Orvosi Hetilap, 1983. szeptember (124. évfolyam, 36-39. szám)
1983-09-25 / 39. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
Abortumok terápiás felhasználása — és a modern orvosi beavatkozások etikájának ellentmondásáról. T. Szerkesztőség! Az Orv. Hetil. 1983/124. évfolyama 11. számában megjelent: a „Dyserythropoiesis magzati májban, mint a vetélés keltette stress intenzitásának jelzője” c. tanulmányhoz fűznék néhány kritikai megjegyzést. A téma nem tartozik szakterületemhez, de mint orvos a vizsgálati módszert erősen kifogásolhatónak érzem. A művi vetélés kérdése nemcsak vallásfilozófiai, hanem szociológiai, egészségügyi és általános erkölcsi szempontokból analizálva is korunk társadalmainak égető problémái közé tartozik. Abban egyetérthetünk, hogy a művi vetélés engedélyezésében többféle erős liberalizmus tapasztalható. Ha ehhez még a kísérletes orvostudomány igénye is társul, akkor veszélyes mértékben átléphetjük a morál szabta határokat. Az ember élete a fogamzással kezdődik. Ettől a pillanattól kezdve beszélhetünk — bár sokak által vitatottan — az emberi méltóságról. A különböző okokból mesterségesen előidézett magzati halál (abortus) pathofiziológiai folyamatainak experimentális vizsgálata orvosetikailag nem igazolható. A spontán és művi vetélés következtében kilökődött, de még élő magzatokkal történő manipulálás megítélése között sem tehető különbség. Ellenkező esetben valóban egyenlő elbírálás alá esne az, hogy egérmagzatokat vagy embert vizsgálunk, hiszen csupán „anyag és módszer”ről van szó, ahogyan a szerzők e számomra rendkívül antipatikus zsargonnal jelzik is. Néhány sort idézek munkájukból: „ ... a spontán, az indukált és a műtétes vetélések kezdetén a magzat szívműködéséről ultrahang (Doppler) készülékkel győződtünk meg. A magzat mellkasát, méhből való kilökődése, ill. eltávolítása után 5—15 percen belül megnyitottuk és vizuálisan ellenőriztük a szívkontrakciókat... Mivel a vetélés kezdetén minden magzat élt... összehasonlítottuk a közvetlen vetélés utáni életjelenségeket (szívműködést) mutató magzatok májmenetét a kilökődést követően szívműködéssel nem bíró magzatokéval.” Ennyit a módszerről, amelyhez véleményem szerint nem szükséges külön kommentár. Még ha a tanulmány különösen fontos adatokat szolgáltatna az orvostudomány számára, módszere abban az esetben is kritizálható lenne. E munka informatív értéke pedig erősen kétségbevonható. Önként LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ felvetődik a kérdés: mit szolgál a tudomány? Az egyéni ambíciókat vagy az emberiséget? Ami kivitelezhető az nem minden esetben helyes is! Jogi oldaláról vizsgálva a dolgot: vajon ezek a manipulációk a szülők tudtával és beleegyezésével történnek? Érdeklődéssel várnám a Szerzők és a t. Szerkesztőség állásfoglalást Mertz Tibor dr. 7730 VS-Schwenningen T. Szerkesztőség! Mertz Tibor dr. levelében kifejtett, bizonyára sokak által támogatott, tiszteletre méltó állásfoglalása mellett az alábbi tényeket szükséges tekintetbe venni. A munka informatív értéke kétségbevonható — írja. A szóban forgó embriók és magzatok mind a közleményben szereplő, mind egyéb vizsgálataira azért került sor, mert azok friss hemopoietikus szöveteit súlyos csontvelő-apláziás betegekbe transzplantálták. A tervezett transzplantáció miatt a vetélést követően rövid idő alatt el kellett dönteni, hogy az életjelenségeket nem mutató, egyébként is életképtelen magzat hemopoietikus szövetei milyen mértékben károsodottak a vetélés alatt bekövetkező, ismeretlen fokú és időtartamú magzati hypoxia következtében. Mivel a spontán vetélések