Orvosi Hetilap, 1989. március (130. évfolyam, 10-13. szám)

1989-03-12 / 11. szám - Hollán Zsuzsa: Rusznyák István, az iskolaalapító. Születésének 100. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémián megtartott emlékbeszéd

Rusznyák István, az iskolaalapító Születésének 100. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémián megtartott emlékbeszéd írta: Hollán Zsuzsa dr. Nagyon nehéz egy rövid emlékezésben összefoglalni azt, ami a magyar klinikai orvostudomány egyik legkivá­lóbb alakját, Rusznyák Istvánt iskolaalapítóvá tette. 13 ta­nítványa lett tanszékvezető professzor és ennél még jóval több egyetemi tanár, docens, osztályos főorvos. Mégsem ez a lényeg. Ebben közrejátszott a történelmi korszakvál­tás, a korosztályváltás és Rusznyák István meghatározó szerepe a magyar orvostudományban és a tudománypoliti­kában. Iskolaalapítóvá kiemelkedő szakmai és emberi tu­lajdonságai tették. Már középiskolás diákkorában szenvedélyes kíváncsi­sággal mélyedt el a kémiában. Ez későbbi kutatói és kuta­tásszervezői munkájában nagy előnyt jelentett számára. Hiszen századunk első felének orvostudományát, különö­sen a közép-európai német iskolát a kórbonctanon nyugvó celluláris szemlélet jellemezte. Ez utóbbi hatás nem kerül­te el az orvostanhallgató Rusznyák Istvánt sem. A budapes­ti orvosegyetem Kórbonctani Intézetében dolgozott, mint medikus, majd mint fiatal orvos. Egy személyes beszélge­tés során mondta el nekem, hogy ebben az időben egyér­telműen kórboncnok akart lenni és csak egy kinevezési mellőzés miatt ment át a belklinikára. Korányi mellett dol­gozván, már csak egy cél lebegett előtte, élettani­kórélettani ismeretek és intenzív kutatómunka alapján iga­zi belgyógyásszá válni. Közel húsz éves munkássága a Korányi Sándor vezette belgyógyászati klinikán egész további pályafutását alapve­tően befolyásolta. Mesterének végtelen tisztelete és szere­­tete áthatotta Rusznyák István gondolkodását, maga­tartását. 1931-ben nevezték ki a szegedi Belklinika tanszékve­zető professzorává, iskolateremtő képességei itt bontakoz­tak ki. Ennek a klinikának rendkívül hamar komoly hazai és külföldi elismerést szerzett. Megkerestem régi tanítvá­nyait, hogy az ő közvetlen, személyes tapasztalataik alap­ján próbáljam elővarázsolni a szegedi Rusznyák iskolát. A továbbiakban Szenes Tibor, Korányi András, Chatel An­dor professzorok, Szécsényi-Nagy László, Bencsáth Ala­dár és Géher Ferenc főorvosok szavait idézem. Ezek a gon­dolatok teljesen egybevágnak mindazzal, amit elhunyt tanítványaitól korábban hallottam. Az oktató-nevelő, a gyógyító és kutató munkát Rusz­nyák István a korábbi, főleg gyakorlati jellegű klinikai irányzattal szemben tudományos szemléletű alapokra he­lyezte. Rövid idő alatt megteremtette ennek infrastrukturá­lis anyagi feltételeit: korszerű vizsgálóeszközök, gépek, műszerek, új laboratóriumok egész sorát. Mély orvosi hi­vatástudattól áthatott, töretlen szorgalmú munkája, lenyű­göző orvosi tudása, rendkívül széleskörű: a természettu­dományok, a történelem, az irodalom, a képző- és zene­művészet, a filozófia és psychológia területére kiterjedő műveltsége nagy tekintélyt szerzett neki. Személyiségét a kutatómunka szenvedélyes szeretete, a minden új iránti ér­deklődése, csillogó szellemisége, az egyéniségében gyöke­rező és egész gyógyító tevékenységét átható humanizmus jellemezte. Ezért tudta tanítványaiba átvinni azt a fáradha­tatlan törekvést, hogy a gyógyításban, kutatásban és az oktató-nevelő munkában egyaránt egyre magasabb színvo­nalat érjenek el. Lebilincselően izgalmas és nagyon tanulságos medi­kus előadásaira mindig zsúfolásig megteltek a tanterem padsorai. A klinika orvosai nagyon sokat tanulhattak tőle a mindennapi kórtermi nagyvizitjein és a tudományos fo­lyóiratreferálások megbeszélésein. Intenzív kapcsolatot épített ki a környéki városok kórházi orvosaival, akiknek ő és munkatársai továbbképző előadásokat tartottak. Nagy súlyt helyezett a kutatómunkára. Tanítványait állandóan erre lelkesítette és a munka során tanácsaival látta el. Eleinte benn lakott a klinikán, de a későbbiekben is gyakran a hajnali órákig figyelte tanítványaival együtt pl. az állatokon végzett shock kísérleteket. Klinikai vagy a ku­tatómunka során felmerülő problémák megbeszélésére bármikor bejelentés nélkül lehetett bekopogni hozzá. A klinika könyvtárában éjjel-nappal lehetett olvasni­. Min­denkinek saját kulcsa volt. Mind a betegellátó, mind a tudományos munkában pontosságra, abszolút megbízhatóságra és igazmondásra nevelte orvosait. Nem volt elnéző a hanyagsággal, pontat­lansággal, őszintétlenséggel szemben, de kifogását, bírála­tát sosem bántó, vagy megalázó módon, hanem jóindulatú, tanító célzattal közölte. A betegekkel mindig szeretettel 547

Next