Orvosi Hetilap, 1987. július (128. évfolyam, 27-30. szám)

1987-07-26 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

te 48 beteg orrnyílásából kenetet vettek. 53 betegen mandzsettás tubiist használ­tak és ezt éppen tömítésig fújták fel. Ezután 1-3 perc múlva a könyökvénából vettek haemoculturához „Bactec” rend­szerbe 3—3 ml vért, aerob és anaerob tenyésztésre. 49 betegtől még további 30 ml vért is vettek, amelyet 120 ml táp­talajhoz kevertek. Minden üveget 1 hétig figyeltek, szükség szerint továbboltottak, majd a tenyészetet azonosították. 12 haemocultura (17%) volt pozitív, mégpe­dig a mandzsettás tubussal intubáltak közül 11 (21%), a mandzsetta nélküliek közül csupán 1 (5,6%). A 30 ml-es vérmin­tákból 4 olyan mikroorganizmus tenyé­szett ki, ami a 2x3 ml-esből nem, vi­szont 2 esetben csak az utóbbi volt po­zitív. Az orrnyílásból minden esetben Staph, epidermidis, esetenként Staph, aureus és Diptheroides tenyészett ki. A 12 pozitív haemoculturához 9 orrkenet tartozott (3 esetben nem végeztek). 5 esetben a haemocultura azonos volt az orrkenettel (Staph. epidermidis), 4 esetben különbö­zött (2xStr. sanguis, H. influenzae, Str. pyogenes). Abból a 3 pozitív vérmin­tából, amelyhez nem tartozott orrkenet is, H. influenzae, Corynebacterium Hof­­mannii és Staph. epidermidis tenyészett ki. A bacteriaemia általában 17%-os és különösen a mandzsettás tubusok mel­letti 21%-os gyakorisága arra vall, hogy ezt a műveletet fogékony betegeken anti­­biotikus védelemben kell végezni. A szív­műtétek utáni bacterialis endocarditisek forrása is lehet a postoperatív lélegezte­téshez alkalmazott nasalis intubálás. A legtöbb bacteriaemiát a standard technika 30 ml-es vérmintával való ki­egészítése mutatja ki. Incze Ferenc dr. normális és károsodott vesefunkciójú pá­ciensek esetében. A szerzők sorozatban mértek normális szérum magnézium kon­centrációkat öt hepatorenalis syndromás betegben, ahol nátrium-foszfát purgálást alkalmaztak. A szerzők már közölték egy esetüket, akinél más insufficientia során alkalmaztak magnézium tartalmú purgá­lást és hypermagnesaemia állt elő. Minden magnézium-szulfát beöntés al­kalmával 263 mmal magnézium haszná­lódik, érezhető abszorbció gyorsan a toxi­kus koncentrációba kerülhet. A szerzők két meghalt májcomás betege esetén a szérum magnézium szint magasan a toxi­kus tartományba került, ahol a vesefunk­ció erősen megromlott. A magnézium toxicitás jele a kényszerképzetek és para­lysis, a makacs bradycardia előrehaladása asystoléba, így a halál beállta közvetlen oka a két esetükben magnézium toxicitás volt. Mindkét esetben hypercalcaemia társult. Ez a biokémiai sajátság rendkí­vüli, habár hypercalcaemiát a magné­zium-szulfát beöntést kapott anyák utó­daiban leírtak. A szerzők két sajnálatos esetének oka vesekárosodás beállta volt, normál vagy közepesen emelkedett szérumfoszfát kon­centrációval. A calcium- és magnézium­csere a csontfelszínen kombinálva a vese calcium kiválasztás kudarcával, eredmé­nyezi a hypercalcaemiát. Konklúzióként a szerzők ajánlják, hogy májbetegségekben szenvedő pá­ciensekben, ahol vesefunkció-romlás áll­hat fenn, ne alkalmazzanak magnézium­­tartalmú beöntést, mert magnéziummér­gezés történhet, amely halálhoz vezet. Egri Piroska dr. oldását. Ha ez nem jár sikerrel, nem ke­rülhető el a műtéti beavatkozás. A szer­zők 24 esetben végeztek resectiót ileus miatt. Sokszor igen nehéz még gyors fa­­gyasztásos szövettani vizsgálattal is el­különíteni az ép bélszakaszt a rtg által károsodottól. A szerzők beteganyagában az anastomosis varratelégtelensége 37,5%-ban fordult elő. Az 54 beteg kö­zött, akik előrehaladott sugárártalom kö­vetkeztében rossz általános állapotba ke­rültek műtétre, 25,9% volt a halálozási arány. A 30-as években a gyomor-bél traktusra irányuló sugárkezelt betegek 3—12%-a károsodott. Ma ez az arány 1%-ra csökkent. Sugárártalomra praedisponáló ténye­zők: a magas vérnyomás, nikotin abusus, a bél gyulladásos megbetegedései. A su­gárérzékenység egyéni hajlamtól is függ. Diagnosztikus nehézséget okoz, hogy a sugárártalom nem mindig különíthető el a tumor okozta elváltozásoktól. Megnyug­tató megoldás a károsodott terület radi­kális kiirtása és a passage helyreállítása. Csak az épben történő resectiótól várható eredmény. Több szerző a palliatív megol­dást, a megkerülő anastomosist választja. A bél sugárártalmának prognózisa rossz, 23%-os letalitásra