Orvosi Hetilap, 1983. szeptember (124. évfolyam, 36-39. szám)

1983-09-25 / 39. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

mind a sensoros, mind a motoros ideg funkciója. A n. peroneus com­munis volt a leggyakrabban érin­tett motoros ideg. A neuropathia klinikai jeleit csak 4 betegnél ész­lelték. Megfigyelték, hogy a ciga­retta szívás frekvenciája és időtar­tama szignifikáns összefüggést mu­tatott az elektrofiziológiai eltéré­sekkel. A szerzők tanulmányukban rész­letesen vizsgálták a COPD, a do­hányzás és a polyneuropathia ösz­­szefüggését. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a ci­garetta potenciális neurotoxinként szerepel a COPD-hoz társuló neu­ropathia pathogenezisében. Szalay Mária dr. Heil- und Pflegestätte für Epilepti­ker, Liegan): Nervenarzt. 1981, 52, 364. A szerzők egy tízéves epilepsiás gyermek hirtelen halálának körül­ményeit ismertetik. A halál oka — a bencselet alapján — agyödéma volt. Erre a generalizált görcsök kí­sérőtünetei alapján következtetni lehetett: a gyermek a görcsök alatt feltűnően cianotikus volt. Valószí­nű, hogy ennél a gyermeknél min­den generalizált görcs már azelőtt is agyödémával járt. Az eset kapcsán a szerzők epi­­lepsiások váratlan halálának leg­gyakoribb okait sorolják fel: 1. Akut agyi nyomásfokozódás. 2. Mellékveseelégtelenség. 3. Krónikus periencephalitises folyamat. Kiszely Katalin dr. grand-malokkal kombinálódnak, ill. jellegük és gyakoriságuk változik. Kiszely Katalin dr. Úgynevezett „közbülső” epilepsiás rohamok. Müller J. (Neurol.-Psy­­chiat. Klinik der Med. Akademie (Carl Gustav-Carus, Dresden): Psychiat. Neurol. med. Psychol. 1981, 33, 641. Azokat az epilepsiás rohamokat, amelyekben a klinikai rohamjelen­ségek nem felelnek meg az EEG- vizsgálat alapján feltételezett ro­hamformának, „különleges” vagy „közbülső” rohamoknak nevezzük. Matthes (1961) szerint ilyen esetek­ben többnyire a „pszichomotoros epilepsiák” gyermekkori „centren­­cephalis” alakjáról van szó. A szerző a „közti forma” elneve­zést használja, mivel bemutatott esetei nem átmenetek két külön­böző rohamtípus között, hanem egyszerre mutatják a két különbö­ző rohamforma sajátosságait. Olyan betegek nem is szerepelnek a fel­dolgozásban, akikben a változás a kórlefolyás folyamán következett be, így pl. nincs köztük myoclonus­­astatikus petit­maiban szenvedő eset. 20 beteget ismertet. Ezeket 3 alcsoportba sorolja: 1. 3 c/s tüske- lassú hullám-min­tával járó absenceok és komplex szimptomatológiájú partialis epilep­siák közti átmeneti alakok (13 eset). 2. 3 c/s tüske- lassú hullámokkal III. atípusos tüske- lassú hullá­mokkal járó absenceok, valamint komplex tüneteket mutató partialis rohamok közti formák (4 eset), 3. egyebek (3 eset). Közös jellemzőik: a) A korai ro­hamkezdet, a cerebrális károsodás­ra utaló anamnézis és EEG, esetleg ideggyógyászati tünetek, c) az ese­tek 75%-ában pozitív családi anam­nesis és EEG-lelet főleg az első al­csoportban. Mindez arra utal, hogy létrejöt­tükben exogén és endogén (örök­letes) tényezők szerepe egyaránt fontos, többnyire nem is dönthető el, melyik a lényegesebb. Kiszely Katalin dr. A gyermekkori pszichózis és az epilepsia. R. Soulayrol és mtsai ((Service de Pédopsychiatrie, Cent­re Saint-Paul, Marseille): Neuro­­psychiatrie de l’Enfance, 1980, 28, (3), 77. Irodalmi áttekintés után a szer­zők 14 pszichotikus, ill. autisztikus gyermek kórrajzát elemzik, akik később epilepsiások is lettek. (4 családjában fordult elő epilepsia, 12 kórelőzményében szerepel ce­rebrális károsodás, 8 pszichomoto­ros fejlődése kezdettől retardált volt). Eseteik alapján kapcsolatot vélnek