Orvosi Hetilap, 1983. szeptember (124. évfolyam, 36-39. szám)
1983-09-25 / 39. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
mind a sensoros, mind a motoros ideg funkciója. A n. peroneus communis volt a leggyakrabban érintett motoros ideg. A neuropathia klinikai jeleit csak 4 betegnél észlelték. Megfigyelték, hogy a cigaretta szívás frekvenciája és időtartama szignifikáns összefüggést mutatott az elektrofiziológiai eltérésekkel. A szerzők tanulmányukban részletesen vizsgálták a COPD, a dohányzás és a polyneuropathia öszszefüggését. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a cigaretta potenciális neurotoxinként szerepel a COPD-hoz társuló neuropathia pathogenezisében. Szalay Mária dr. Heil- und Pflegestätte für Epileptiker, Liegan): Nervenarzt. 1981, 52, 364. A szerzők egy tízéves epilepsiás gyermek hirtelen halálának körülményeit ismertetik. A halál oka — a bencselet alapján — agyödéma volt. Erre a generalizált görcsök kísérőtünetei alapján következtetni lehetett: a gyermek a görcsök alatt feltűnően cianotikus volt. Valószínű, hogy ennél a gyermeknél minden generalizált görcs már azelőtt is agyödémával járt. Az eset kapcsán a szerzők epilepsiások váratlan halálának leggyakoribb okait sorolják fel: 1. Akut agyi nyomásfokozódás. 2. Mellékveseelégtelenség. 3. Krónikus periencephalitises folyamat. Kiszely Katalin dr. grand-malokkal kombinálódnak, ill. jellegük és gyakoriságuk változik. Kiszely Katalin dr. Úgynevezett „közbülső” epilepsiás rohamok. Müller J. (Neurol.-Psychiat. Klinik der Med. Akademie (Carl Gustav-Carus, Dresden): Psychiat. Neurol. med. Psychol. 1981, 33, 641. Azokat az epilepsiás rohamokat, amelyekben a klinikai rohamjelenségek nem felelnek meg az EEG- vizsgálat alapján feltételezett rohamformának, „különleges” vagy „közbülső” rohamoknak nevezzük. Matthes (1961) szerint ilyen esetekben többnyire a „pszichomotoros epilepsiák” gyermekkori „centrencephalis” alakjáról van szó. A szerző a „közti forma” elnevezést használja, mivel bemutatott esetei nem átmenetek két különböző rohamtípus között, hanem egyszerre mutatják a két különböző rohamforma sajátosságait. Olyan betegek nem is szerepelnek a feldolgozásban, akikben a változás a kórlefolyás folyamán következett be, így pl. nincs köztük myoclonusastatikus petitmaiban szenvedő eset. 20 beteget ismertet. Ezeket 3 alcsoportba sorolja: 1. 3 c/s tüske- lassú hullám-mintával járó absenceok és komplex szimptomatológiájú partialis epilepsiák közti átmeneti alakok (13 eset). 2. 3 c/s tüske- lassú hullámokkal III. atípusos tüske- lassú hullámokkal járó absenceok, valamint komplex tüneteket mutató partialis rohamok közti formák (4 eset), 3. egyebek (3 eset). Közös jellemzőik: a) A korai rohamkezdet, a cerebrális károsodásra utaló anamnézis és EEG, esetleg ideggyógyászati tünetek, c) az esetek 75%-ában pozitív családi anamnesis és EEG-lelet főleg az első alcsoportban. Mindez arra utal, hogy létrejöttükben exogén és endogén (örökletes) tényezők szerepe egyaránt fontos, többnyire nem is dönthető el, melyik a lényegesebb. Kiszely Katalin dr. A gyermekkori pszichózis és az epilepsia. R. Soulayrol és mtsai ((Service de Pédopsychiatrie, Centre Saint-Paul, Marseille): Neuropsychiatrie de l’Enfance, 1980, 28, (3), 77. Irodalmi áttekintés után a szerzők 14 pszichotikus, ill. autisztikus gyermek kórrajzát elemzik, akik később epilepsiások is lettek. (4 családjában fordult elő epilepsia, 12 kórelőzményében szerepel cerebrális károsodás, 8 pszichomotoros fejlődése kezdettől retardált volt). Eseteik alapján kapcsolatot