Orvosi Hetilap, 1987. augusztus (128. évfolyam, 31-35. szám)
1987-08-23 / 34. szám - HORUS - Frankl József - Bodosi Mihály: A két Töltényi életműve és példája
A két Töltényi életműve és példája Az atya Töltényi Szaniszló asszimilált magyarként, literátori ambícióival felhagyva lett orvos s egyetemi tanár a bécsi orvoskaron. A fiú Töltényi János Bécsben tanult s a császári dzsidás ezrednél kezdte szolgálatát,majd fordított sorsán, a szabadságharcban a tábori főorvos titkára, majd megbízott osztályfőnök és a végsőkig szolgálja a forradalmi kormányt, a hadiegészségügyet. Az atya a Lajtán túl végzett kiemelkedő munkát az oktatásban és főleg az orvosközélet szervezésében és osztrák földön hunyta le szemét. Fia pályája magyar hazájában ívelt fel és a szabadságharc elbukása után is itt talált lehetőséget az alkotó munkára mind a polgárok, mind a katonák egészségének védelmében. Töltényi Szaniszló 1795 december 8-án született Veszprémben. Apja Schittensam József szabómester volt. Pia a család nevét írói pályája kezdetén Töltényire magyarosította. Sokoldalú egyéniségének kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy apja tanácsára először Szombathelyen filozófiával, utána a keszthelyi Georgikonban ipari és gazdasági tanulmányokkal foglalkozott. 1817-ben a veszprémi püspökség birtokán, Kilitiben gazdatiszti állást vállalt. Itt szabad idejében megtanult — a német és latin nyelv tudása mellett — angolul és franciául. Szakmájával kapcsolatosan a növénynemesítés problémái érdekelték. Ezirányú összefoglaló munkáját 1819- ben jelentette meg Pesten a Tudományos Gyűjteményben „A palántáknak és a gyümölcsöknek virágok által való megnemesítésük módja” címmel. E tanulmány — Mendelt jóval megelőzve — a hibridizáció első ismertetése hazánkban. A megye vezetői felfigyeltek rá és ösztöndíjjal tüntették ki. (1.) A tehetséges ifjú Kilitiben kezdett verseket, főleg szonetteket írni és néhányat beküldött Pestre Kultsár Istvánnak, a Hasznos Mulatságok szerkesztőjének, aki meghívta segédszerkesztőnek. Erre 1820-ban elhagyta Somogyot és Pestre költözött. Kulcsár atyailag fogadta és meghallgatta terveit, melyek között az orvosi pálya is szerepelt. Pár nap múlva, miután a verseket még kéziratban elolvasta, közölte vele, hogy kevés bennük a költői erő és nehézkes a formájuk. Ezért azt ránlotta, hogy válassza az orvosi pályát. Töltényi megfogadta a tanácsot és beiratkozott a pesti orvosi egyetemre, annál is inkább, mert már Somogyban Csorba főorvos is erre biztatta. Mint később kiderült, Kulcsár javaslatának lett igaza: Töltényi az orvosi pályán megtalálta valódi életcélját. Segédszerkesztői állását, családja eltartása miatt, megtartotta. Ennek megvolt az a haszna is, hogy a szerkesztőségen keresztül megismerkedett Kazinczy Ferenccel, továbbá Kisfaludy Károllyal és írói körével. E kapcsolatnak köszönhető, hogy szabad idejében továbbra is írogatott, de nem szonetteket, hanem színműveket. Az orvosi szak első három évét Pesten végezte el, kettőt Bécsben, majd Pesten 1825-ben „Dissertatio inauguratis medica sistens diagnosim erysiperatis” című értekezése alapján orvosdoktorrá avatták. (6). Orvosi pályája kezdetén felhagyott segédszerkesztői tevékenységével. Megszerezte a sebész- és szülészmesteri oklevelet. Két esztendőn át Birly Flórián szülészeti klinikáján dolgozott mint tanársegéd. 1827-ben kinevezték — pályázat útján — a bécsi katona-orvosi József-Akadémia (Josephinum) rendes tanárának; előadásait a szülészet, közönséges kóztudomány és orvosi szerek tárgyából tartotta. Ugyanekkor megkapta az ezzel járó királyi tanácsosi rangot is. Bécsi tanárkodása alatt sem szakadt el hazájától. Az Orvosi Tárban rendszeresen közölte munkáit. A Bécsben tanuló magyar medikusoknak és orvosoknak közismert támogatója volt. Számos orvosi könyvet írt. Az általános kórtanról szóló kétkötetes műve 1831-ben, a négykötetes kritikai tárgyú orvostana 1838—1840-ben, orvossebészi kór-, és gyógytana 1843-ban jelent meg, valamennyi Bécsben (9). E munkákat valamennyit felajánlotta a Somogy megyei könyvtárnak, melyet Festetics Lajos gróf 1816-ban alapozott meg 4000 kötettel s amelyet a megyének ajándékozott. A könyvtárat ismertető okmányokból kitűnik, hogy Töltényi említett munkái 1839- ben kerültek az értékes gyűjteménybe, valamint, hogy a megye e gesztusáért táblabírói címmel tüntette ki a kiváló orvost (3). 1842-ben tudományos munkásságával magyar nemességet szerzett és több külföldi (Pádua, Nápoly, Pétervár, Hamburg) tudós társaság választotta tagjává. Ekkor már három éve az általános kór-, és gyógytan tanára volt a bécsi egyetemen. Ekkoriban már F. W. Lippich, Skoda elődje volt a belgyógyász F. X. V. Hildebrand helyén. Sajátos volt Töltényi Szaniszló kettős beállítottsága bizonyos kérdésekben. Munkáit kartársai túlhaladottnak tekintették szemlélete miatt, mely megegyezett a konzervatív tanárok (Rosas, Endlicher stb.) felfogásával, a második bécsi iskola híres úttörői teljesítményének megítélésében. Ugyanaz a Töltényi viszont az orvosképzés, az orvosközélet tekintetében kifejezetten haladó álláspontot foglalt el. Az egyetemen kívüli orvosok tudományos társulásának gondolata Bécsben már a múlt század elején felmerült, de annak megvalósulása politikai okokból mindig megbukott. Végül is, főleg Türkheim és Töltényi lankadatlan küzdelmei eredményeképpen, 1837 december 22-én megalakult a Bécsi Orvos Egyesület; alapítói között Töltényi is szerepel. A Társaságban élénk tudományos munka folyt. Maga Töltényi több mint 10 előadást tartott az első években. Mint alapító tag a Társaságon belül is harcos pártfogója volt a magyar orvosoknak. Ajánlására vették fel a levelező tagok sorába Gruby Dávidot, Fabini Jánost, Wágner Jánost, Sauer Ignácot és Flór Ferencet. Kezdeményezésének tulajdonítható az is, hogy a Bécsi Orvostársaság hivatalos kapcsolatot teremtett a Pesti Orvosegyesülettel, amely ezért tiszteletbeli tagsággal tüntette ki. Hasonlóképpen javaslatára hívták meg Bécsbe Gruby Dávidot, aki 1840 január 30-án számolt be előadásában legújabb mikroszkópos kutatásairól és Ludwig V. Türkheim (1777—1846) tanulmányi aligazgató. Az alapításban részt vettek még J. Malfatti (1776—1859) és F. Wirer (1771—1844). Elnök, a Balassa által nagyra becsült Malfatti lett.