Orvosi Hetilap, 1981. március (122. évfolyam, 9-13. szám)

1981-03-15 / 11. szám - Simon Miklós: Szodoray Lajos dr. (1904-1980)

1* Szodoray Lajos dr. (1904-1980) Szodoray Lajos professzorral a magyar bőrgyógyá­szat nemzetközi hírű tudósa és tanítómestere távo­zott az élők sorából. 1904. március 26-án született Budapesten. Itt végezte gimnáziumi és egyetemi ta­nulmányait is. Már orvostanhallgató és szigorló or­vos korában az Egyetem Kórbonctani Intézetében ismerkedett a finomabb hisztológiai módsze­rekkel. 1928-ban avatták orvosdoktorrá a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezt követően egy éven át volt az Egyetemi Bőrgyógyászati Klini­ka díjas gyakornoka,, majd 14 éven át ugyanott — előbb fizetés nélküli, majd fizetéses tanársegéd. 1943-ban nevezték ki címzetes adjunktussá. 15 éven át vezette a klinikai szövettani, majd 5 éven át a serológiai laboratóriumát. Tudományos pályafutása Nékám professzor útmutatásával in­dult. Tanulmányozta a bőr normál és patho­­lógiás struktúráját, hisztokémiáját, foglalkozott a praecarcinomás intraepidermalis atypiákkal, a melanoma szövettanával és kezelésével. Nevéhez fűződik számos bőrgyógyászati kórkép első hazai észlelése és publikálása. A szakirodalomban Lehner társszerzőségével elsőként írták le a mucinosis folli-Orvosi Hetilap 1981. 122. évfolyam, 11. szám cularist. Ugyancsak elsőként írta le a porphyrin ürítést korai syphilisben. Sümegi Istvánnal pedig a cutan porphyrinuriák számos vonatkozását dol­gozták ki. A Magyar Dermatológiai Társulatnak egyik legtevékenyebb, legodaadóbb munkatársa volt, be­tegbemutatásai, előadásai, hozzászólásai, alkotó vi­takészsége a társulat megalakulása óta hozzájárul­tak a rendezvények magas tudományos színvona­lához. Rátermettsége és szinte mindent átfogó tár­gyi tudása elismeréseként választották meg 1933- ban a Magyar Dermatológiai Társulat jegyzőjének és kérték fel a társulat III. Kongresszusa referen­sének. 1935-ben IX. Nemzetközi Dermatológiai Kongresszus titkára volt, melynek nagy hírű kiad­ványait Rothman Istvánnal együtt szerkesztette. A sorozat máig méltán nagy hírű kötete a Corpus Ico­num Morborum Cutaneorum, melynek szövettani anyagának összeállításában és fényképezésében személyesen vett részt. Tudományos munkásságát 1938 októberében a ..Bőrkórtani laboratóriumi vizsgálati módszerek” tárgykörből magántanárrá habilitálásával ismerték el. A felszabadulás után 1945 márciusában a bu­dapesti egyetem orvosi karának megbízásából meg­szervezte és újraindította a Bőrgyógyászati Klinika gyógyító és tudományos munkáját és az új igazga­tó kinevezéséig, 1946 júniusáig vezette a klinikát. A klinika tudományos eredményeiről és az átmene­ti időszak tudományos eredményeiről 1946 elején kiadott kötet számolt be. 1945-ben a Magyar Dermatológiai Társulat tit­kára, majd 1948-ban annak főtitkára lett. A Bőr­­gyógyászati és Venerológiai Szemle szerkesztő bi­zottságának a lap megindulása óta volt tagja. Az Orvosi Hetilap szerkesztőségével való kapcsolatát — annak újraindulása óta — baráti és harmonikus együttműködés jellemezte. Tudományos és oktatói munkásságának legmagasabb elismerését jelentet­te, hogy 1949. december 13-án a debreceni egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinika igazgatójává nevezték ki. Törekvései nyomán a klinika ágy létszáma meg­duplázódott, a klinikán új gyermekosztály és vene­­reál részleg nyílt, felújította a kórszövettani labo­ratórium működését, számos vizsgáló módszerrel gazdagította a funkcionális dermatológia diagnosz­tikai tárházát. Az 1952—53. tanévben a Debreceni Orvostudományi Egyetem dékánja, az 1954—55. tanévben pedig az Egyetem tudományos dékánhe­lyettese lett.­­ Több mint húsz éven át töltötte be a Debreceni Szakvizsgabizottság elnöki tisztét. Megszervezte a Tiszántúli Szakcsoportot, amelynek üléseit kimagasló szakmai egyénisége fémjelezte. — Tagja volt az Egészégügyi Tudományos Tanácsnak 1954—1969-ig. Mindvégig elnöke maradt a TIT Haj­­dú-Bihar megyei tagozatának. — Debrecenben át­menetileg az orvoskari Kenézy Könyvtár igazgatója volt. Debreceni intézetvezetői működése idején a bőr elszarusodásának kérdéseivel, a psoriasissal, a bőr reticuloendothel funkciójával foglalkozott. — Doktori disszertációját 1955-ben védte meg a pso­riasis pathomechanizmusától. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a tankönyv­írás területén. 1952-ben jelent meg első ízben Raj- 615

Next