Orvosi Hetilap, 1987. szeptember (128. évfolyam, 36-39. szám)

1987-09-20 / 38. szám - Klinikai tanulmányok - Török Éva - Lakos András - Dragodán Katalin - Lányi Cecília:Erythema chronikum migrans Lipschütz

1984 kórlapját néztük át. 1984-ig csupán bőrbetegségnek tekintettük az ECM-et. Az 1986-ig jelentkezett 35 beteg diagnózisát a jel­legzetes bőrtünetekre és az eredményes antibiotikum kezelésre alapoztuk. Az 1986 nyarán jelentkezett betegek szérumából — egy kivétellel — 2—4 havonta specifikus antitest meghatá­rozást végeztünk. Az 1986 előtt megbetegedett és kontroll­­vizsgálaton megjelent 27 gyermekbeteg szérumából is megkísé­reltük a borrelia Burgdorferi antitest meghatározást. A 35 régi beteget visszarendeltük, közülük 27 megjelent. A nem jelentkezett 8 beteg közül a küldött kérdőívre csak hét válaszolt. A visszarendelést, kikérdezést, a vizsgálatokat 5, 4, 3, 2 ill. egy évvel a bőrtünetek jelentkezése után, 1984-től már a tünetek idején, vagy néhány héttel, hónappal később végeztük. A gyermek­esetek évenkénti megoszlása: 1980: 0, 1981: 3, 1982: 8, 1983: 3, 1984: 19, 1985: 2, 1986: 20 eset. A hónaponkénti megoszlás nagyjából egyenletes júniustól szep­temberig. A betegek kora 2—14 év. Összehasonlítás és szélesebb körű tapasztalatszerzés céljá­ból két budapesti Bőr és Nemibeteggondozó 1984-ben jelent­kezett 18 ECM-es felnőtt betegét 2 évvel az ECM lezajlása után hasonló módon visszarendeltük, vagy kérdőívvel levélben meg­kerestük. Immunszerológiai vizsgálatok A b. Burgdorferi fertőzés kimutatására jelenleg indirekt immunfluoreszcens teszt áll rendelkezésünkre (20). Antigénként svéd, kullancsból származó törzset (G 152), illetve amerikai eredetű humán izolátumot (S 297) használunk. A kétféle anti­génnel végzett szerológiai vizsgálatok eredményeiben nem ta­lálunk számottevő különbséget. Az antigén-an­ti­test reakció ki­mutatására fluoreszceinnel jelzett antihumán IgG-t (Behring ill. Humán) és antihumán IgM-et (Heintel) alkalmaztunk. A vizsgálatok bevezetésekor eredményeinket külföldi szakem­berekkel kontrolláltattuk (Prof. Dr. Ackerman, Köln és Dr. Stanek, Bécs). Minden vizsgálati sorozatban az általuk is meg­erősített, ismert titerű pozitív és negatív savakat használtuk kontrollként. Pozitívnak tartottuk—a nemzetközileg elfogadott értékhatároknak megfelelően — az 1,64 feletti titereket (18). A katamnesztikus (retrospektív), prospektív klinikai és szerológiai vizsgálatok célja: 1. Az ECM-et követő késői tünetek felmérése 2. Az ECM morfológiai jellegzetességei, a kezelés és a késői tünetek kapcsolatának felderítése 3. Az 1986-ban jelentkezett betegekben borrelin­­antitestek kimutatása 4. A megbetegedések területi megoszlásának elem­zése 5. Saját tapasztalataink összehasonlítása más, gyermekeken tett megfigyelésekkel Megfigyelések Az erythema 1—4 héttel a kullancscsípés után je­lentkezett. Az esetek mintegy felében szerepel kul­lancsszúrás az anamnézisben. A folt egyszeres volt 37 gyermekben és 14 felnőttben, 13 gyermekben és 4 fel­nőtt betegben többszörös, öt gyermekben nem ismert a foltok száma. Az ECM nagysága 4—50 cm átmérőjű, gyakran a törzs, vagy a végtag tekintélyes részét elbo­rítja, inkább anuláris, ritkábban egynemű. Gyermekek­ben a fejen 15, a végtagokon 15 és a törzsön is 15 eset­ben fordult elő a bőrtünet. 10 betegben nem ismerjük a folt helyét. Felnőttekben a végtagok 11, törzs 3, fej egy esetben volt a folt helye (3-ban ismeretlen a folt elhelyezkedése). A krónikus, terjedő erythema keze­lés nélkül hetekig, sőt néha 2-3 hónapig is fennállt, anti­­biotikus kezelésre azonban gyorsan eltűnt. Hat beteg kezelés nélkül is gyógyult. Két esetben néhány hét után visszatért a bőrtünet. Extrakután korai tünetek Az ECM idején a korai időszakban a kísérő tünetek ritkák, vagy olyan enyhék, hogy sem a gyermekek, sem a szülők, de a felnőtt betegek többsége sem észlelte. Négy betegben fordult elő kis láz, levertség és három­ban regionális nyirokcsomó-duzzanat. 18 felnőtt beteg közül csak egy számolt be lázról, hányingerről és ván­dorló ízületi fájdalomról. Késői tünetek Idegrendszeri eltérések. Egy gyermekben az ECM megjelenése után 4 héttel kedvező kimenetelű menin­goencephalitis zajlott le (annak ellenére, hogy a gyer­meket bőrtünete idején kezeltük). Egy gyermeknek hat héttel az ECM után faciális paraesise volt. Három beteg végtagzsibbadásról számolt be. Carditis: Klinikai tüne­teket okozó carditis nem fordult elő a betegek között. A vezetési zavar formájában mutatkozó eltérések fel­derítésére az 1986 nyarán jelentkezett betegek közül 14-ben — néhány esetben több ízben — EKG vizsgálat történt. A lezajlott fertőzéssel kapcsolatos kóros elté­rés, ritmuszavar egyik betegben sem fordult elő. Oligo­arthritis: Duzzanattal, tartós fájdalommal járó ízületi gyulladás nem fordult elő. Egy év után 2 leányban és egy felnőttben jelentkezett visszatérő térdízületi fájda­lom, mely Lyme betegségben kifejezett gyulladásos tünetek nélkül is előfordul. PCP-nek megfelelő ízületi betegség, krónikus idegrendszeri szövődmény, АСА betegeink között nem fordult elő.

Next