Orvosi Hetilap, 1987. július (128. évfolyam, 27-30. szám)
1987-07-26 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
te 48 beteg orrnyílásából kenetet vettek. 53 betegen mandzsettás tubiist használtak és ezt éppen tömítésig fújták fel. Ezután 1-3 perc múlva a könyökvénából vettek haemoculturához „Bactec” rendszerbe 3—3 ml vért, aerob és anaerob tenyésztésre. 49 betegtől még további 30 ml vért is vettek, amelyet 120 ml táptalajhoz kevertek. Minden üveget 1 hétig figyeltek, szükség szerint továbboltottak, majd a tenyészetet azonosították. 12 haemocultura (17%) volt pozitív, mégpedig a mandzsettás tubussal intubáltak közül 11 (21%), a mandzsetta nélküliek közül csupán 1 (5,6%). A 30 ml-es vérmintákból 4 olyan mikroorganizmus tenyészett ki, ami a 2x3 ml-esből nem, viszont 2 esetben csak az utóbbi volt pozitív. Az orrnyílásból minden esetben Staph, epidermidis, esetenként Staph, aureus és Diptheroides tenyészett ki. A 12 pozitív haemoculturához 9 orrkenet tartozott (3 esetben nem végeztek). 5 esetben a haemocultura azonos volt az orrkenettel (Staph. epidermidis), 4 esetben különbözött (2xStr. sanguis, H. influenzae, Str. pyogenes). Abból a 3 pozitív vérmintából, amelyhez nem tartozott orrkenet is, H. influenzae, Corynebacterium Hofmannii és Staph. epidermidis tenyészett ki. A bacteriaemia általában 17%-os és különösen a mandzsettás tubusok melletti 21%-os gyakorisága arra vall, hogy ezt a műveletet fogékony betegeken antibiotikus védelemben kell végezni. A szívműtétek utáni bacterialis endocarditisek forrása is lehet a postoperatív lélegeztetéshez alkalmazott nasalis intubálás. A legtöbb bacteriaemiát a standard technika 30 ml-es vérmintával való kiegészítése mutatja ki. Incze Ferenc dr. normális és károsodott vesefunkciójú páciensek esetében. A szerzők sorozatban mértek normális szérum magnézium koncentrációkat öt hepatorenalis syndromás betegben, ahol nátrium-foszfát purgálást alkalmaztak. A szerzők már közölték egy esetüket, akinél más insufficientia során alkalmaztak magnézium tartalmú purgálást és hypermagnesaemia állt elő. Minden magnézium-szulfát beöntés alkalmával 263 mmal magnézium használódik, érezhető abszorbció gyorsan a toxikus koncentrációba kerülhet. A szerzők két meghalt májcomás betege esetén a szérum magnézium szint magasan a toxikus tartományba került, ahol a vesefunkció erősen megromlott. A magnézium toxicitás jele a kényszerképzetek és paralysis, a makacs bradycardia előrehaladása asystoléba, így a halál beállta közvetlen oka a két esetükben magnézium toxicitás volt. Mindkét esetben hypercalcaemia társult. Ez a biokémiai sajátság rendkívüli, habár hypercalcaemiát a magnézium-szulfát beöntést kapott anyák utódaiban leírtak. A szerzők két sajnálatos esetének oka vesekárosodás beállta volt, normál vagy közepesen emelkedett szérumfoszfát koncentrációval. A calcium- és magnéziumcsere a csontfelszínen kombinálva a vese calcium kiválasztás kudarcával, eredményezi a hypercalcaemiát. Konklúzióként a szerzők ajánlják, hogy májbetegségekben szenvedő páciensekben, ahol vesefunkció-romlás állhat fenn, ne alkalmazzanak magnéziumtartalmú beöntést, mert magnéziummérgezés történhet, amely halálhoz vezet. Egri Piroska dr. oldását. Ha ez nem jár sikerrel, nem kerülhető el a műtéti beavatkozás. A szerzők 24 esetben végeztek resectiót ileus miatt. Sokszor igen nehéz még gyors fagyasztásos szövettani vizsgálattal is elkülöníteni az ép bélszakaszt a rtg által károsodottól. A szerzők beteganyagában az anastomosis varratelégtelensége 37,5%-ban fordult elő. Az 54 beteg között, akik előrehaladott sugárártalom következtében rossz általános állapotba kerültek műtétre, 25,9% volt a halálozási arány. A 30-as években a gyomor-bél traktusra irányuló sugárkezelt betegek 3—12%-a károsodott. Ma ez az arány 1%-ra csökkent. Sugárártalomra praedisponáló tényezők: a magas vérnyomás, nikotin abusus, a bél gyulladásos megbetegedései. A sugárérzékenység egyéni hajlamtól is függ. Diagnosztikus nehézséget okoz, hogy a sugárártalom nem mindig különíthető el a tumor okozta elváltozásoktól. Megnyugtató megoldás a károsodott terület radikális kiirtása és a passage helyreállítása. Csak az épben történő resectiótól várható eredmény. Több szerző a palliatív megoldást, a megkerülő anastomosist választja. A bél sugárártalmának prognózisa rossz, 23%-os