Orvosi Hetilap, 1987. szeptember (128. évfolyam, 36-39. szám)
1987-09-20 / 38. szám - Klinikai tanulmányok - Török Éva - Lakos András - Dragodán Katalin - Lányi Cecília:Erythema chronikum migrans Lipschütz
1984 kórlapját néztük át. 1984-ig csupán bőrbetegségnek tekintettük az ECM-et. Az 1986-ig jelentkezett 35 beteg diagnózisát a jellegzetes bőrtünetekre és az eredményes antibiotikum kezelésre alapoztuk. Az 1986 nyarán jelentkezett betegek szérumából — egy kivétellel — 2—4 havonta specifikus antitest meghatározást végeztünk. Az 1986 előtt megbetegedett és kontrollvizsgálaton megjelent 27 gyermekbeteg szérumából is megkíséreltük a borrelia Burgdorferi antitest meghatározást. A 35 régi beteget visszarendeltük, közülük 27 megjelent. A nem jelentkezett 8 beteg közül a küldött kérdőívre csak hét válaszolt. A visszarendelést, kikérdezést, a vizsgálatokat 5, 4, 3, 2 ill. egy évvel a bőrtünetek jelentkezése után, 1984-től már a tünetek idején, vagy néhány héttel, hónappal később végeztük. A gyermekesetek évenkénti megoszlása: 1980: 0, 1981: 3, 1982: 8, 1983: 3, 1984: 19, 1985: 2, 1986: 20 eset. A hónaponkénti megoszlás nagyjából egyenletes júniustól szeptemberig. A betegek kora 2—14 év. Összehasonlítás és szélesebb körű tapasztalatszerzés céljából két budapesti Bőr és Nemibeteggondozó 1984-ben jelentkezett 18 ECM-es felnőtt betegét 2 évvel az ECM lezajlása után hasonló módon visszarendeltük, vagy kérdőívvel levélben megkerestük. Immunszerológiai vizsgálatok A b. Burgdorferi fertőzés kimutatására jelenleg indirekt immunfluoreszcens teszt áll rendelkezésünkre (20). Antigénként svéd, kullancsból származó törzset (G 152), illetve amerikai eredetű humán izolátumot (S 297) használunk. A kétféle antigénnel végzett szerológiai vizsgálatok eredményeiben nem találunk számottevő különbséget. Az antigén-antitest reakció kimutatására fluoreszceinnel jelzett antihumán IgG-t (Behring ill. Humán) és antihumán IgM-et (Heintel) alkalmaztunk. A vizsgálatok bevezetésekor eredményeinket külföldi szakemberekkel kontrolláltattuk (Prof. Dr. Ackerman, Köln és Dr. Stanek, Bécs). Minden vizsgálati sorozatban az általuk is megerősített, ismert titerű pozitív és negatív savakat használtuk kontrollként. Pozitívnak tartottuk—a nemzetközileg elfogadott értékhatároknak megfelelően — az 1,64 feletti titereket (18). A katamnesztikus (retrospektív), prospektív klinikai és szerológiai vizsgálatok célja: 1. Az ECM-et követő késői tünetek felmérése 2. Az ECM morfológiai jellegzetességei, a kezelés és a késői tünetek kapcsolatának felderítése 3. Az 1986-ban jelentkezett betegekben borrelinantitestek kimutatása 4. A megbetegedések területi megoszlásának elemzése 5. Saját tapasztalataink összehasonlítása más, gyermekeken tett megfigyelésekkel Megfigyelések Az erythema 1—4 héttel a kullancscsípés után jelentkezett. Az esetek mintegy felében szerepel kullancsszúrás az anamnézisben. A folt egyszeres volt 37 gyermekben és 14 felnőttben, 13 gyermekben és 4 felnőtt betegben többszörös, öt gyermekben nem ismert a foltok száma. Az ECM nagysága 4—50 cm átmérőjű, gyakran a törzs, vagy a végtag tekintélyes részét elborítja, inkább anuláris, ritkábban egynemű. Gyermekekben a fejen 15, a végtagokon 15 és a törzsön is 15 esetben fordult elő a bőrtünet. 10 betegben nem ismerjük a folt helyét. Felnőttekben a végtagok 11, törzs 3, fej egy esetben volt a folt helye (3-ban ismeretlen a folt elhelyezkedése). A krónikus, terjedő erythema kezelés nélkül hetekig, sőt néha 2-3 hónapig is fennállt, antibiotikus kezelésre azonban gyorsan eltűnt. Hat beteg kezelés nélkül is gyógyult. Két esetben néhány hét után visszatért a bőrtünet. Extrakután korai tünetek Az ECM idején a korai időszakban a kísérő tünetek ritkák, vagy olyan enyhék, hogy sem a gyermekek, sem a szülők, de a felnőtt betegek többsége sem észlelte. Négy betegben fordult elő kis láz, levertség és háromban regionális nyirokcsomó-duzzanat. 18 felnőtt beteg közül csak egy számolt be lázról, hányingerről és vándorló ízületi fájdalomról. Késői tünetek Idegrendszeri eltérések. Egy gyermekben az ECM megjelenése után 4 héttel kedvező kimenetelű meningoencephalitis zajlott le (annak ellenére, hogy a gyermeket bőrtünete idején kezeltük). Egy gyermeknek hat héttel az ECM után faciális paraesise volt. Három beteg végtagzsibbadásról számolt be. Carditis: Klinikai tüneteket okozó carditis nem fordult elő a betegek között. A vezetési zavar formájában mutatkozó eltérések felderítésére az 1986 nyarán jelentkezett betegek közül 14-ben — néhány esetben több ízben — EKG vizsgálat történt. A lezajlott fertőzéssel kapcsolatos kóros eltérés, ritmuszavar egyik betegben sem fordult elő. Oligoarthritis: Duzzanattal, tartós fájdalommal járó ízületi gyulladás nem fordult elő. Egy év után 2 leányban és egy felnőttben jelentkezett visszatérő térdízületi fájdalom, mely Lyme betegségben kifejezett gyulladásos tünetek nélkül is előfordul. PCP-nek megfelelő ízületi betegség, krónikus idegrendszeri szövődmény, АСА betegeink között nem fordult elő.