Orvosi Hetilap, 1981. március (122. évfolyam, 9-13. szám)
1981-03-15 / 11. szám - Simon Miklós: Szodoray Lajos dr. (1904-1980)
1* Szodoray Lajos dr. (1904-1980) Szodoray Lajos professzorral a magyar bőrgyógyászat nemzetközi hírű tudósa és tanítómestere távozott az élők sorából. 1904. március 26-án született Budapesten. Itt végezte gimnáziumi és egyetemi tanulmányait is. Már orvostanhallgató és szigorló orvos korában az Egyetem Kórbonctani Intézetében ismerkedett a finomabb hisztológiai módszerekkel. 1928-ban avatták orvosdoktorrá a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezt követően egy éven át volt az Egyetemi Bőrgyógyászati Klinika díjas gyakornoka,, majd 14 éven át ugyanott — előbb fizetés nélküli, majd fizetéses tanársegéd. 1943-ban nevezték ki címzetes adjunktussá. 15 éven át vezette a klinikai szövettani, majd 5 éven át a serológiai laboratóriumát. Tudományos pályafutása Nékám professzor útmutatásával indult. Tanulmányozta a bőr normál és pathológiás struktúráját, hisztokémiáját, foglalkozott a praecarcinomás intraepidermalis atypiákkal, a melanoma szövettanával és kezelésével. Nevéhez fűződik számos bőrgyógyászati kórkép első hazai észlelése és publikálása. A szakirodalomban Lehner társszerzőségével elsőként írták le a mucinosis folli-Orvosi Hetilap 1981. 122. évfolyam, 11. szám cularist. Ugyancsak elsőként írta le a porphyrin ürítést korai syphilisben. Sümegi Istvánnal pedig a cutan porphyrinuriák számos vonatkozását dolgozták ki. A Magyar Dermatológiai Társulatnak egyik legtevékenyebb, legodaadóbb munkatársa volt, betegbemutatásai, előadásai, hozzászólásai, alkotó vitakészsége a társulat megalakulása óta hozzájárultak a rendezvények magas tudományos színvonalához. Rátermettsége és szinte mindent átfogó tárgyi tudása elismeréseként választották meg 1933- ban a Magyar Dermatológiai Társulat jegyzőjének és kérték fel a társulat III. Kongresszusa referensének. 1935-ben IX. Nemzetközi Dermatológiai Kongresszus titkára volt, melynek nagy hírű kiadványait Rothman Istvánnal együtt szerkesztette. A sorozat máig méltán nagy hírű kötete a Corpus Iconum Morborum Cutaneorum, melynek szövettani anyagának összeállításában és fényképezésében személyesen vett részt. Tudományos munkásságát 1938 októberében a ..Bőrkórtani laboratóriumi vizsgálati módszerek” tárgykörből magántanárrá habilitálásával ismerték el. A felszabadulás után 1945 márciusában a budapesti egyetem orvosi karának megbízásából megszervezte és újraindította a Bőrgyógyászati Klinika gyógyító és tudományos munkáját és az új igazgató kinevezéséig, 1946 júniusáig vezette a klinikát. A klinika tudományos eredményeiről és az átmeneti időszak tudományos eredményeiről 1946 elején kiadott kötet számolt be. 1945-ben a Magyar Dermatológiai Társulat titkára, majd 1948-ban annak főtitkára lett. A Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle szerkesztő bizottságának a lap megindulása óta volt tagja. Az Orvosi Hetilap szerkesztőségével való kapcsolatát — annak újraindulása óta — baráti és harmonikus együttműködés jellemezte. Tudományos és oktatói munkásságának legmagasabb elismerését jelentette, hogy 1949. december 13-án a debreceni egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinika igazgatójává nevezték ki. Törekvései nyomán a klinika ágy létszáma megduplázódott, a klinikán új gyermekosztály és venereál részleg nyílt, felújította a kórszövettani laboratórium működését, számos vizsgáló módszerrel gazdagította a funkcionális dermatológia diagnosztikai tárházát. Az 1952—53. tanévben a Debreceni Orvostudományi Egyetem dékánja, az 1954—55. tanévben pedig az Egyetem tudományos dékánhelyettese lett. Több mint húsz éven át töltötte be a Debreceni Szakvizsgabizottság elnöki tisztét. Megszervezte a Tiszántúli Szakcsoportot, amelynek üléseit kimagasló szakmai egyénisége fémjelezte. — Tagja volt az Egészégügyi Tudományos Tanácsnak 1954—1969-ig. Mindvégig elnöke maradt a TIT Hajdú-Bihar megyei tagozatának. — Debrecenben átmenetileg az orvoskari Kenézy Könyvtár igazgatója volt. Debreceni intézetvezetői működése idején a bőr elszarusodásának kérdéseivel, a psoriasissal, a bőr reticuloendothel funkciójával foglalkozott. — Doktori disszertációját 1955-ben védte meg a psoriasis pathomechanizmusától. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a tankönyvírás területén. 1952-ben jelent meg első ízben Raj- 615