letalitásra kell számítani. Viczián Antal dr. Fatális hypermagnesaemia magnéziumszulfát-beöntést követően máj comás páciensekben. P. O. Collinson és mtsai (Royal Free Hospital and School of Medicine, London NW32QG). Brit. med. J. 1986, 293, 1013. A magnézium-szulfát beöntés általánosan használt hashajtó hepatikus encephalopatiában és comában. A szerzők leírták két esetüket, ahol kifejlődött hypermagnesaemia, és a magnézium magas toxikus koncentrációja a betegek halálához vezetett. A hypermagnesaemia észlelése mindkét páciensben véletlen volt. A magnézium koncentráció mérés oka a parenterális táplálás indítás előtt az alapértékek megállapítása. Mint általában, mindkét esetben purgálás volt a cél magnézium-szulfáttal. A hypermagnesaemia a vesefunkciók romlásával fejlődött ki. A szerzők feltételezik a magnézium vese általi kiválasztásának megszűnését. A hypermagnesaemia jól ismert vesebeteg esetekben, de csak exogén magnézium felvétellel asszociál. Akut májbetegség sajátságaként nem ismert. A szerzők sorozatban mértek normális szérum magnézium koncentrációkat hét akut májnecrosisos betegükben, akik nem kaptak magnézium-szulfát purgálást. A hypermagnesaemia lehet a magnézium abszorpció következménye az intact gastrointestinalis tractusból, ez ismert A bél radiogén ártalmai. — Diagnózis és therapia. Kujath, P. és mtsai (Chir. Klinik und Path. Institut, Univ. Würzburg), Chirurg, 1986, 57, 573. Az utóbbi évtizedekben a malignus tumorok adjuváns sugárkezelése előtérbe került. A besugárzás módjának és technikájának javulása következtében a nem kívánatos rtg-ártalmak is csökkentek. A korai ártalomra különösen a magas anyagcsere-aktivitással rendelkező, fiatal sejtek érzékenyek. A nyálkahártya párnaszerűen megduzzad, pirosan elszíneződik, s pontszerű, némelykor erosiós vérzések jelennek meg. Tüneti kezelésre gyógyul. A késői károsodás a sugárkezelés befejezése után hónapokkal vagy évekkel fejlődik ki. Fibrosis, sclerosis, csökkent lokális vérkeringés miatt necrosis, fekély-, illetve sipolyképződés, perforatio jöhet létre. Rendszerint sebészi therápiát igényel. A szerzők 15 év alatt 62 beteget kezeltek vékony- és vastagbélen jelentkező sugárártalom miatt. Sipoly rendszerint a vagina vagy a húgyivarszervek felé képződik. A betegek egy része a progrediáló tumor miatt már eleve rossz általános állapotban kerül kezelésre. 23 esetben anus praeternaturalist készítettek, s csupán 5 beteg volt olyan állapotban, hogy a tumor radikális exstirpatióját el lehetett végezni. Gyakori szövődmény a bél stenosis. Műtét előtt lehetőleg konzervatív módszerekkel kell megkísérelni a Jubileus Munkaegészségügy Hobby és foglalkozás mint rákokozók. (Kommentár.) R. I. Zielhuis: Ned. Tijdschr. Geneesk. 1986, 130, 994. A horgászat és az urogenitális rák közötti összefüggés feltételezése első hallásra bizarrnak tűnik, de Sole és Sorahan vizsgálatai az összefüggést valószínűsítették. Midlandsban sárga vagy vörös festékkel színezett tápanyaggal tenyésztett nyűvekkel látják el a tenyésztők a horgászokat, de sokan a chrysoidinnel bronzszínűre festett csalit szeretik. A használt festékek állatkísérletben carcinogénnek bizonyultak. Egérben leukémiát, májrákot, reticulumsejtes cc-t, kutyán hólyagrákot okoznak. Sole és Sorahan 1984-ben diagnosztizált 222 urogenitális rákos beteg munkahelyét, munkakörét, horgászási és dohányzási szokásait összehasonlították korban és nemben megfelelő nem rákos betegekével. A rákos csoport 21%-a (43 fő), a nem rákosok 13%-a (26 fő) volt horgász. A festett nyűveket használók között kétszer gyakrabban fordult elő urogenitális rák, a legalább öt éve bronzozott csalit használók között háromszoros volt a rák előfordulása. Négyen maguk festették a csalit, egy vesekehelytumoros 39 éves horgász három éven át nyütenyésztő-festő üzemben dolgozott és már 19 éve horgászott bronzozott csalival. Egyik horgász hideg napokon a szájában melegítette a csaliját. 19 horgász átlag 21 éven át használt bronzozott csalit, náluk a rák gyakrabban volt a vesemedencében és az uréterben, mint a hólyagban (16 : 3 az arány, szemben az összes rákosokkal, akiknél az fordított, 9 : 193). A szerzők a színezett nyűvek okozta rákot a húgyúti rákok 5%-ára becsülik. A bronzozott csalit használó dohányosok veszélyeztetettsége négyszeres. Az angol nemzeti horgászszövetség eltiltotta a szt