Orvosi Hetilap, 1979. november (120. évfolyam, 44-47. szám)

1979-11-25 / 47. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Veszelovszky Iván - Nagy Zoltán, B. - Pataki Ilona: A magzatvíz ostriol értéke a méhen belüli állapot megítélésére

KLINIKAI TANULMÁNYOK Városi Kórház, Szentes, Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály (főorvos: Veszelovszky Iván dr.), Központi Laboratórium (főorvos: Pataki Ilona dr.) A magzatvíz peszicol értéke a méhen belüli állapot megítélésére Veszelovszky Iván dr., B. Nagy Zoltán dr. és Pataki Ilona dr. A terhesség alatti oestrogen-anyagcsere megisme­rése az elmúlt évtizedek eredménye (4, 13, 14, 22, 28). Az anyai vizeletben ürített oestriol (továbbiak­ban OE) prognosztikai jelentőségére elsők közt Cassmer (10) hívta fel a figyelmet, azóta a foeto­­placentáris egység egyik legmegbízhatóbb fokmé­rőjeként és a harmadik trimester egyik legjelentő­sebb diagnosztikus eszközeként vált ismertté (4, 9, 13, 15, 18, 20, 21, 26, 31, 32, 33, 35, 41). A módszer terjedésével fogyatékosságai is fel­színre kerültek. A methodikából adódó 10% feletti hibalehetőség mellett az ürítés komoly napszaki ingadozást mutat, a gyűjtés hibaforrásai is közis­mertek. Esetenként a terhesség utolsó harmadá­ban az intrauterin állapot megítélésére csak az OE ürítésből lehet következtetni. Primaer vesebeteg­ség, de ugyanígy gestosis talaján károsodott, beszű­kült anyai veseműködés is nagyban nehezíti az ér­tékelést. Befolyásolja diabeteses anyák glycosuriá­­ja vagy toxaemiában alkalmazott diuretikum. Sie­­bert és Meitinger (35) és Nagy (31) számoltak be arról, hogy az újszülöttkori respiratiós distress syn­droma megelőzése miatt alkalmazott szteroidbe­­adást követően 7—12 napig az ürített OE mennyi­ségének komoly csökkenését eredményezi. E hibaforrások kiiktatására számos próbálko­zás történt. A vizeletgyűjtésből adódó eltérések ki­küszöbölése, a kapott OE értékek statisztikai elem­zése, az oestriol-kreatinin ratio bevezetése, a labo­ratóriumi módszerek módosítása csak csökkentik, de nem szüntetik meg az OE téves értékelésének lehetőségét (3, 5, 12, 16, 18, 19, 21, 25, 27, 29, 30, 34, 42). Kézenfekvőbb a foetoplacentáris egységből az anyai vesének mint hibaforrásnak kiiktatása. Így elterjedőben az anyai szérum OE szintjének meg­orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 47. szám határozása. Lauritzen (28), Jakobovits (23) meg­bízhatóságát pathológiás terhességekben is igazol­ta. A módszer hátránya, hogy magas műszerezett­­ségű izotóp laboratóriumhoz kötött. A magzatvíz biokémiai vizsgálataival párhu­zamosan az utóbbi években a magzatvíz OE tar­talmának értékéről több, részben ellentmondó köz­lemény jelent meg (2, 4, 6, 7, 9, 19, 43). Jorgensen és mtsai (24), majd Häffele és mtsai (17) igazolták, hogy normális terhességben a magzatvíz és anyai vizelet OE értékei szoros korrelációt mutatnak. A magzatvíz OE szintjének ellentmondó érté­kelése késztetett arra, hogy a magzatvíz OE prog­nosztikai értékét vizsgáljuk azon esetekben, ahol a vizelet OE értékelhetősége jelentősen csökkent és egyébként is indokolt volt a magzatvíz ana­­lysise. Anyag és módszer 1976. december 1-től 1977. augusztus 31-ig külön­böző indikációból végzett magzatvíz-analysiseink ré­szeként az amnion-folyadék OE szintjét is meghatá­roztuk a kreatini, összfehérje és cukortartalom, Cle­­ments-teszt és üledék orangeop­hyl sejtjeinek számán kívül. Amennyiben a magzatvizet amniocentézissel nyertük, úgy a placentát ultrahanggal lokalizáltuk. Az OE meghatározás 0,5 ml magzatvizet igényel. A Mor­­vay és mtsai (30) által módosított — eredetileg vize­letre kidolgozott — metódust alkalmaztuk. A módszer hátránya, hogy relatíve alacsony, 0,05—0,01 mg% alatti tartományt kimutatni nem tud. A magzatvíz OE érték változását gesztációs he­tekkel, születési súllyal, anyai és magzati állapottal vetettük össze, figyeltük az OE szint és anyának adott gyógyszerek esetleges kapcsolatát, korrelációt az anyai vizeletben ürített OE-val. Egészséges terheseken a szülés közben nyert am­nion-folyadék OE tartalmát is meghatároztuk kontroll­ként, ill. normális értékeink alapjaként. Eredményeink feldolgozása a jól ismert statiszti­kai módszerek segítségével (médián és percentilisek, matematikai átlag, szórás, standard deviáció) történt. Eredményeink 96 alkalommal határozták meg a magzatvíz OE szintjét. Vizsgálataink számszerű adatai Aleem (2) I. és II. csoportjának értékeinél egy nagyság­renddel kisebbek, nálunk csak a „nem kimutatható” tartományba kerültek. Eredményeink statisztikai feldolgozása során úgy látszik, a 37. gesztációs héttől a magzatvíz OE tartalma a terminusig egyenletesen emelkedik, jól korrelálva a számított idővel. A terminus után ro­hamosan csökken, a 42. hét után elérve a 37. hét átlagának megfelelő szintet. A magzat születési súlyának és magzatvíz OE szintjének kapcsolatát, Beling (4) adataihoz hason­lóan mi is megfigyeltük, de átlagértékeink körüli szórás egy nagyságrenddel nagyobb mint az OE szint és gesztációs hetek közt. Eseteink feldolgozása kapcsán a gesztációs he­tekhez, ill. születési súlyhoz tartozó OE értékek szummációs átlagát az 1. ábrán látható koordiná­ciós rendszerben mutatjuk be. Az 1. táblázaton statisztikai feldolgozásunk szám­értékeit — a szummációs átlagon kívül a pozitív, ill. negatív irányú szórás mértékét, valamint a standard deviációt — tüntettük fel. (Feldolgozá­sunk befejezése után ezen értékeket tekintjük nor-% 2845

Next