Orvosi Hetilap, 1989. március (130. évfolyam, 10-13. szám)
1989-03-12 / 11. szám - Hollán Zsuzsa: Rusznyák István, az iskolaalapító. Születésének 100. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémián megtartott emlékbeszéd
Rusznyák István, az iskolaalapító Születésének 100. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémián megtartott emlékbeszéd írta: Hollán Zsuzsa dr. Nagyon nehéz egy rövid emlékezésben összefoglalni azt, ami a magyar klinikai orvostudomány egyik legkiválóbb alakját, Rusznyák Istvánt iskolaalapítóvá tette. 13 tanítványa lett tanszékvezető professzor és ennél még jóval több egyetemi tanár, docens, osztályos főorvos. Mégsem ez a lényeg. Ebben közrejátszott a történelmi korszakváltás, a korosztályváltás és Rusznyák István meghatározó szerepe a magyar orvostudományban és a tudománypolitikában. Iskolaalapítóvá kiemelkedő szakmai és emberi tulajdonságai tették. Már középiskolás diákkorában szenvedélyes kíváncsisággal mélyedt el a kémiában. Ez későbbi kutatói és kutatásszervezői munkájában nagy előnyt jelentett számára. Hiszen századunk első felének orvostudományát, különösen a közép-európai német iskolát a kórbonctanon nyugvó celluláris szemlélet jellemezte. Ez utóbbi hatás nem kerülte el az orvostanhallgató Rusznyák Istvánt sem. A budapesti orvosegyetem Kórbonctani Intézetében dolgozott, mint medikus, majd mint fiatal orvos. Egy személyes beszélgetés során mondta el nekem, hogy ebben az időben egyértelműen kórboncnok akart lenni és csak egy kinevezési mellőzés miatt ment át a belklinikára. Korányi mellett dolgozván, már csak egy cél lebegett előtte, élettanikórélettani ismeretek és intenzív kutatómunka alapján igazi belgyógyásszá válni. Közel húsz éves munkássága a Korányi Sándor vezette belgyógyászati klinikán egész további pályafutását alapvetően befolyásolta. Mesterének végtelen tisztelete és szeretete áthatotta Rusznyák István gondolkodását, magatartását. 1931-ben nevezték ki a szegedi Belklinika tanszékvezető professzorává, iskolateremtő képességei itt bontakoztak ki. Ennek a klinikának rendkívül hamar komoly hazai és külföldi elismerést szerzett. Megkerestem régi tanítványait, hogy az ő közvetlen, személyes tapasztalataik alapján próbáljam elővarázsolni a szegedi Rusznyák iskolát. A továbbiakban Szenes Tibor, Korányi András, Chatel Andor professzorok, Szécsényi-Nagy László, Bencsáth Aladár és Géher Ferenc főorvosok szavait idézem. Ezek a gondolatok teljesen egybevágnak mindazzal, amit elhunyt tanítványaitól korábban hallottam. Az oktató-nevelő, a gyógyító és kutató munkát Rusznyák István a korábbi, főleg gyakorlati jellegű klinikai irányzattal szemben tudományos szemléletű alapokra helyezte. Rövid idő alatt megteremtette ennek infrastrukturális anyagi feltételeit: korszerű vizsgálóeszközök, gépek, műszerek, új laboratóriumok egész sorát. Mély orvosi hivatástudattól áthatott, töretlen szorgalmú munkája, lenyűgöző orvosi tudása, rendkívül széleskörű: a természettudományok, a történelem, az irodalom, a képző- és zeneművészet, a filozófia és psychológia területére kiterjedő műveltsége nagy tekintélyt szerzett neki. Személyiségét a kutatómunka szenvedélyes szeretete, a minden új iránti érdeklődése, csillogó szellemisége, az egyéniségében gyökerező és egész gyógyító tevékenységét átható humanizmus jellemezte. Ezért tudta tanítványaiba átvinni azt a fáradhatatlan törekvést, hogy a gyógyításban, kutatásban és az oktató-nevelő munkában egyaránt egyre magasabb színvonalat érjenek el. Lebilincselően izgalmas és nagyon tanulságos medikus előadásaira mindig zsúfolásig megteltek a tanterem padsorai. A klinika orvosai nagyon sokat tanulhattak tőle a mindennapi kórtermi nagyvizitjein és a tudományos folyóiratreferálások megbeszélésein. Intenzív kapcsolatot épített ki a környéki városok kórházi orvosaival, akiknek ő és munkatársai továbbképző előadásokat tartottak. Nagy súlyt helyezett a kutatómunkára. Tanítványait állandóan erre lelkesítette és a munka során tanácsaival látta el. Eleinte benn lakott a klinikán, de a későbbiekben is gyakran a hajnali órákig figyelte tanítványaival együtt pl. az állatokon végzett shock kísérleteket. Klinikai vagy a kutatómunka során felmerülő problémák megbeszélésére bármikor bejelentés nélkül lehetett bekopogni hozzá. A klinika könyvtárában éjjel-nappal lehetett olvasni. Mindenkinek saját kulcsa volt. Mind a betegellátó, mind a tudományos munkában pontosságra, abszolút megbízhatóságra és igazmondásra nevelte orvosait. Nem volt elnéző a hanyagsággal, pontatlansággal, őszintétlenséggel szemben, de kifogását, bírálatát sosem bántó, vagy megalázó módon, hanem jóindulatú, tanító célzattal közölte. A betegekkel mindig szeretettel 547