Orvosi Hetilap, 1984. december (125. évfolyam, 49-53. szám)
1984-12-23 / 52. szám - Révész Tamás - Kardos Gabriella - Kajtár Pál - Vargha Márton - Kabos Sándor - Schuler Dezső: prednisolon előkezelés hatása akut lymphoid leukémiás gyermekek túlélésére
1* RÉVÉSZ TAMÁS DR., KARDOS GABRIELLA DR. KAJTÁR PÁL DR., VARGHA MÁRTON, KABOS SÁNDOR ÉS SCHULER DEZSŐ DR. A munkában részt vettek: A Magyar Gyermekleukémia Terápiás Munkacsoport tagjai Prednisolon előkezelés hatása akut lymphoid leukémiás gyermekek túlélésére Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Gyermekklinika (igazgató: Schuler Dezső dr.) Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinika (igazgató: Mestyán Gyula dr.) 1971—1981 között 699 akut lymphoid leukémiás (ALL) gyermeket diagnosztizáltak Magyarországon. Közülük 34-en részesültek Prednisolon kezelésben a diagnózis felállítását megelőzően. Az előzetes szteroid kezelés leggyakoribb oka a plasticus anémia, illetve ízületi panaszok voltak. A leukémia tünetei rendszerint néhány héttel a szteroid terápia kezdete után jelentkeztek, sokszor azonban csak a gyógyszer elhagyása után. A kezdeti leukémiás blaszttömeg, melyre a kezdeti fehérvérsejtszám és a hepatosplenomegalia alapján következtetünk, ezekben a betegekben kisebb volt, mint a többi akut lymphoid leukémiás gyermekben. A remissziós ráta azonos volta ellenére, a túlélés szignifikánsan rövidebb volt a Prednisolon előkezelt csoportban. Vizsgálataink alapján úgy tűnik, hogy a diagnózis felállítása előtt adott Prednisolon kezelés elősegíti rezisztens sejtklónok kialakulását, mely a továbbiakban korai recidivához és halálhoz vezet. Az akut lymphoid leukémiás betegek mintegy 60%-ában a Prednisolon önmagában is képes remissziót előidézni (1). Ez a remisszió azonban általában rövid ideig tart, és a terápia elhagyása után néhány héttel a blasztok újra megjelennek. A gyógyszer ismételt alkalmazásával további remiszsziók is elérhetők, de ezek sohasem tartósak, és a betegség hamarosan terápia rezisztenssé válik. A * A munkacsoport további tagjai: Kassai Péter, Kisbán Judit, Tirts Anikó, Apáthy I. Kórház, Budapest; Kovács Ilona, Oláh Éva, Kiss Csongor: Debrecen, Gyermekklinika; Laub Margit: Egri Kórház; Zimonyi Hana, Kemény Kinga, Marosi Anikó: Heim Pál Kórház, Budapest; Nyerges Gábor, Mészner Zsófia, Gellért Mária: László Kórház, Budapest; Kemény Pál, Szokolai Vera, Reich Katalin, Kádár Ferenc: Madarász u. Kórház, Budapest; Velikey László, Hunyadi Katalin, Baranyi Enikő, Berkes Enikő, Sólyom Enikő: Miskolc, Gyermekegészségügyi Központ; Heim Teréz: Gyermekklinika, Pécs; Rényi Imre, Bucsky Péter: Semmelweis OTE I. Gyermekklinika, Budapest; Koós Rozália, Szollár Judit, Somló Pál, Walcz Erzsébet, Krause Izabella, Borsi József, Bulin Andrea, Polcz Alaine: Semmelweis OTE II. Gyermekklinika, Budapest; Virág István, Illyés Mária, Megyeri Pál, Bartyik Katalin, Román Ferenc: Gyermekklinika, Szeged; István Lajos, Cholnoky Péter, Egyed Ágnes, Marton Éva, Szabó László, Maláth Péter: Markusovszky Kórház, Szombathely; Szájber Benedek: Államigazgatási Számítógépes Szolgálat, Budapest. Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 52. szám Prednisolon pretreatment in children with acute lymphoblastic leukemia. Between 1971 and 1981, 699 children were diagnosed in Hungary as having acute lymphoblastic leukemia (ALL). 34 of these children received Prednisolone therapy prior to the establishment of the diagnosis. The most frequent reasons for giving steroid pretreatment were aplastic conditions and arthritis. Leukemic symptoms usually occured several weeks after the initiation of steroid therapy, often following the withdrawal of the drug. Initial tumor mass, as judged by WBC count and hepatosplenomegaly was smaller in these patients than in the other leukemics at the time of diagnosis. Although they entered remission at the same rate as the other children with ALL, the lenght of cumulative complete remission however was significantly shorter in the Prednisolone pretreated group. It appears that Prednisolone therapy given before the usual remission induction regimen favours the development of resistant clones, leading to earlier relapse and death. hatvanas évektől kezdve az ALL kombinált citosztatikus kezelése került előtérbe (2). Annak ellenére, hogy a Prednisolon az ALL terápiájában általánosan használt és kétségtelenül hatásos szer, keveset tudunk hatásmechanizmusáról (3). Fiziológiás hatásában fontos szerepet játszanak a citoplazmatikus glukokortikoid receptorok, és azt gondoljuk, hogy az antileukémiás hatás is ezeken a receptorokon keresztül érvényesül (4). Lippmann és mtsai kimutatták, hogy a glukokortikoid receptorok elvesztése szteroid rezisztenciához vezet (5). Az elmúlt 10 évben számos olyan gyermeket kezeltünk, akik Prednisolon előkezelésben részesültek az ALL diagnózisának felállítása előtt. Megfigyeléseink alapján e betegcsoport remissziós ideje rövidebb. A gyors visszaesés legvalószínűbb magyarázata rezisztens klónok kialakulása. Munkánkban 34 olyan ALL-s gyermekről számolunk be, akik Prednisolon előkezelésben részesültek, és hasonlítjuk össze őket a szteroiddal nem előkezelt többi ALL-s beteggel. Betegek és módszerek Betegek 1971 óta minden leukémiás gyermek a Magyar Gyermekleukémia Terápiás Munkacsoport 10 alközpontjának egyikében kerül kezelésre, egységes diagnosztikai és terápiás elvek szerint (6, 7). A leukémia diagnózisát csontvelő-vizsgálattal állítjuk fel. A csont: 3155