Orvosi Hetilap, 1982. április (123. évfolyam, 14-17. szám)

1982-04-04 / 14. szám - Szabó Zoltán: Szívbillentyűpótlás bioprothesisekkel: 5 éves tapasztalataink

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika (igazgató: Szabó Zoltán dr.) Szívbillentyűpótlás bioprothesisekkel: 5 éves tapasztalataink Szabó Zoltán dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az elmúlt két évtized alatt a funkcióképtelen szív­­billentyűk műbillentyűkkel történő pótlása a szív­­sebészetben rutin műtétté vált. A betegek halálo­zása e műtétek után az egyre tökéletesebb mecha­nikus műbillentyűk alkalmazása, valamint a műtéti és perfúziós technika jelentős javulása következté­ben csökkent. A mechanikus műbillentyű implan­­tatiók késői szövődményeinek előfordulási aránya azonban még ma is viszonylag magasabb. E szövőd­mények közül leggyakoribbak a thromboemboliák, prothesis endocarditisek és az anticoagul­áns therá­­piából és a műbillentyűk mechanikus károsodásából adódó komplikációk (29, 30, 31). Az említett szövődmények miatt már az 1960-as években felmerült a biológiai billentyűk használa­tának a gondolata. Ross (19, 22, 37), majd Barrat- Boyes (3, 4) emberi hullaszívből vett aortabillen­tyűt (homograftot) alkalmaztak szívbillentyűpót­lásra, míg Binet (7), Carpentier (9), majd Ionescu (21, 22) sertés-aortabillentyűt (xenograft) implan­­táltak mitralis szájadékba. Mások fascia­latát (5, 20, 23, 38), borjú pericardiumot (24, 26), dura matert (33, 37) használtak billentyűk készítésére. Hazánk­ban is több szívsebészeti munkacsoport alkalmazott biológiai billentyűt szívbillentyűpótlásra (2, 5, 31, 41, 45). A homograftok szélesebb körű alkalmazása nem terjedt el, részben a bonyolult műtéti (beülte­tés) technika, részben a gyakori és korai billentyű dysfunctiók miatt. Az autológ fascia­lata-ból készült biológiai bil­­lentyűprothesisek alkalmazásának kezdeti eredmé­nyei igen biztatóak voltak. A hároméves utánvizs­­gálatok azonban súlyos kudarcot mutattak. A mit­ralis szájadékba beültetett billentyűk 90%-a, az aortaszájadékba beültetetteknek pedig 25%-a há­rom éven belül tönkrement és cserét igényelt (27, 39). A Ionescu (24), valamint Carpentier (10, 11) ál­tal javasolt elv szerint készült és szélesebb körben felhasználásra is került merev rögzítő keretre varrt és formalinban, ill. higanyos oldatban fixált sertés­­aortabillentyűk (xenograftok) sem váltak be a kli­nikai gyakorlatban (29, 35, 47). A formalin, ill. hi­ganyos oldatok cserző hatása ugyanis nem szüntet-Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 14. szám te meg a fehérjék antigenitását, ezáltal a billentyű­kön destructív szöveti reactiók jelentkeztek, melyek következtében insufficienssé vált billentyűket me­chanikus műbillentyűkre kellett kicserélni. Hazánk­ban magunknak is és több szívsebészeti munkacso­portnak — elsősorban a szegedieknek, akik a leg­több ilyen típusú xenograftát implantálták — ha­sonló kedvezőtlen tapasztalataik voltak (41, 44, 45). E kudarcok azonban csak rövid időre vetették vissza a sertés-aortabillentyű prothesisként történő felhasználását. Az 1970-es évek elején Carpentier (10, 20), majd Hancock (18, 29, 34) gyárilag előállí­tott, glutaraldehydben tartósított és flexibilis ke­retre varrt xenograftokat hoztak forgalomba, me­lyek már tökéletesebb bioprothesisnek bizonyultak. A glutaraldehyd ugyanis megszüntette a billentyű antigenitását, meggátolta a destructív folyamatok kialakulását, a flexibilis keret pedig a billentyűk deformálódását. Mivel e billentyűtípusok klinikai alkalmazásá­ról az irodalomban és a kongresszusokon igen jó eredményeket olvastunk, ill. halottunk, ezért 1976- ban magunk is megkezdtük a Hancock, ill. Carpen­tier—Edwards-cégek által gyárilag előállított bio­­prothesisek beültetését (1. ábra). Anyag és módszer Az Ér- és Szívsebészeti Klinikán 1976. február 15. és 1981. február 15. között — öt év alatt — 310 betegbe 396 bioprothesist (glutaraldehydben stabilizált, flexibi­lis keretre varrt Hancock-, ill. Carpentier—Edwards­­sertés-aorta billentyű, valamint Ionescu—Shiley-peri­­cardium xenograft) ültettünk be, legfiatalabb betegünk 9, a legidősebb 62 éves volt. 202 Carpentier—Edwards-, 187 Hancock- és 7 Ionescu—Shiley-bioprothesist hasz­náltunk fel. A beültetett sertés-aorta billentyű prothe­­sisek méretei a felhasználás helyét tekintve: aorta 23 és 27 mm; mitralis 27 és 31 mm; tricuspidalis 29 és 33 mm között változtak. 310 beteg közül 161 a mitralis, 68 az aorta, 2 a tri­cuspidalis szájadékba kapott biológiai billentyűt, míg 72 beteg kettősr­e pedig hármas bioprothesis beültetés­ben részesült (1. táblázat). 1976. február 15. és 1981. február 15. között 445 be­tegen végeztünk szívbillentyűpótlást. 310 beteg biopro­thesist, 135 beteg pedig mechanikus szívbillentyűt ka­pott (2. ábra). 1. ábra: Carpentier—Edwards (glutaraldehydben stabili­zált és flexibilis keretre varrt) 29 mm-es méretű mitralis szájadékba ültethető sertés-aortabillentyű prothesis (xenograft) 1 833

Next