Orvosi Hetilap, 1984. augusztus (125. évfolyam, 32-35. szám)
1984-08-26 / 35. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
MEGJELENT KÍSÉRLETES ORVOSTUDOMÁNY 1984. 4. szám Bálint Péter, László Katalin: A vazoaktív renális hormonok. Csató Miklós, Rimanóczy Ágnes, Dobozy Attila, Simon Miklós: Psoriasis vulgárisban szenvedő betegek policrorfonukleáris leukocitáinak ciklikus AMP-tartalma. Iliás Lajos, Pásztor András, Bodó Mihály: Heveny konyaűri nyomásemelkedés hatása az EKG-ra nehezített vénás kiáramlás mellett kísérleti körülmények között kutyán. Losonczy György: Ischaemiás vesekárosodás hematológiai következményei. G. Bartha Klára, Blaskó Katalin, Györgyi Sándor: Alkálionok kompetitív hatása vörösvérsejt ghostok iontranszportjára. Rózsa Zsuzsanna, Varró Vince: A mesenteriális vérkeringés szabályozásáról. Dopamin hatása a vékonybél keringésére. Pajor Attila, Gróf József, Menyhárt János, Horváth Katalin: A terhes méh kontaktilis működéésnek hatása a hemosztazisra. Góth László: A humán szérum kataláz enzim elektroforetikus tulajdonságának vizsgálata. Mestyán Ildikó: A komplement 3 és 4 faktor in vittro aktivitásának vizsgálata immunfixációs elektroforézissel. Náfrádi József, Bálint A. Gábor, Varró Vince: Prostacyclin és analogonjainak hatása patkányok cysteamin okozta nyombélfekélyére. MAGYAR BELORVOSI ARCHÍVUM 1984. 2. szám Makó János dr. és Nagy Félix dr.: A hyperkalaemia és klinikai tünetei krónikus haemodialisissel kezelt betegeken. Jermendy György dr., Seegard Ulla, Svendsen Per Aaby és Nerup Jorn dr.: Glikozilált haemoglobin kromatográfiás meghatározása diabetes mellhúsban. Radó János dr. és Gercsák György dr.: Cukor által okozott paradox hyperkalaemia függőleges testhelyzetben captoprillal kezelt hypertoniásokon. Kiss Zoltán dr., Hódi Miklós dr., Knyihár Erzsébet dr., Szűcs Attila dr. és Csillik Bertalan dr.: Tűrhetetlen végtagfájdalommal járó diabeteses neuropathia fontoforetikus neurotubulus-gátló kezelése. Kurta Gyula dr., Kakuk György dr., Wórum Imre dr. és Lőcsey Lajos dr.: Az uraemiás pericarditis megelőzése és kezelése. Gesztesi Tamás dr., Sonkodi Sándor dr., Kemény Éva dr. Magyar Zoltán dr.: A Bartter syndromáról esetismertetés kapcsán. Szabolcs István dr., Sallay György dr., Konrády András dr., Irsy Gábor dr., Góth Miklós dr. és Szilágyi Géza dr.: Egyes in vitro pajzsmirigydiagnosztikai eljárások értéke időskorban. KÖNYVISMERTETÉS 1. Luban-Plozza, Hr. Mattem, VV. Wessack (hrsg.): Der Zugang zum psychosomatischen Denken. Hilfen für den niedergelassenen Arzt. 1983, Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg, New York, Tokyo, 369 oldal. Ára: 64,MDM. A könyv tanulmánygyűjtemény, sokban hasonlít ahhoz a kötethez, amit a MÁOTE adott ki 1976-ban „Pszichoszomatikus megbetegedések” címen. A szerkesztők célja az volt (mint ezt az alcím is tükrözi), hogy olyan tanulmányokat adjanak közre, amelyek a gyakorló orvos, a „megtelepedett orvos” (ilyen szakorvosok is vannak az NSZK- ban, akik a maguk szakterületén olyanfajta területi ellátást végeznek, mint nálunk egy szakrendelés orvosai) pszichoszomatikus szemléletét fejlesztik, és amelyek konkrét segítséget is adnak nekik a betegek pszichológiai problémáinak megértésében és befolyásolásában. A vezető szerkesztő, Luban Plozza ismert szakember, aki a Bálintcsoport módszerével foglalkozik és ezt a módszert igyekszik terjeszteni az orvosképzésben és a gyakorló orvosok pszichológiai továbbképzésében. Mattern maga is gyakorló orvos, Westack pedig pszichotherápiás