Orvosi Hetilap, 1981. augusztus (122. évfolyam, 31-35. szám)
1981-08-09 / 32. szám - TERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Szabó András - Nagy Zoltán, B. - Vásárhelyi Béla - Győri Ferenc, K. - Gergely Mihály - Veszelovszky Iván: A peritoneális dialízis szerepe az operatív nőgyógyászatban
TERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK Városi Kórház-Rendelőintézet, Szentes Szülészet-Nőgyógyászati Osztály (főorvos: Weszelovszky Iván dr.) Sebészeti Osztály (főorvos: Gergely Mihály dr.) A peritoneális dialízis szerepe az operatív nőgyógyászatban Szabó András dr., B. Nagy Zoltán dr., Vásárhelyi Béla dr., Győri K. Ferenc dr., Gergely Mihály dr. és Weszelovszky Iván dr. Az intézeti kezelést igénylő nőgyógyászati megbetegedések jelentős részét ma is a gyulladásos adnexfolyamatok képezik. A függelékgyulladások legsúlyosabb formája a tuboovarialis abscessus és a genitális kiindulású purulens peritonitisek gyakorisága emelkedik. Ebben szerepet játszhat a széles körben elterjedt IUD (intrauterine device) alkalmazása mellett az inadekvát antibiotikus terápia, az onkológiai éberség megkövetelte gyakoribb célzott punctio (3, 4, 8, 10, 11). A peritoneális dialízis (továbbiakban Pd.) világszerte elterjedt, ennek oka elsősorban a meglevő dialízis kapacitás hiánya. Klasszikus indikációján kívül azonban számos egyéb kórkép kezelésében is polgárjogot nyert, pl. traumatológiában, neonatalógiában IRDS (idiopathiás respiratiós distress syndroma) kezelésére stb. (1, 2, 13). Szeptikus állapotú, veseelégtelenségben szenvedő betegek Pd. kezeléséről Járay és mtsai (7) számoltak be. A Pd. nem klasszikus dializáló effektusának, hanem a hasüreget átöblítő, átmosó hatásának kihasználására az operatív nőgyógyászatban az általunk áttekintett irodalomban utalást nem találtunk, ezért tartottuk érdemesnek megfigyeléseink közlését. Anyag és módszer A Szentes V. T. Kórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályán 1978. jan. 1. és 1980. júl. 1. között 14 alkalommal alkalmazták a Ph.-t az operatív nőgyógyászatban, valamennyi esetben az intenzív posztoperatív ellátás részeként. 12 alkalommal a műtétet súlyos általános állapot, kismedencei abscessus melletti purulens peritonitis, szeptikus állapot vagy paralitikus ileus tette szükségessé. További két alkalommal kismedencei adhaestak meg 1960 Orvosi Hetilap 1981. 122. évfolyam, 32. szám előzésére, a fertilitás megtartására adnexumokon végzett műtétet követően került sor. A Ph. alkalmazására minden esetben a lehetséges és szükséges műtéti megoldást követően került sor. A hasüreg zárása előtt a has legmélyebb pontjára, rendszerint a Douglasba helyezzük a kivezető csőként működtetett, oldalán perforációs nyílásokkal ellátott műanyag drainage-t, majd ettől proximálisan ugyanilyen csövet az oldat bevezetésére. Mindkét csövet a hassebtől függetlenül külön nyíláson vezetjük ki. A Pd.-re a Humán Perisodol 1 D készítményt használjuk. A dialízist közvetlenül műtét után elkezdjük és átlagosan 24 órán keresztül folytatjuk. Körülbelül 1 órás periódusokat tartva az 1 liter oldatot 20 perc alatt befolyatjuk, majd azonos idejű várakozás után kb. 20 perc alatt kiengedjük. A túltöltés elkerülésére külön észlelőlapot vezetünk, melyen a be- és kifolyatott oldat mennyiségének ellenőrzése mellett a diurézist is folyamatosan kontrolláljuk. A haemostatus mellett a vizelet és szérum elektrolit kontrollja, szükség szerint vérgáz analízis a feltétele a Pd.-nek. A dializáló oldathoz egyéb terápiától függetlenül Heparint és cefalosporin származékot teszünk. 24 órát követően a befolyó csövet eltávolítjuk. A kifolyó csövet esetenként drainage-ként tovább funkcionáltatjuk és a IV. műtét utáni napon az esetleges paralytikus ileus oldódása után távolítjuk el. Eredményeink 1978. jan. 1—1980. júl. 1. között végzett 14 Pd. alkalmával súlyosabb szövődményünk nem volt. Táblázatban foglaltuk össze a műtéti diagnózist, Pd. időtartamát, a kitenyésztett kórokozót, a lázas napok és ápolási napok számát (táblázat). Megfigyeléseink szerint — annak ellenére, hogy Pd. csaknem valamennyi esetben súlyos általános állapot, akut has, szepsis miatt végzett műtét után került bevezetésre — sem a lázas, sem az ápolási napok számát nem emelte. Megbeszélés A Ph. az operatív nőgyógyászatban elsősorban nem dializáló effektusa, hanem a hasüreget átöblítő, átmosó hatása miatt az intenzív posztoperatív ellátás hathatós eszköze lehet (14). Habár szeptikus állapotban, esetlegesen érintett veseműködésnél a dializáló effektus sem elhanyagolható, az eljárás lényegét a „peritoneális savage” elnevezés jobban kifejezi. Mégis az elnevezésben inkább a Ph. javasolható, mivel egyrészt technikailag ennek felel meg, másrészt így megkülönböztethető a peritoneális diagnosztikus savage-tól (6, 9, 12). A purulens adnexfolyamatok terjedése miatt egyre gyakoribb peritonitisek, gravis adhaesiók, következményes ileusok adott esetben nemcsak a primer sebészeti elveknek megfelelő ellátást teszik kérdésessé, hanem a műtéti megoldás milyensége, a vérzéscsillapítás, a passage biztosítása, a műtéti terület peritonizálása komoly nehézséget okoz. Gyakran a „szükséges és lehetséges” megoldások gondos mérlegelése után az operatőrnek és konzul-