Orvosi Hetilap, 1991. január (132. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-13 / 2. szám - Kiss Kálmán: Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

84 Trefort végül is ajánlja, hogy Vilma végezze el a bába­képző tanfolyamot, mert mint okleveles szülésznő, orvos­ként gyógyíthatna gyermekeket, asszonyokat. Erre Vilma kifakadt: „Tudja miniszter úr mi a bába feladata? A köl­dökzsinór elvágása, az anyák és az újszülött tisztán tartása. Erre minden parasztasszony képes. Ha ezt a munkát akar­tam volna végezni, nem kellett volna hat és fél évig hazám­tól távol megszakítás nélkül tanulni. Egyetlen külföldi or­vosnő sem marad Zürichben, mind hazamentek, hogy tudásukkal hazájukat szolgálják.” De megköszönve a jó tanácsot, beiratkozott a bábaképző tanfolyamra. Tauffer Vilmos, a neves szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár volt a tanfolyam vezetője, amikor Vilma bemutatkozott, kijelen­tette, hogy eltekint a tanfolyam látogatásától és 2 hónap múlva kiadja bizonyítványát. Időközben elvált Szilassy Györgytől, aki egy régi sze­relmét óhajtotta feleségül venni. Ekkor Wartha Vince (1844—1917) műegyetemi tanárhoz, a híres vegyészhez ment férjhez, aki segítette diplomája honosításában. Második férje szintén Zürichben, a Politechnikumban szer­zett oklevelet. Idehaza a Műegyetemen, megszervezte a kémiai tanszéket. Részt vett a főváros ivóvízellátásának megszervezésé­ben, javasolta a káposztásmegyeri vízmű megépítését. A minél több világítógáz-gyártás biztosítására megvizsgálta a hazai bar­naszeneket. Wartha dolgozta ki az agyagáruk technológiáját is. Segítsé­gére volt jó barátja, Zsolnay Vilmos pécsi porcelángyáros fia, Miklós, aki a színes kerámia elismert szakértője. Wartha a borá­szati kémiának is sikeres népszerűsítője. Számos könyve jelent meg a borokról és a borhamisításról. Ő hangsúlyozta először — a filoxéra terjedésének kezdetén —, hogy a homokos talajok kivá­lóan alkalmasak a szőlőtermesztésre, mert a homoki szőlőt nem támadja meg a filoxéra. Vilma diplomáját csak úgy honosítják, ha itthon újra leszigorlatozik. Hogy beiratkozhasson az egyetemre, érettségit kell tennie. Ő volt a második nő Magyarorszá­gon, aki érettségizett, ekkor már 34 éves. A tanárok árgus szemmel figyelik a vizsgán, főleg a matematika- és a fizi­katanár akart rápirítani. Vilma mindkét tárgyból lényege­sen többet tudott, mint amennyire szükség volt. Néhány új fizikai gépről is említést tett, amit Zürichben Hermann professzor intézetében látott. A vizsgáztató meglepetten megkérdezte, hol tanult fizikát. Vilma égő arccal felelte, hogy Zürichben, ahol már szigorlatozott belőle. Hát akkor ez a vizsga felesleges volt, mondta a tanár és szégyenkezve nézett Vilmára, valamint tanártársaira. Megbízhattunk vol­na — mondta — a zürichi egyetem professzoraiban. A Zü­richben megszerzett orvosi diploma elismerését minden­nek ellenére elutasítják, noha az orvosi kar tanárainak nagy része jóváhagyta, hogy ismerjék el. Vilma nem alku­szik, reménykedik és dolgozik. Az Országos Nőképző Egyesületben és a Szabad Lyceumban egészségtant tanít. A haladó szellemű Wlassics Gyula kultuszminiszter (1852—1937) a század végén szélesre tárta a nők előtt az egyetem kapuját, így Vilmának is lehetősége nyílt rá, hogy a szigorlatok letétele után, végre elismerjék külföldi orvosi diplomáját. 1896-ban, 49 éves korában kezdi a szigorlatozást. Az egyetem tanárai megkülönböztetett tisztelettel bántak vele. Némelyek elmondták, hogy feleslegesnek tartják a szigor­latok letételét. Nem is egy jelölttel — mondván —, hanem egy kollégával álltak szemben. Belgyógyászatból Korányi professzor vizsgáztatta, s a szigorlat később baráti beszél­getéssé mélyült. Korányi Rose professzor diftériás műtétei után érdeklődött és kérte Vilmát, küldjön neki doktori disszertációjából egy példányt. 1897 májusában ismét dok­torrá avatják. 50 éves korában érte el hőn óhajtott vágyát, hogy megkapja magyar jogosítványát a gyógyításra, így végre, 18 évvel a zürichi orvosi diploma megszerzése után lekerül az „okleveles bába”-cégtábla a ház faláról. Balatonfü­reden, az állami kórház felvételi irodája be­járata mellett van az orvosi hivatás fanatikusának, dr. Hu­­gonnai Vilmának emléktáblája. Itt néhány éve egy kis utca viseli az első magyar orvosnő nevét. Dr. Zákonyi Ferenc, a „Balatonfüredi Horváth-ház története” című művéből tudom, hogy a haladó szellemű asszony ifjúkorában sok kedves nyarát töltötte a Horváth-házban, melynek belső termében pécsi Zvolnay-majolikából készült emléktábla van. A Tisztviselőtelepen lett a szegények orvosa, és a pesti leánynevelő intézetben tanított egészségtant és csecsemő­gondozást. Az I. világháborúban végzett orvosi tevékeny­ségéért katonai kitüntetést is kapott. Számos cikke jelent meg a hírlapokban a szülésről és a bábaképzésről. Később kiterjedt praxisa mellett, a nőmozgalom egyik úttörője lett. Második férjével, mindketten nagyszerű élethivatást telje­sítettek. Dr. Hugonnai Vilma grófnő, Magyarország első or­vosnője küzdelmekkel teli, de nagyon szép és tartalmas élete 75 éves korában szakadt meg, szívszélhűdés követ­keztében. Kiss Kálmán ,,Az ember még az életet sem ismeri; hogyan akarja ismerni a halált?” Kung-Fu-Ce

Next