Orvosi Hetilap, 1983. március (124. évfolyam, 10-13. szám)

1983-03-20 / 12. szám - A PREVENCIO KÉRDÉSEI - Ternai Antal - Veszelovszky Iván - Nagy Zoltán, B. - Jászberényi Miklós - Bod Péter: Nővédelmi rákszűrészeink öt éves tapasztalatai

védők a sebészeti osztályra, a nőgyógyászati betegek a szülészeti-nőgyógyászati osztályra kerülnek. Személyi állomány: egy főfoglalkozású nőgyógyász szakorvos, pathológus, két előszűrő szakasszisztens, egészségügyi szakdolgozók és egy adminisztrátor. Eredmények Nővédelmi szűréseink kapcsán öt év alatt 27 méhnyakrákos beteget fedeztünk fel. A cervix car­­cinomás betegeink évenkénti megoszlását szemlél­teti az 1. ábra, melyen nemcsak a méhnyakrákok évenkénti számszerű csökkenését figyelhetjük meg az utolsó években, hanem a kedvező stádiumeltoló­dást is. 44 esetben találtunk dysplasiát, 5 esetben sú­lyos, 11 esetben közepes, 28 esetben pedig enyhe fokban. Szükségesnek tartjuk megemlíteni a szűrésen felfedezett 17 emlőcarcinomás betegünket, akik a sebészeti osztályra kerültek, ahol gyógykezelésük és utógondozásuk biztosított. (5 in situ, 8 invasiv [I— II. stádium] és 4 elhanyagolt eset volt.) Felszínre kerültek még jóindulatú méhszáj el­változások és méhdaganatok, descensusok, panaszt nem okozó kolpitiszek, fluorok, polypok és ezenkí­vül még egyéb nőgyógyászati — nemi szervi, daga­natos — megbetegedések is. Ezek a betegek is fo­lyamatos ellátásban részesülnek. A szűrésen felfedezett méhnyakrákos betegeink életkor szerinti megoszlását a 2. ábrán tüntetjük fel. Ezen megfigyelhető, hogy emelkedik a fiatalko­rú esetek száma. Megbeszélés Napjainkban az egészségügyi ellátás területén gyökeres változás tapasztalható, a feladat áthelye­ződött a betegséget megelőző programokra (19). A megelőzés alapvető eszköze a szűrés, mely tömeges diagnosztikai munka (48). Zoltán (66) szerint ma a megelőzés terén tudunk a legtöbbet tenni a női rá­kok gyógykezelésében. A nőgyógyászati szűrővizs­gálatok kiterjesztésével és az ún. egészségesek szű­résével az utóbbi időben a méhnyakrák okozta mor­talitásban jelentős csökkenés mutatkozik. Ezt nem­zetközi (8, 15, 16, 17, 18, 21, 22, 28, 34, 41, 44, 45, 46, 53) és hazai (20, 27, 33, 37, 40, 42, 52, 64) ta- 702­pasztalatok egyaránt igazolják. Az 1960-as években Christopherson (6) kidol­gozta egy nagyobb terület (Jefferson megye) nőla­kosságának szűrővizsgálatát. A finn Kauraniemi (30) és Timonen (63) a nőgyógyászati vizsgálatokat cytológiával kapcsolta össze. Svédországban is rend­szeres nővédelmi szűrés folyik (25, 31). Ismertek az NSZK-ban elért igen jelentős szű­rési eredmények is (49, 59, 65). Figyelemre méltó az NDK-ban Berlin lakosságának szervezett formá­jú szűrési programja (12) és ugyanígy Angliában is (24). Eredményeinkhez hasonlókat ért el Berger (2), Kaufmann (29), Kleinmann (32) Melcher (38), Misczynski (39), Odell (47), Seidenschnur (56), Soost (57). Hazai vonatkozásban Sótonyi (60), Ruzicska (54) sikeres cervix-szűrési programot dolgozott ki, azonkívül jelentősek Páli (50) és Polik (51) szűrési adatai is. Városunkban a tüdőszűrés már jól bevált mód­szereit hasznosítva­­kapcsoltuk össze nővédelmi munkánkat és így az ötödik évben már 70%-os szűrtségi átlagot tudtunk elérni. Ennek következté­ben a méhnyakrák csökkenését figyelhetjük meg. Mégis néhány gyakorlati kérdés vetődik fel szűrési munkánkkal kapcsolatban. Az irodalomban a szű­réssel felfedezett korai méhnyakrák felderítésének fontosságát hangsúlyozzák (23, 58). Ezért a nővédelmi szűréseken ne csak a carci­­nomát keressük, hanem a méhnyak egyéb betegsé­geit és dysplasiát is. Döbrössy (11) szerint is, ha felfedezzük és meggyógyítjuk az alapbetegséget és a rákmegelőző állapotokat, megelőzhetjük a rossz­indulatú daganatok kialakulását. A méhnyarákot megelőző hámelváltozások és az ún. praecancerosi­­sok jól ismertek és diagnosztizálhatók a praecance­­rosisokat megelőző ún. alapbetegségek is (5). A nő­­gyógyászati szűrővizsgálatainkban tehát a cyto­­diagnosztikai és a kolposzkópos vizsgálatok elvégzé­se mellett, ha a cervix és a hüvely gyulladását ész­leljük, elvégezzük a hüvely vegyhatásának vizsgá­latát és a mikrobatenyésztést is. Ezen betegségek felismerése után azonnal be­avatkozunk. A pozitív (P4-5) eseteinkben conisatiót végzünk. Ha sorozatban Рз-as kenet ismétlődik, és kolposzkóppal is kóros hámot találunk, szintén conisatiót alkalmazunk. Therápiás kérdésként in­dokoltnak látszik annak felvetése, hogy a szövetta­nilag igazolt in situ carcinomás betegeken csak cc- A SZŰRÉSEN FELFEDEZETT CERVIX CARCINOMÁS BETEGEINK ÉLETKOR SZERINTI MEGOSZLÁSA (1977-1981) ÉLETKOR Invasiv cc. /IV In situ cc. 60-70• •0 50-59• ••0 0­00-490 00 30-39• ••0 0000 20-29• •0 2. ábra.

Next