szakértő. A kötet 23 tanulmánya jól sikerült, érdekes, alapos munka. Mindegyik áttekinthetően strukturált, érthetően megírt összefoglaló egyegy kérdésről, alapos szakirodalmi forrásközléssel, amelynek alapján az érdeklődők tovább olvashatnak a témában. Nyilván a szerkesztők hatására van a tanulmányokban bizonyos szemléleti hasonlóság. Ez tematikus súlypontokban is megnyilvánul. A legtöbb szomatizációs neurotikus tünettel vagy pszichoszomatikus kórképpel kapcsolatosan szóba kerül a depresszió, mint esetleges háttér. A depresszió legtöbbször a lárváit, ill. látens depresszió formakörében kerül tárgyalásra. A lárváit depresszió koncepciójáról külön fejezet is van a kötet élén, Kielholz és Adams tollából. Ez igen figyelemreméltó leírás, sokkal világosabb és józanabb, mint Kielholz más írásai a kérdésről. Itt világosan kifejezésre juttatja, hogy nem valódi entitásról van szó, a tüneti kép alapján a lárváit depresszió fennállását inkább gyanítja az orvos („Vermutungsdiagnose”), amit azután fenomenológiai és nosológiai adatokkal alá kell támasztani. A fejezet áttekinti a koncepció különféle megfogalmazási módjait az utóbbi fél évszázad pszichiátriai irodalmában. Ez az áttekintés nagyon tanulságos, és aláhúzza, hogy a különféle szerzők elsősorban azt igyekeztek megragadni, hogy a depresszív dinamika a testi panaszokat hozza előtérbe és ez elfedheti a pszichopathológiai állapotot. Kielholz a lárváit depresszió nosológiai kategóriáját didaktikus szempontból tartja jónak (ezzel a recenzens nem ért egyet). Fontos megállapítás Kiebelzék cikkében, hogy az antidepresszánsok kedvező hatása nem használható fel diagnosztikai támpontnak a lárváit depresszióhoz, mert az antidepresszánsok az organikus kórképek nagy részében is kedvezően hatnak részben szorongáscsökkentő vagy késztetésfokozó hatásuk miatt, részben mint placebók. További hasonlóság a pszichodinamikus szemlélet és a pszichoterápiás megközelítés. Minden gyakori kérdéshez, ami a praxisban jellegzetesen előfordul, elsősorban a pszichodinamikus szempontokat és a pszichológiai közelítési módszereket ajánlják a fejezetek (bár adnak gyógyszerelési javaslatokat is). Nagy hangsúlyt kap a Bálintcsoport módszere, ez nyilván Luban-Plazza hatása, a fejezetek egyöntetűen a Bálint-csoportok szupervízióját ajánlják azoknak az orvosoknak, akik a pszichoszomatikus problémákkal foglalkozni akarnak. Néhány fejezet azért érdemel említést, mert a gyakorló orvosnak valóban hasznos lehet (pl. a pszichológiai tesztek bemutatása, az osztályon folyó pszichoterápia indikációinak és lehetőségeinek tárgyalása stb.). Más fejezetek szakmailag kitűnők. Ilyen pl. M. Wirsching fejezete a családterápia lehetőségeiről a pszichoszomatikában. Ez az ún. heidelbergi családterápiás iskola szemléletét mutatja be és ajánlja (Helm Stierlin iskolájáét). Nagyon jó az ismert alkohológus, Hugo Solms fejezete az alkoholizmus és az alkohol okozta problémák gyakorló orvos számára fontos vetületeiről. Bár itt Solms túl nagy nyomatékot ad az alkoholizmus genetikai tényezőinek, nagyon sok jó gyakorlati szempontot ír le, gyógyszerelési sémákat közöl stb. Egy kiváló fejezet a haldokló pszichológiai segítségének irányelveit és módszereit mutatja be. A könyv tehát a gyakorló orvosok és a pszichoszomatika iránt érdeklődő szakorvosok számára ajánlható olvasmány. Alkalmas lehet arra is, hogy pszichiáterek használják szemléletformáló, induló olvasmánynak, ha a pszichoterápia és a pszichoszomatika felé keresnek utat. Buda Béla dr. 2165