találni a realitással való kapcsolat javulása és az epilepsiás rohamok jelentkezése, ill. az EEG- kép romlása között. Úgy látják, hogy míg súlyos epilepsiákban (pl. myoclonalis-astatikus petit­maiban szenvedőkben) a desorganizáló or­ganikus folyamatot, átmeneti álla­potként a teljes leépülés előtt, a pszichosis helyettesítheti. Ez fel­fogható válaszként az epilepsiás súlyos állapotra. A közölt esetek­ben viszont az epilepsiás roham védekezés megnyilvánulása, mely a pszichózis kritikus szakaszában lép fel, és szerepe a kórlefolyás­ban igen jelentős. (Ref.: az epilepsia és pszichózis kapcsolatának irodalma szinte át­tekinthetetlen, így a referál­on kívül számos egyéb interpretáció lehetséges.) Kiszely Katalin dr. Szülők és fiatalok kooperációs készsége antiepilepsziás gyógysze­rek bevételében. Walter, L. (Kin­­derneuropsychiatrische poliklini­sche Abteilung des Bezirkskran­­kenhauses/Poliklinik, Hoyerswer­da). Z. ärztl. Fortbild. 1980, 74, 1116. Epilepsziások hatásos gyógyszeres kezelése csak a beteg, ill. szülője együttműködése mellett lehetséges. Az orvos hibájából nem számítha­tunk erre, ha a beteget indokolat­lanul kezeljük (pl. latens epilep­­siásnak, vagy nem epilepsiásnak rendelünk gyógyszert, vagy ha a tartós kezelés bevezetését nem elő­zi meg részletes tájékoztatás. Ma már az epilepsiás beteg ellátásához hozzátartozik szociális hátterének, kooperációs készségének és meg­bízhatóságának ismerete. Tudnunk kell, hogy: 1. nem le­het azt kívánni, hogy a szülő úgy lássa gyermekét, mint ahogyan mi. Sem azt, hogy a begyakorlott peda­gógiai módszereit egyből megvál­toztassa. 2. Tanácsainkkal gyakran reményeiket tesszük tönkre. 3. Ne­héz valakinek saját gyermekét tár­gyilagosan látni. 4. A nevelési mód­szer mindig a szülő egyéniségére jellemző. 5. Előfordulhat, hogy mi is elfogultak vagyunk a beteggel kapcsolatban­, hiszen általában nem problémátlan gyermekekkel foglalkozunk. A gyermek együttműködését ko­rán kívül pszichopathológiai sajá­tosságai és betegség következmé­nyeként fellépő funkcionális rend­ellenességek, valamint környezete nagymértékben korlátozhatják. A szülő együttműködését egyéni lelki sajátosságaik, elvárásaik, a gyermek felfogásának mértéke és előítéleteik szabják meg. Kiszely Katalin dr Egy epilepsiás gyermek váratlan, hirtelen haláláról. Oettinger, B., E. Roitzsch, W. Zuber (Evangelische A komputertomographia indiká­ciói epilepsiás betegeknél. (A gya­korló orvos szemszögéből nézve.) Medici, V. (Neurologie FMH. Bern): Schweiz. Rundschau Med. (Praxis), 1981, 36, 1558. A komputertomographia (CT) indikációi epilepsiás betegeknél a következők: 1. Nem rezidualis par­tialis epilepsiák elementáris tüne­tekkel. 2. Nem rezidualis partialis epilepsiák komplex tünetekkel, kü­lönösen 20 év feletti kezdetnél ne­gatív egyéni és családi anamnézis mellett, főleg ha a rohamok diffúz ACTH és kortikoidok a neuro­­psychiátriában. B. Neundörfer: Nervenarzt, 1981, 52, 431. A szerző áttekinti irodalmi ada­tok alapján a mellékvesekéreg-hor­­monok 3 csoportját, ezek anyagcse­réjét, valamint általános hatásaikat. Megállapítja, hogy a neurológiai alkalmazhatóság tekintetében a mineralo­kortikoidok és a sexual­­steroidok elhanyagolhatók, ezért a továbbiakban csak a glukokortikoi­­dokkal, valamint az ACTH-val fog­lalkozik. 4 nagy betegségcsoportot tesz vizsgálat tárgyává: I. Myopa­­thiák. II. A peripheriás idegek betegségei. III. Az encephalomyeli­tis disseminata. IV. Cerebralis meg­betegedések. Az 1. csoportnál megállapítja, hogy csak a climacterialis izom­­dystrophiáknál észlelhető cortison hatására javulás, ezenkívül a dyst­. 2399

Next