Orvosi Hetilap, 1990. január (131. évfolyam, 1-4. szám)
1990-01-14 / 2. szám - Kiss László: In memoriam : Dr. Duka Zólyomi Norbert (1908-1989)
copos ismereteket vagy egyénileg Tőle, vagy az Általa vezetett és szervezett konferenciákon sajátították el. Sokat tett azért, hogy a gastroenterológia külön szakképesítés legyen. Évek óta fáradhatatlanul gyűjtötte össze az egész országból a hazai endoscopiára jellemző adatokat, s adta közzé évente külön kötetben. E tájékoztatás fontos dokumentum a tárca fejlesztési irányainak a meghatározására. Tevékenysége eredményeként az utóbbi években sikerült a legkorszerűbb endoscopos technikát (videoendoscop) Magyarországon meghonosítani. A legutóbbi hónapokban, bár betegsége már nyilvánvaló volt, mégis töretlen lelkesedéssel küzdött, harcolt, országokon át utazott azért, hogy az epekövek műtét nélküli elporlasztására szolgáló készüléket hazánkban meghonosíthassa. Munkásságát számos magyar állami és több tudományos kitüntetés, köztük a Hetényi emlékérem, a Pro optimo merítő in gastroenterológia fémjelzi, több nemzetközi társaság választotta tiszteletbeli tagjává. Augusztus 20-án lett volna 80 éves. Születésének jubileumi megünneplésére, köszöntésére sokat készültünk. Az 1989. évi Balatonaliga-i Kongresszusunk során szakmai munkássága méltatására külön jubileumi ülésszakot tartottunk. Ezen az ünnepségen köszöntötték a Magyar Gastroenterológiai Társaság tagjai, tanítványai, hazai és külföldi munkatársai, barátai, tisztelői, s köztük magam is. Búcsúzóul mindezek nevében ismét meghajtom fejemet. Alapállása volt, hogy a gyógyító munkát nem lehet feladni. Élete a bizonyság erre az utolsó percig sem adta fel. Akik köszöntésére Vele voltak, akár személyesen, akár lélekben, munkásságát, életművét tovább folytatják. Fehér János dr. In memóriám: Dr. Duka Zólyomi Norbert (1908-1989) 1989. szeptember 21-én hosszan tartó betegség után Pozsonyban elhunyt a szlovákiai orvostörténészek nesztora: dr. Duka Zólyomi Norbert, a történelemtudományok kandidátusa. Neve nem ismeretlen a magyar orvostörténészek előtt, hiszen a 60-as és 70-es években rendszeresen publikált a Horus, illetve az Orvostörténeti Közlemények hasábjain. 1972-ben ő volt a Weszprémi Istvánemlékérem jutalmazottja. 1974-ben, az orvostörténészek Budapesten tartott nemzetközi kongresszusán értékes előadásával hívta fel magára a figyelmet. Életútja jellemző a 20. század nyugtalan, zaklatott történetére. Esztergomban született 1908. július 10-én, atyja az ott állomásozó 26. gyalogezred kapitánya volt. 1910-ben költöztek át Pozsonyba, itt végezte középiskolai s egyetemi tanulmányait. 1929-ben jogi doktorátust szerzett, majd 1934-ben Kassán az ügyvédi vizsgát is letette. Főiskolás évei alatt aktívan bekapcsolódott kora haladó mozgalmaiba. Első írása 1928-ban a Sarló mozgalom Vetés c. kiadványában jelent meg, Szláv—magyar kultúrkapcsolatok címmel. A harmincas években több szlovenszkói, ill. erdélyi kisebbségi lap munkatársa, de közli írásait Szekfű Gyula Magyar Szemléje is. Feldolgozásra s értékelésre vár ez időben kifejtett kisebbségtudományi munkássága, amely a magyar nyelvű publicisztikai esszé művelői közt jelentős helyet biztosít számára. A világháború, s az azt követő társadalmi változások derékba törték Duka Zólyomi pályáját, de nem alkotókedvét s főnix-természetét. Mint jogász tovább nem működhet, ezért ifjúkori vesszőparipáját lépteti elő kereseti forrássá. Zenetanárként dolgozik egy kis bányavárosban, majd Nagymegyeren s végül Pozsonyban. 1962-ben fordul érdeklődése a história medicináe et pharmaciae felé s kezdi meg időben talán rövid, ám eredményekben annál gazdagabb orvostörténészi működését. Kamatoztatja fenomenális nyelvérzékét: a pozsonyiakra jellemző nyelvtudáson (magyar, szlovák, német) kívül beszélt — s publikált! — franciául, olaszul, angolul, svédül. Fő kutatási területei: a nagyszombati orvosi fakultás (1770—1777) története, a német egyetemeken végzett, magyar földről származó orvosok életútja, a szlovákiai balneológiai irodalom feltérképezése, a Pozsony környéki szabad királyi városok egészségügyének fejlődése. 62 éves(!) korában szerzi meg Prágában a kandidátusi (kisdoktori) címet a modern közegészségtan egyik megalapítójának, a pozsonyi Huszty Zakariás Teofil életművének feldolgozásával. Munkáját német nyelven — Z. G. Huszty, Mitbegründer der modernen Sozialhygiene — a Szlovák Tudományos Akadémia adta ki 1972-ben. 1969 és 1974 között az akadémia Történeti Intézete tudománytörténeti részlegének kutatója. Az említett budapesti XXIV. Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszuson kívül, számos külföldi orvostörténeti találkozó előadója. A párizsi és londoni orvostörténeti társaság tagja, több mint 50 életrajzot dolgozott fel az Österreichische Biographisches Lexicon számára. Alapító tagja a Szlovák Tudo-,mányos Akadémia égisze alatt működő Szlovák Tudomány- és Technikatörténeti Társaságnak. Nyugdíjba vonulása után sem lett hűtlen az orvostörténelemhez; megroppant testi egészsége ellenére, szellemi képességei teljes birtokában még 1988-ban (81 éves korában) is jelent meg tanulmánya a cseh orvosok lapjában. Halálával nemcsak a csehszlovákiai, de az egyetemes s magyar orvostörténelem is szegényebb lett. Hatalmas, sok száz tanulmányt, két megjelent s két kéziratban lévő könyvet felölelő munkássága a 20. század második felének egyik legtermékenyebb orvostörténészévé avatja az eredetileg más pályára készülő dr. Duka Zólyomi Norbertet. Kiss László dr.