Orvosi Hetilap, 1982. október (123. évfolyam, 40-44. szám)

1982-10-03 / 40. szám - Dési Illés: A higiénés-toxikológia: az ember védelmezője a környezet kémiai ártalmaival szemben

1. táblázat. Peszticidmérgezések Magyarországon képtelenek megbirkózni velük. Másrészt, és ennek egyre nagyobb a gyakorlati jelentősége, károsítóan hatnak olyan új, az ember készítette vegyületek, amelyek semlegesítéséhez szervezetünk nem ren­delkezik megfelelő lebontó, elhárító rendszerrel. Választ kell adnunk még arra a kérdésre, miért a higiéné feladata, hogy a felsorolt kérdésekkel fog­lalkozzék? Az ember és az állandóan változó, egyre több mérgező anyaggal terhelt környezete között az élet lehetőségeit biztosító kapcsolat fenntartásában fon­tos szerepet játszik élettani alkalmazkodó képessé­günk. Szervezetünk igyekszik a külső környezet változásai ellenére is gondoskodni saját belső miliő­jének az állandóságáról, alkalmazkodva a módosuló körülményekhez. Ez a biológiai alkalmazkodás azon­ban csak viszonylag szűk határok között mozgó környezeti változások esetén képes fenntartani bel­ső környezetünk állandóságát. Ha a külvilág módo­sulásai bizonyos szintet meghaladnak, belső miliőnk ezt követni kényszerül, ezáltal a fiziológiás életmű­ködés tovább nem lesz lehetséges. Ilyen helyzet létrejöttének kell a környezeti ártalmak megelő­zése révén, elébe vágni, illetőleg ha a környezet károsodása már bekövetkezett, a korábbi, kedve­zőbb állapotot visszaállítani. Ez, az egész népesség szolgálatában álló, társadalmi méretű beavatkozás, az egyéni orvoslást végző klinikummal szemben, a higiéné tiszte. Példaként nézzük meg közelebbről az egyik legtöbb problémát okozó anyagcsoporttal, a pesztici­­dekkel kapcsolatos higiénés-toxikológiai kérdése­ket. A peszticidek olyan mérgező vegyi anyagok, amelyekkel a mezőgazdasági termékekre, illetve az emberre veszélyes rovarokat és rágcsálókat irtják, a kultúrnövényeket károsító élőlényeket és gyomo­kat pusztítják (6, 14). A felhasznált mennyiségük gyorsan növekszik. Magyarországon a mezőgazda­ságban, a MÉM adatai alapján, hatóanyagra szá­mítva 1960-ban 16 000 t-t, 1970-ben 18 000 t-t; 1980- ban 44 000 t-t alkalmaztak, 1985-re 55 000 t-t ter­veznek. A gyors mezőgazdasági kemizálódás azt a fel-2456 adatot tűzte a higiénés­ toxikológia elé, hogy derít­se fel a peszticideknek a környezetünkre és az em­berre tett káros hatásait, majd vegyen részt a nor­matívák kidolgozásában, az olyan még hatékony peszticidkoncentrációk meghatározásában, ame­lyek az embert és a környezetet a lehető legkevésbé veszélyeztetik (13). Az embert a peszticidek alkalmazása folytán kétféle veszély fenyegeti: akut és szubakut mér­gezés, illetve hosszú időn át tartó folyamatos, eny­he, mikrotoxikus szennyeződés (2, 5, 37). Az akut mérgezés lehet a gyártás, illetve a felhasználás so­rán jelentkező foglalkozási, véletlen, öngyilkossági vagy bűntény (8). A rendelkezésünkre álló statisz­tikák szerint az Egyesült Államokban évente 150 (35), illetve 250 (10) halálos peszticidmérgezés tör­ténik. Összehasonlításul: valamennyi halálos fog­lalkozási balesetük évi 42 000 körüli (36). Magyarországon is 1967-től néhány évig ugrás­szerűen nőtt az akut peszticidmérgezések száma (27), legmagasabb az előfordulás az Alföld déli, délkeleti területén, a legalacsonyabb a Dunántúl nyugati részén és az északi hegyvidéken (32, 33). A hazai nem halálos peszticidmérgezések 49%-át szerves foszfát alapanyagú növényvédő szerek, 3,6%-át fenoxiecetsav származék gyomirtók idéz­ték elő. A halálos mérgezések 78%-át a szabad forgalomban kapható, a szerves foszfát DDVP-t, malationt és triklóriont tartalmazó peszticid készít­mények okozták (42). A közegészségügyi és az agrárszakemberek együttes erőfeszítései révén a jobban ellenőrizhető és központilag irányítható állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a peszticid mérgezések száma erősen csökkent. Az akut peszticid mérgezé­sek nagyobb része Magyarországon a nehezen kont­rollálható magángazdaságokban és a városi lako­soknak — a szakemberek részéről teljesen megkö­zelíthetetlen — hétvégi kertjeiben következnek be. Még mindig jelentős a peszticidekkel elkövetett ön­­gyilkosságok száma is (1). Az alábbiakban, az Országos Igazságügyi Ve­gyészeti Intézet, valamint az OMÜI és Toxikológiai Tájékoztató Szolgálata adatai (42) alapján (amelye­kért köszönetet mondunk), néhány évre visszame- Különböző eredetű halálos peszticid mérgezések száma Foglalkozási peszticid (véletlen, öngyilkossági, foglalkozási) mérgezések száma Év nikotin klórozott szénhidro­gének foszforsav észterek karba­mátok összes г, * halálos Paraquat peszticid mérgezés gyógyult halálos 1964 436 5 54 36 1966 637 13— — 83 311 1968 682 341 — 105 2362 1970 621 50— 2 115 114— 1972 431 611 3 109 1153 1974 401 882 5 136 129— 1976 37— 1047 7 155 75— 1 977 301 1316 11 179 29— 1978 38— 1627 18 225 42— 1979 39— 2339 18 299 47— Megjegyzés: A bejelentési fegyelem lazasága miatt, a tényleges esetszám, elsősorban a foglalkozási mérgezések területén, valószínűleg magasabb mint a jelentett.

Next