vélnek találni a realitással való kapcsolat javulása és az epilepsiás rohamok jelentkezése, ill. az EEG- kép romlása között. Úgy látják, hogy míg súlyos epilepsiákban (pl. myoclonalis-astatikus petitmaiban szenvedőkben) a desorganizáló organikus folyamatot, átmeneti állapotként a teljes leépülés előtt, a pszichosis helyettesítheti. Ez felfogható válaszként az epilepsiás súlyos állapotra. A közölt esetekben viszont az epilepsiás roham védekezés megnyilvánulása, mely a pszichózis kritikus szakaszában lép fel, és szerepe a kórlefolyásban igen jelentős. (Ref.: az epilepsia és pszichózis kapcsolatának irodalma szinte áttekinthetetlen, így a referálon kívül számos egyéb interpretáció lehetséges.) Kiszely Katalin dr. Szülők és fiatalok kooperációs készsége antiepilepsziás gyógyszerek bevételében. Walter, L. (Kinderneuropsychiatrische poliklinische Abteilung des Bezirkskrankenhauses/Poliklinik, Hoyerswerda). Z. ärztl. Fortbild. 1980, 74, 1116. Epilepsziások hatásos gyógyszeres kezelése csak a beteg, ill. szülője együttműködése mellett lehetséges. Az orvos hibájából nem számíthatunk erre, ha a beteget indokolatlanul kezeljük (pl. latens epilepsiásnak, vagy nem epilepsiásnak rendelünk gyógyszert, vagy ha a tartós kezelés bevezetését nem előzi meg részletes tájékoztatás. Ma már az epilepsiás beteg ellátásához hozzátartozik szociális hátterének, kooperációs készségének és megbízhatóságának ismerete. Tudnunk kell, hogy: 1. nem lehet azt kívánni, hogy a szülő úgy lássa gyermekét, mint ahogyan mi. Sem azt, hogy a begyakorlott pedagógiai módszereit egyből megváltoztassa. 2. Tanácsainkkal gyakran reményeiket tesszük tönkre. 3. Nehéz valakinek saját gyermekét tárgyilagosan látni. 4. A nevelési módszer mindig a szülő egyéniségére jellemző. 5. Előfordulhat, hogy mi is elfogultak vagyunk a beteggel kapcsolatban, hiszen általában nem problémátlan gyermekekkel foglalkozunk. A gyermek együttműködését korán kívül pszichopathológiai sajátosságai és betegség következményeként fellépő funkcionális rendellenességek, valamint környezete nagymértékben korlátozhatják. A szülő együttműködését egyéni lelki sajátosságaik, elvárásaik, a gyermek felfogásának mértéke és előítéleteik szabják meg. Kiszely Katalin dr Egy epilepsiás gyermek váratlan, hirtelen haláláról. Oettinger, B., E. Roitzsch, W. Zuber (Evangelische A komputertomographia indikációi epilepsiás betegeknél. (A gyakorló orvos szemszögéből nézve.) Medici, V. (Neurologie FMH. Bern): Schweiz. Rundschau Med. (Praxis), 1981, 36, 1558. A komputertomographia (CT) indikációi epilepsiás betegeknél a következők: 1. Nem rezidualis partialis epilepsiák elementáris tünetekkel. 2. Nem rezidualis partialis epilepsiák komplex tünetekkel, különösen 20 év feletti kezdetnél negatív egyéni és családi anamnézis mellett, főleg ha a rohamok diffúz ACTH és kortikoidok a neuropsychiátriában. B. Neundörfer: Nervenarzt, 1981, 52, 431. A szerző áttekinti irodalmi adatok alapján a mellékvesekéreg-hormonok 3 csoportját, ezek anyagcseréjét, valamint általános hatásaikat. Megállapítja, hogy a neurológiai alkalmazhatóság tekintetében a mineralokortikoidok és a sexualsteroidok elhanyagolhatók, ezért a továbbiakban csak a glukokortikoidokkal, valamint az ACTH-val foglalkozik. 4 nagy betegségcsoportot tesz vizsgálat tárgyává: I. Myopathiák. II. A peripheriás idegek betegségei. III. Az encephalomyelitis disseminata. IV. Cerebralis megbetegedések. Az 1. csoportnál megállapítja, hogy csak a climacterialis izomdystrophiáknál észlelhető cortison hatására javulás, ezenkívül a dyst. 2399