kell számítani. Viczián Antal dr. Fatális hypermagnesaemia magnézium­­­szulfát-beöntést követően máj­ comás pá­ciensekben. P. O. Collinson és mtsai (Royal Free Hospital and School of Medicine, London NW32QG). Brit. med. J. 1986, 293, 1013. A magnézium-szulfát beöntés általá­nosan használt hashajtó hepatikus en­­cephalopatiában és comában. A szerzők leírták két esetüket, ahol kifejlődött hy­permagnesaemia, és a magnézium magas toxikus koncentrációja a betegek halálá­hoz vezetett. A hypermagnesaemia észle­lése mindkét páciensben véletlen volt. A magnézium koncentráció mérés oka a parenterális táplálás indítás előtt az alap­­értékek megállapítása. Mint általában, mindkét esetben purgálás volt a cél mag­nézium-szulfáttal. A hypermagnesaemia a vesefunkciók romlásával fejlődött ki. A szerzők feltételezik a magnézium vese általi kiválasztásának megszűnését. A hypermagnesaemia jól ismert vese­beteg esetekben, de csak exogén magné­zium felvétellel asszociál. Akut májbeteg­­ség sajátságaként nem ismert. A szerzők sorozatban mértek normális szérum magnézium koncentrációkat hét akut májnecrosisos betegükben, akik nem kaptak magnézium-szulfát purgálást. A hypermagnesaemia lehet a magnézium abszorpció következménye az intact gastrointestinalis tractusból, ez ismert A bél radiogén ártalmai. — Diagnózis és therapia. Kujath, P. és mtsai (Chir. Klinik und Path. Institut, Univ. Würz­burg), Chirurg, 1986, 57, 573. Az utóbbi évtizedekben a malignus tumorok adjuváns sugárkezelése előtérbe került. A besugárzás módjának és tech­nikájának javulása következtében a nem kívánatos rtg-ártalmak is csökkentek. A korai ártalomra különösen a magas anyagcsere-aktivitással rendelkező, fiatal sejtek érzékenyek. A nyálkahártya pár­­naszerűen megduzzad, pirosan elszíne­­ződik, s pontszerű, némelykor erosiós vér­zések jelennek meg. Tüneti kezelésre gyó­­gyul. A késői károsodás a sugárkezelés befe­jezése után hónapokkal vagy évekkel fej­lődik ki. Fibrosis, sclerosis, csökkent lo­kális vérkeringés miatt necrosis, fekély-, illetve sipolyképződés, perforatio jöhet létre. Rendszerint sebészi therápiát igé­nyel. A szerzők 15 év alatt 62 beteget kezel­tek vékony- és vastagbélen jelentkező su­gárártalom miatt. Sipoly rendszerint a vagina vagy a húgyivarszervek felé kép­ződik. A betegek egy része a progrediáló tumor miatt már eleve rossz általános állapotban kerül kezelésre. 23 esetben anus praeternaturalist készítettek, s csupán 5 beteg volt olyan állapotban, hogy a tu­mor radikális exstirpatióját el lehetett végezni. Gyakori szövődmény a bél ste­nosis. Műtét előtt lehetőleg konzervatív módszerekkel kell megkísérelni a Jubileus Munkaegészségügy Hobby és foglalkozás mint rákokozók. (Kommentár.) R. I. Zielhuis: Ned. Tijdschr. Geneesk. 1986, 130, 994. A horgászat és az urogenitális rák kö­zötti összefüggés feltételezése első hallásra bizarrnak tűnik, de Sole és Sorahan vizs­gálatai az összefüggést valószínűsítették. Midlandsban sárga vagy vörös festékkel színezett tápanyaggal tenyésztett nyű­­vekkel látják el a tenyésztők a horgászo­kat, de sokan a chrysoidinnel bronzszínűre festett csalit szeretik. A használt festékek állatkísérletben carcinogénnek bizonyul­tak. Egérben leukémiát, májrákot, reti­­culumsejtes cc-t, kutyán hólyagrákot okoznak. Sole és Sorahan 1984-ben diag­nosztizált 222 urogenitális rákos beteg munkahelyét, munkakörét, horgászási és dohányzási szokásait összehasonlították korban és nemben megfelelő nem rákos betegekével. A rákos csoport 21%-a (43 fő), a nem rákosok 13%-a (26 fő) volt horgász. A festett nyűveket használók között kétszer gyakrabban fordult elő urogenitális rák, a legalább öt éve bronzo­­zott csalit használók között háromszoros volt a rák előfordulása. Négyen maguk festették a csalit, egy vesekehelytumoros 39 éves horgász három éven át nyüte­­nyésztő-festő üzemben dolgozott és már 19 éve horgászott bronzozott csalival. Egyik horgász hideg napokon a szájában melegítette a csaliját. 19 horgász átlag 21 éven át használt bronzozott csalit, náluk a rák gyakrabban volt a veseme­dencében és az uréterben, mint a hólyag­ban (16 : 3 az arány, szemben az összes rákosokkal, akiknél az fordított, 9 : 193). A szerzők a színezett nyűvek okozta rá­kot a húgyúti rákok 5%-ára becsülik. A bronzozott csalit használó dohányosok veszélyeztetettsége négyszeres. Az angol nemzeti horgászszövetség eltiltotta a szt­

Next