Orvosi Hetilap, 1988. december (129. évfolyam, 49-52. szám)

1988-12-04 / 49. szám - Füst György: Az AIDS: realitások és remények

Just György dr. 12­0­05: realitások és remények Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet (főigazgató: Hol­lán Zsuzsa dr.) Az „AIDS Világnap"-ra, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az Orvosi Hetilapban 1984 telén jelent meg az első AIDS-szel foglalkozó referátum (16). Az azóta eltelt négy év során az AIDS-szel kapcsolatos ismereteink szé­dületes mértékben gyarapodtak. Izolálták, meghatároz­ták és nagy mennyiségben termelni tudják a szindrómát okozó vírust, a humán immundeficiencia vírust (HIV), tisztázták a vírus génszerkezetét és szaporodási ciklusá­nak szabályozását, megismerték azt a receptort, amelyen keresztül a vírus a helper-T-sejtekbe bejut. A kórokozó ágens ismerete lehetővé tette a diagnosztika hatalmas iramú fejlődését. A HIV-vel fertőzöttek felismerését ma már olyan laboratóriumi módszerekkel végezhetjük, me­­yek specificitása és érzékenysége vetekszik az egyéb cé­­lokra kifejlesztett legjobb minőségű laboratóriumi diag­­nosztikumokéval. A diagnosztika fejlődése maga után vonta az AIDS-szel kapcsolatos más irányú ismereteink ugrásszerű növekedését és számos eszközt szolgáltatott az AIDS elleni küzdelemhez. A legfontosabb eredmény az, hogy a fertőzött vérek kiszűrésével gyakorlatilag meg­szüntettük a HIV-fertőzés vérrel való terjedésének veszé­lyét és ugyanilyen módon megakadályozható az is, hogy szervátültetés vagy mesterséges megtermékenyítés során HIV-fertőzés következzen be. Mindezzel több ezer ember életét lehetett megmenteni. A fertőző ágens megismerése, a HIV-ellenanyag jelenlétére irányuló tömeges seroepide­­miológiai vizsgálatok lehetővé tették annak a pontos meghatározását, hogy a vírus hogyan kerülhet át egyik emberből a másikba ill. hogyan nem következhet be fertőzés. Ez jelentősen javította az AIDS-szel kapcsola­tos felvilágosítás-nevelés hatékonyságát, amelynek ered­ményeképpen (legalábbis az USA és Európa egyes nagy­városaiban) a rizikócsoportok, mindenekelőtt a homose­­xuális férfiak tagjainak többsége változtatott életmódján, és így az új HÍV-fertőzések gyakorisága e csoportokban ma már igen alacsony (8, 33). A HÍV diagnosztikai mód­szerek fejlődése vezetett arra a felismerésre, hogy a vírus patogenetikai spektruma sokkal szélesebb annál, mint ezt korábban gondoltuk, az immunhiány következtében fellépő megbetegedések mellett a vírus közvetlenül vagy autoimmun folyamatok útján is károsíthat egyes szerve­ket. A HIV korlátlan mennyiségben való tenyészthetősé­­ge lehetővé tette igen nagyszámú vegyület in vitro gátló­hatásának kipróbálását, a HIV-ről nyert genetikai infor­­mációk alapján pedig a vírus minden strukturális génje ill. ezek tetszőleges részei géntechnológiai úton nagy Rövidítések :CDC — Centers for Disease Control, PCR polymerase chain reaction, LIP — lymphoid interstitialis pneumonitis, MHC — main histocompatibility complex, RT reverz transcriptase, AZT — azidotimidin Angol cím: AIDS: realities and hopes Orvosi Hetilap 1988. 129. évfolyam 49. szám mennyiségben előállíthatók és így lehetségessé váltak a vakcinációs kísérletek is. Sajnos mindez a fantasztikus iramú tudományos fejlődés (amelyet a virológiai, immunológiai, moleku­láris biológiai alapkutatások tettek lehetővé) sem volt elegendő ahhoz, hogy az AIDS fenyegetését akár cse­kély mértékben is csökkentse. A felismert AIDS- megbetegedések száma világszerte folyamatosan nő, újabb és újabb AIDS-mentes területeken bukkan fel a betegség és semmi okunk sincs feltételezni azt, hogy néhány speciális rizikócsoporttól eltekintve a HIV- fertőzés incidenciája csökkenne földünkön. Éppen el­lenkezőleg, még hosszabb ideig ennek folyamatos nö­vekedésére kell számítanunk. 1988. szeptember 30-ig a WHO-nak 119 818 AIDS-esetet jelentettek. A 177 jelentést beküldő ország közül 142-ben észleltek már legalább 1 AIDS-esetet, tehát csak 35 ország (közü­lük 16 ázsiai, 9 óceániai) AIDS-mentes és csak két európai ország, Albánia és San Marino nem jelentett a WHO-nak AIDS-megbetegedést. A megbetegedések globális számát (figyelembe véve a fejlődő országok jelentési rendszerének hiányosságait) a WHO 250 000- re becsüli és ugyancsak e szervezet becslése szerint a HIV-fertőzöttek száma földünkön 5 és 10 millió kö­zött van, amely 5 éven belül a 100 milliót is elérheti. Mint erről később részletesen szó lesz, sem a gyógy­szer- sem pedig az oltóanyag-kutatás nem kecsegtet rövid időn belül olyan eredményekkel, amelyektől az AIDS-pandémia megállítása várható lenne, így arra kell készülnünk, hogy az emberiségnek hosszabb ide­ig, évtizedekig, sőt egyes pesszimista becslések szerint évszázadokig együtt kell élnie az AIDS-szel. A ma végző fiatal orvosok mindegyike számíthat arra, hogy nem is olyan hosszú időn belül AIDS-t fog diagnosz­tizálni. Mindezek alól nem kivétel hazánk sem, amelyben az eddig észlelt 15 AIDS-megbetegedés, 8 halálozás és 158 felismert HIV-seropozitív egyén ta­núsága szerint járvány ugyan még nincs, azonban il­luzórikus lenne abban bíznunk, hogy ezt a jövőben elkerülhetjük. Ugyanakkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a HIV-fertőzés terjedésének üteme hazánkban a lehető leglassabb legyen. E referátum nem törekszik és nem is törekedhet teljességre. Ennek illusztrálására csak néhány adat: 1988 nyarán 3 héten át az ASCATOPICS elnevezésű számító­­gépes rendszer által feldolgozott orvosi közlemények 0,63%-a, 0,87%-a ill. 0,68%-a foglalkozott az AIDS-szel. A világon több mint száz, csak az AIDS-szel foglalkozó időszakos kiadványt tartanak nyilván. A következőkben ezért az AIDS-kutatás néhány kiemelt, aktuálisnak és mind elméleti, mind pedig gya­korlati szempontból igen lényegesnek tűnő kérdésével szeretnék foglalkozni a terjedelem szabta korlátokon be­lül aránylag részletesen. Mindezek a kérdések jelenleg igen erősen vitatottak és várhatóan még évekig azok is maradnak. % 2611

Next