etiológiájában magzati — genetikai — ártalom jelentős arányban feltételezhető, az indukált vetélésekből származó — tehát egészségesnek tekinthető — magzati szövetek transzplantációra való alkalmasságának eldöntése fontosnak látszott. A magzati máj általunk leírt dyserythropoiesisének mérése egyszerű és gyors eljárás, amely tájékoztat arról, hogy a máj milyen súlyos hypoxiának, ill. károsodásnak volt kitéve, ezért transzplantációra való alkalmasságát eldönti. A súlyos csontvelőaplaziások túlnyomó többsége 2—3 év alatt meghal. Döntő változást a csontvelő-átültetés hozott. Ha erre nincs mód, embrionális/fetális hemopoietikus szöveteket alkalmazhatunk terápiás céllal. Transzplantációval foglalkozó szakemberek ismételten tartottak nemzetközi konferenciát „Fetal liver transplantation” címmel, melyek anyaga könyv formájában is megjelent. Van olyan központ, ahol a magzatok máját gyűjtik és mélyhűtőben tárolják. Mind az irodalomban, mind saját anyagunkban több olyan súlyos apláziás beteg szerepel, akik fenti kezelés után meggyógyultak. A gyógyításra használt szövetek sterilitása és épsége természetesen döntő, s utóbbi megítélésében használják az ún. dyserythropoiesis fokának meghatározását. Bizonyos mértéknél nagyobb dyserythropoesis esetén ugyanis a szövetet átültetésre nem használjuk fel. A dolgozat anyagát nem közleményírás céljából gyűjtöttük, hanem az említett terápiás cél szolgálata közben hasznos melléktermékként adódott. Megfigyeléseink közléséig azt tartották, hogy a magzati dyserythropoiesis „fiziológiás”. Mi bizonyítottuk be, hogy ez az álláspont helytelen, s a nemzetközi irodalomban szereplő magzatok nem kis része kóros állapotból származik. Különböző emberi prenatális megfigyelésekben az eredmények emiatt félrevezetők lehetnek. Ennek felismerése, informatív értéke nem vonható kétségbe. Embrionális/fetális szövetátvitellel kezelt betegeink összes adata a Nemzetközi Transzplantációs Regisztráló Központban a világszerte működő ilyen csoportok rendelkezésére áll. Súlyos csontvelő-apláziás betegeink sorsa az említett kezelés alkalmazása óta jelentősen megváltozott. Míg azelőtt ilyen betegeink közel 100%-a néhány éven belül meghalt, azóta több, mint fele meggyógyult, vagy transzfúziók nélkül jól van. A fentiek ellenére a vetélés engedélyezéséhez a kísérletes orvostudomány igénye nem társult, ugyanis a terhességmegszakításokat a fennálló törvények által megszabott szociális és orvosi (súlyos anyai betegségek miatt felállított) javallatok alapján az anya kérésére, ill. hozzájárulásával végeztük el. Az anya ahhoz is hozzájárult, hogy abortumán tudományos vizsgálatokat végezzünk. Ezek alapján a morál szabta határok átlépéséről szó sincs, mint ahogy t. kolléga feltételezi. Pajor Attila dr. Kelemen Endre dr. Jánossy Margit dr. Szerkesztőségi kommentár: Ha a levél írója nem kérte volna a szerkesztőség állásfoglalását, ezt az alkalmat akkor is felhasználtuk volna arra, hogy újólag szóba hozzuk azt a modern medicinában egyre inkább elharapódzó abusust, amelynek során kockázatos vizsgálóeljárásokat, beavatkozásokat feleslegesen és mértéktelenül alkalmazunk. Ugyanakkor amikor a világ számos civilizált országában elfogadott a művi vetélés és az saját felfogásunknak is megfelel, vajon mi lehet kifogásolható abban, hogy az amúgy is pusztulásra ítélt magzat egyes szerveit életmentésre használjuk fel olyképpen, hogy a konkrét esetben az embryonális (foetalis) haemopoetikus szöveteket az arra rászoruló betegekbe implantáljuk. Ide kívánkozik ugyanakkor annak a ténynek a megállapítása, hogy ezzel szemben csak elvétve 2401