Orvosi Hetilap, 1991. január (132. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-13 / 2. szám - Kiss Kálmán: Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

HORUS Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő Vilma Hugonnai, the first Hungarian woman-doctor Emléket szeretnék állítani az első magyar orvosnő küzdelmes életének, Hugonnai Vilma grófnőnek. Rendít­hetetlen akarata, küzdőképessége, szívóssága, szerénysé­ge, kitartása, őszinte, rajongó szakmaszeretete, határtalan energiája minden fiatal számára követendő példakép. Néhány hete az iskolában egy kolléganőmmel beszélgettem, akinek dédnagyanyját 12 éves korában kezelte az orvosnő. Tulaj­donomban van „A nő mint háziorvos” című, 1907-ben kiadott könyve, mely a női és gyermekbetegségekről, szülészetről és gyermekápolásról szól. A könyv 407 képpel illusztrált, 32 színes tablón mutatja be az emberi szervezetet, a gyermekbetegségeket, a szülés és a betegápolás mozzanatait, végül a gyermek testének szétszedhető, kihajtogatható bonctani képét. A 350 oldalas mű­ből hézagosan 180 oldal áll rendelkezésemre, amit felnőtt tanítvá­nyomtól kaptam, aki azt az Alföldön, tarlóégetés közben szedte össze és mentette meg az enyészettől. A Hugonnai (Szentgyörgyi) grófi család a Vas megyei Szentgyörgyi Horváth családdal közös eredetű. Horváth Zsigmond aranygyapjas vitéz Hugonnát kapta királyi ado­mányként, vele együtt 1822-ben a grófi rangot is. Nevét az akkori szokásoknak megfelelően Hugonnaira változtatja. E családból származik Hugonnai Vilma (1847—1922). Testvére Hugonnai Béla, Szatmár vármegye főispánja (1897—1904 között). Az orvoslás iránti hajlama már gyermekkorában meg­mutatkozott. Ha új „egészséges­ babát kapott, azt el­ajándékozta. Csak azokat szerette, melyek gyógyításra, ápolásra szorultak. Azokat bekötözte, babusgatta, csókol­gatta. A nevelőintézetben sokszor játszott társnőivel kór­­házasdit. Gyermeklányként édesanyja halála miatt kellett hazajönnie az intézetből, hogy elsajátítsa a háztartásveze­tés ezernyi titkát. Édesapja mielőbb férjhez akarta adni, de Vilma csak kétévi mátkaság után volt hajlandó igent mon­dani a gazdag, mutatós pándi földbirtokosnak, Szilassy Györgynek, aki 20 évvel volt idősebb nála. Egy egész világ választotta el őket egymástól. Vilma otthon ülő volt, nagyon szeretett olvasni, zongorázni, s apósa virágoskertjében érezte jól magát. Férje imádott kártyázni, mulatni. Ő volt Pest vármegye legjobb úrlovasa. Hugonnai Vilma egy év múlva gyermeket szült, akit csak a dajkája gondozhatott, mert így rendelkezett anyósa, a pándi kúria teljhatalmú úrnője. A házasság nagyon hamar tönkrement. Férje sem vele, sem fiukkal nem törődött. Kártyázott és nőügyei voltak. Vilmát a hetenként Buda­pestről küldött orvosi könyvek tanulmányozása kötötte le. Férje beleegyezett, hogy Zürichbe az orvosi egyetemre menjen, de anyagilag nem támogatta, így a fiatalasszony ékszerei eladásából tartotta el magát és fizette a tanulás költségeit. Olvasmányaiból annyit tudott, hogy érettségi nélkül felvételt nyerhet a zürichi egyetem orvosi karára, így is történt. Az egyetemen senki sem tudta, hogy férjes asszony, anya és grófnő. Kilencedmagával orosz, bolgár, finn és angol társnőivel, hat és fél évig élt egy olcsó diák­panzióban. Szobájából gyönyörű kilátás nyílt a tóra és a környező hegyekre. Hogy pénzével ésszerűbben takaré­koskodjon, rászokott a húsmentes, vegetáriánus kosztra. Vilma rövid hajú, keskeny arcú, szőke, kék szemű, ér­zékeny teremtés volt, nagyon egyszerűen öltözködött. Minden idejét a tanulásnak szentelte. Nyaranta sem jött ha­za, pedig szívesen látta volna gyermekét, de az utazásra nem volt pénze. Az élettani intézetben maradt, az európai hírű Luchmar Hermann­ professzor mellett dolgozott, aki a halak és békák elektromos ingerlékenységének okaival foglalkozott. Kitüntetésnek számított, ha valaki intézeté­ben dolgozhatott. Ötödéves korában megkérdezte Edmund Rose** professzor — akinek vizitein rendszeresen jelen volt —, hogy akar-e vele dolgozni. Vilma elmondta, hogy nagyon szívesen maradna és dolgozna, de 10 éves kisfia várja otthon. Mi magyarok — panaszolja — sajnos sok vért áldoztunk függetlenségünkért. Szegények és elmaradottak vagyunk. Igen magas Magyarországon a gyermekhalandó­ság. A szülőnők félnek orvoshoz menni, inkább kuruzs­­lókhoz és vajákos asszonyokhoz járnak. Sok lány és asszony nem mer bajával férfi orvoshoz menni. Nőorvos előtt könnyebben megnyílnak és jobban bíznak benne. Ezért szeretnék orvos lenni — mondta tanárának. VI. éves korában már segédorvos-helyettes. Ekkor kapta meg az első 100 frankos fizetését. Másfél évet tölt Rose professzor mellett, aki hiába marasztalta tovább. Doktori disszertációjában professzora 10 év alatt végzett diftériás gégeműtéteit dolgozta fel. 1879-ben avatják dok­torrá. Másnap már haza is utazik. Férje a pándi birtokát, a kúriát és a híres telivér méne­sét elkártyázta. Pesten, az Ősz utcában bérelt egy olcsó, sötét lakást. Azt remélte, hogy orvosi gyakorlatával el tud­ja tartani munkához nem szokott férjét és 13 éves fiát. A család jó barátja, Trefort Ágoston (1817—1888) kultuszmi­niszter hallani sem akart az orvosi diploma nosztrifikálá­­sáról.*** Nem járult hozzá, hogy nőket vegyenek fel az egyetemre, mert úgymond, a nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren a férfiakkal egyenjogúsítanák őket. *L. Hermann (1838—?) német fiziológus, 10 kiadást megért hatkö­tetes fiziológiai kézikönyv kiadója. Optikai, hangtani, izomérettani vizs­gálatokat végzett. “E. Rose (1836—1914) Berlinben sebészfőorvos, majd Zürichben egyetemi tanár, a fej sebészetével foglalkozott, a nyílt sebkezelésben a ró­la elnevezett metódust alkalmazta. **‘Akkoriban sok kiváló ember is vitatta a nők alkalmasságát az orvosi pályára. Markusovszky nem volt ilyen pesszimista. %

Next