mennyiségi mutatók______ numerikus növelése, hanem az egészségügyi ellá- 2655

Next