Orvosi Hetilap, 1982. április (123. évfolyam, 14-17. szám)
1982-04-04 / 14. szám - Szabó Zoltán: Szívbillentyűpótlás bioprothesisekkel: 5 éves tapasztalataink
Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika (igazgató: Szabó Zoltán dr.) Szívbillentyűpótlás bioprothesisekkel: 5 éves tapasztalataink Szabó Zoltán dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az elmúlt két évtized alatt a funkcióképtelen szívbillentyűk műbillentyűkkel történő pótlása a szívsebészetben rutin műtétté vált. A betegek halálozása e műtétek után az egyre tökéletesebb mechanikus műbillentyűk alkalmazása, valamint a műtéti és perfúziós technika jelentős javulása következtében csökkent. A mechanikus műbillentyű implantatiók késői szövődményeinek előfordulási aránya azonban még ma is viszonylag magasabb. E szövődmények közül leggyakoribbak a thromboemboliák, prothesis endocarditisek és az anticoaguláns therápiából és a műbillentyűk mechanikus károsodásából adódó komplikációk (29, 30, 31). Az említett szövődmények miatt már az 1960-as években felmerült a biológiai billentyűk használatának a gondolata. Ross (19, 22, 37), majd Barrat- Boyes (3, 4) emberi hullaszívből vett aortabillentyűt (homograftot) alkalmaztak szívbillentyűpótlásra, míg Binet (7), Carpentier (9), majd Ionescu (21, 22) sertés-aortabillentyűt (xenograft) implantáltak mitralis szájadékba. Mások fascialatát (5, 20, 23, 38), borjú pericardiumot (24, 26), dura matert (33, 37) használtak billentyűk készítésére. Hazánkban is több szívsebészeti munkacsoport alkalmazott biológiai billentyűt szívbillentyűpótlásra (2, 5, 31, 41, 45). A homograftok szélesebb körű alkalmazása nem terjedt el, részben a bonyolult műtéti (beültetés) technika, részben a gyakori és korai billentyű dysfunctiók miatt. Az autológ fascialata-ból készült biológiai billentyűprothesisek alkalmazásának kezdeti eredményei igen biztatóak voltak. A hároméves utánvizsgálatok azonban súlyos kudarcot mutattak. A mitralis szájadékba beültetett billentyűk 90%-a, az aortaszájadékba beültetetteknek pedig 25%-a három éven belül tönkrement és cserét igényelt (27, 39). A Ionescu (24), valamint Carpentier (10, 11) által javasolt elv szerint készült és szélesebb körben felhasználásra is került merev rögzítő keretre varrt és formalinban, ill. higanyos oldatban fixált sertésaortabillentyűk (xenograftok) sem váltak be a klinikai gyakorlatban (29, 35, 47). A formalin, ill. higanyos oldatok cserző hatása ugyanis nem szüntet-Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 14. szám te meg a fehérjék antigenitását, ezáltal a billentyűkön destructív szöveti reactiók jelentkeztek, melyek következtében insufficienssé vált billentyűket mechanikus műbillentyűkre kellett kicserélni. Hazánkban magunknak is és több szívsebészeti munkacsoportnak — elsősorban a szegedieknek, akik a legtöbb ilyen típusú xenograftát implantálták — hasonló kedvezőtlen tapasztalataik voltak (41, 44, 45). E kudarcok azonban csak rövid időre vetették vissza a sertés-aortabillentyű prothesisként történő felhasználását. Az 1970-es évek elején Carpentier (10, 20), majd Hancock (18, 29, 34) gyárilag előállított, glutaraldehydben tartósított és flexibilis keretre varrt xenograftokat hoztak forgalomba, melyek már tökéletesebb bioprothesisnek bizonyultak. A glutaraldehyd ugyanis megszüntette a billentyű antigenitását, meggátolta a destructív folyamatok kialakulását, a flexibilis keret pedig a billentyűk deformálódását. Mivel e billentyűtípusok klinikai alkalmazásáról az irodalomban és a kongresszusokon igen jó eredményeket olvastunk, ill. halottunk, ezért 1976- ban magunk is megkezdtük a Hancock, ill. Carpentier—Edwards-cégek által gyárilag előállított bioprothesisek beültetését (1. ábra). Anyag és módszer Az Ér- és Szívsebészeti Klinikán 1976. február 15. és 1981. február 15. között — öt év alatt — 310 betegbe 396 bioprothesist (glutaraldehydben stabilizált, flexibilis keretre varrt Hancock-, ill. Carpentier—Edwardssertés-aorta billentyű, valamint Ionescu—Shiley-pericardium xenograft) ültettünk be, legfiatalabb betegünk 9, a legidősebb 62 éves volt. 202 Carpentier—Edwards-, 187 Hancock- és 7 Ionescu—Shiley-bioprothesist használtunk fel. A beültetett sertés-aorta billentyű prothesisek méretei a felhasználás helyét tekintve: aorta 23 és 27 mm; mitralis 27 és 31 mm; tricuspidalis 29 és 33 mm között változtak. 310 beteg közül 161 a mitralis, 68 az aorta, 2 a tricuspidalis szájadékba kapott biológiai billentyűt, míg 72 beteg kettősre pedig hármas bioprothesis beültetésben részesült (1. táblázat). 1976. február 15. és 1981. február 15. között 445 betegen végeztünk szívbillentyűpótlást. 310 beteg bioprothesist, 135 beteg pedig mechanikus szívbillentyűt kapott (2. ábra). 1. ábra: Carpentier—Edwards (glutaraldehydben stabilizált és flexibilis keretre varrt) 29 mm-es méretű mitralis szájadékba ültethető sertés-aortabillentyű prothesis (xenograft) 1 833